Teológia - Hittudományi Folyóirat 17. (1983)
1983 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: Atomenergia és erkölcsi felelősség
Jegyzetek: 1. A. Döblin, Der unsterbliche Mensch, Herder, 1959. — 2. Vö. Péld. 25,21— 22; Mt 5,44. „Izzó parazsat gyűjteni" több egzegéta szerint nem az isteni haragra, hanem a szellem ereje előtt meghajló pirulásra, megszégyenülésre utal. — 3. Lásd Aquinói Szent Tamás Summa Theol. I—II. 94,4 c. — 4. Der Heilige Stuhl und die Völkergemeinschaft. Duncker & Humboldt. Berlin—München, 1982. — Agostino Casaroli nyilatkozatainak és írásainak gyűjteménye. — 5. K. Popper, Duldsamkeit und intellektuelle Verantwortlichkeit. — Tübingeni előadásának megismétlése az Osztrák TV 1. műsorában, 80. születésnapján. 1982. — 6. Wilhelm Korff, Kernenergie und Moraltheologie. Der Beitrag der theologischen Ethik zur Frage allgemeiner Kriterien ethischer Entscheidungsprozesse. Suhrkamp. Frankfurt/ Main, 1979. — 7. Michel Winock, Histoire politique de la Revue „Esprit" 1930—1950. Ed. du Seuil. Paris, 1975. — Jean Lacroix, Clavel, le transcendental et la liberté. „Le Monde" 1982. júI. 2. Boda László ATOMENERGIA ÉS ERKÖLCSI FELELŐSSÉG Amikor egy tudományos témára figyelve a vele kapcsolatos irodalom hirtelen növekedését észleljük, joggal következtethetünk arra, hogy a jelzett téma az emberi érdeklődés középpontjába került. Ha pedig a szaporodó irodalom társadalmi megmozdulásokra is hivatkozik, ebből következtetni lehet arra, hogy nem puszt&n elméleti kérdésről van szó, hanem valami olyan problémáról, amely életünket érinti és jövőnket tartja sakkban. Tipikusan ilyen az atomenergia felhasználásával kapcsolatos kérdésföltevés is, amely megoldatlan és kellően még át nem gondolt részletproblémák egész sorát veti fel korunk szaktudósai és etikusai előtt. — Miről is van szó? Ha egy átlagműveltségű személyt nálunk vagy a világ más pontján megkérdeznének, hogy mi a véleménye erkölcsi tekintetben az atomenergia felhasználásáról, valószínűleg azt válaszolná, hogy a magenergiát békés, nem pedig háborús célokra kell befogni, vagyis az ember szolgálatába állítani. Legyen belőle például villamos energia, hogy a technikai fejlődés igényeit szolgálja. Ez a feltételezett válasz egy alapvető erkölcsi ítéletet fogalmaz meg a kérdéssel kapcsolatban, amely az emberiség sorsáért aggódó minden felelős személy egyetértésével találkozhat. Olyan jól ismert állásfoglalás ez, amely Hirosimára és Nagasza- kira hivatkozik; azokra a tömegpusztító bombákra, amelyek egy rettegett atomkatasztrófa árnyékát vetítenék előre és lennének annak pánikot keltő előrejelzései, ha a rombolás hatalma győzedelmeskednék az emberi értelem és felelősségtudat fölött. Világszerte ismert személyiségek fogalmazták meg a háború utáni évtizedekben ezt az értékítéletet, olyan erkölcsi tekintélyekkel együtt, mint amilyen XII. Piusz pápa volt. Ő nem csupán elítélte az atomenergia háborús célokra való felhasználását, hanem egész tekintélyét latba vetve, a katolikus egyház képviseletében fejezte ki reményét és kívánságát, hogy „ezt a hatalmas energiát békés célokra használják fel’ (az 1956-os húsvéti beszédében)1. S jóllehet ez a kérdés ma már sokkal szövevényesebb formában vetődik fel, az az alapvető erkölcsi meggyőződés, amely igent mond az atomenergia építő felhasználására és nemet az atomháborúra, ma sem veszhette el időszerűségét.2 Sőt az emberi jövőért aggódók kiáltványaiban új fogalmazást nyer az erkölcsi felelősségtudat követelése. Az atomfegyverek tökéletesítésének versenyében a magenergiák egyre hatásosabb rombolásra képes arzenálja épül ki, amelynek egy töredéke is alkalmas lenne a világ elpusztítására.3 Ez sokakban a reménytveszteltek megadó passzivitását váltja ki, újra fölidézve a középkori eszmét, hogy az ember elkerülhetetlenül a „halál árnyékában" él, „in umbra mortis’ . Nincs más út, mint nem gondolkodni, nem törődni a jövővel, fölhagyni minden ellenállással s azzal az értelmetlen erőfeszítéssel, hogy az ember szembeszálljon a maga felidézte egyetemes pusztulás, az „atomhalál" rémképével. Mások bíznak a szóban és a tárgyalóasztalokban, s az atomenergiát felhasználó fegyverkezési verseny megfékezésében is biztató eredményt látnának. Mégis, ha valaki a föntebb említett kérdésekre azt a gyanútlan választ adná, hogy a magenergiák felhasználásának jelenlegi problémája csupán ez a békés célokra vonatkozóan kimondott „igen" és a háborús célokra kimondott határozott „nem”, ezzel csak a saját járatlanságát tanúsítaná. A kérdés ma már jóval differenciáltabb, sőt bizonyos értelemben visz- szájára fordult. Mert a világ több pontján észlelt tömegmegmozdulások és tiltakozások a 6
