Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyulay Endre: Két egyházzenei dokumentum
európai hagyomány asszimilálásában — nélkülözhetetlen volt és marad munkájuk, őket sem pótolná Schütz, Monteverdi vagy Mozart egyházi zenéje, s munkásságuk nemcsak számunkra jelentett gazdagodást, de műveik világszerte beépülnek egyházi énekkarok, együttesek repertoárjába. A régi és ősi stílus, amelyre joggal rámondhatjuk, hogy modern is, mert egyetemes értékei miatt mindenkor időszerű — miként a gregorián és a népzene — nem pótolhatja azonban azt a sajátos XX. századi művészetet, amely a maga korhoz és időhöz kötött sti- láris jegyeivel ki tudja mondani azt, amire Isten népének most, ebben a korban az egyetemes értékek mellett is szüksége van. és talán majd létre jön egy olyan modern zenei nyelv is, melyben mindenki számára érthetően, a többi korok számára is maradandó érték formájában ki tudja majd mondani a kor és minden idők egyetemes értékeit. Az egyház szentsége a szent zenében akkor és ott mutatkozott meg legjobban, amikor, mind a legmagasabb szinten, tehát az egyház zenei életének irányítása szintjén, mind a plébániai közösségi szinten Isten népe építésének és szolgálatának szelleme uralkodott. Az egyházi zene nem arra hivatott, hogy pasztorális célok érdekében a köznapi igények szintjén megrekedjen, de nem is arra, hogy merev szokások, előírások béklyójában vergődjön. A magasabb célok elérése érdekében Isten népének felnőtt és felelősséget viselő, ennek érdekében fáradságot nem ismerő, a maga küldetésének ellátására liturgikusán, pasztorálisan és zeneileg kellően kiképzett szakemberekre van szüksége, akiknek kezébe az egyházi felsőbbség nyugodtan teheti a szent zene ügyét. Ekkor mondhatjuk majd el a Lumen gentium konstitúció szavaival: „Az egyház úgy dolgozik és imádkozik, hogy a világ egész gazdagsága beépüljön az Isten népébe, az Úr testébe, a Szentlélek templomába, - és Krisztusban, aki a mindenség feje, megkapjon a világegyetem Teremtője és Atyja minden tiszteletet és dicsőséget.'' KÉT EGYHÁZZENEI DOKUMENTUM Igen tisztelt Szerkesztőség! Talán nem lenne teljes az egyházi művészetekről szóló számuk, ha meg nem emlékeznének egy szerény, halk szavú, magyar szerzetesről, Szigeti Kilián atyáról. Művész, vagy „csak" mester? Ezt már igazán csak odaát döntik el. Szent Gellért jubileumi évében kértem őt, hogy készítsen egy új Szent Gellértről(-hez) szóló éneket, hiszen ebből olyan kevés van. Készséggel vállalkozott rá. A XII. sz.-bóf származó, vagy inkább ránk maradt antifonát is „megfejtette" és így mi is énekelhettük a jubileumi ünnepségeken. - Mint aki tudásának legjavát akarja adni mindenkinek, a Szent Gellérttel kapcsolatos liturgikus kutatásait lejegyezte és azt is rendelkezésünkre bocsátotta. Ezekkel szeretnék róla emlékezni és ezeket a Teológia lapjain keresztül mindnyájunk számára közkinccsé tenni. Mindhárom - szerintem - pasztorális munkánkban is felhasználható. Gyulay Endre spirituális, Szeged Gyulai Endre c. kanonok, spirituális Úrnak! Szeged Drága jó Atya! Pannonhalma, 1979. nov. 10. Már napok óta küldtem volna az ígért Szt. Gellért éneket, csak a szöveget nem kaptam még meg Kerekes Károlytól. Az ma megérkezett, s így mindjárt postázom a kész anyagot. Ez pedig a következő: 1. Ének Szent Geilértről Kerekes Károly szövegére, orgonakísérettel. Mellékelem Kerekes Károly eredeti gépelt szövegét, mint „Urtextet". 2. Az ígért Szent Gellért antifónát; 12. századi Antifonálé neumás lejegyzése egy 1575-ös lejegyzés kótás példányának alapján megfejtve, mint ezt a példányon is jeleztem. 3. Rövid néhány szó Szent Gellért középkori liturgikus kultuszáról, amit talán a jubileum alkalmával fel tudtok használni. 4. Két kép: egyik a velencei S. Giorgio apátság képe, ahol ő szerzetes volt, és az ottani Szent Gellért oltár képe a Szenttel. Ezek talán közismertek Nálatok is, de azért biztonság kedvéért szeretettel küldöm. 145
