Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tüskés Gábor: A kultusz fenomenológiája. Megfigyelések a népi vallásosság köréből
Schaftstheorie — Handlungstheorie — Fundamentale Theologie. Düsseldorf, 1976. 153—211. I. — 6. Az apostoli korra vonatkozó ismereteink összegezése: H. Köster, Einführung in das NT im Rahmen der Religionsgeschichte... Berlin, 1980. — H. A. Wolfson, The Philosophy of the Church Fathers. Cambridqe/Mass. 1976. 3. — M. Eliade, Historie des croyances et des idées religieuses II. Paris, 1978. 316—376. — B. Moeller, Geschichte des Christentums, Göttingen, 1965. — 7. „süzététés” kb. kíváncsiskodó, henye kérdezősködésre utal. Mk 8,11 9,1; Lk 22,23. — 8. Ld. Theol. Wörterbuch zum NT idevágó címszavait, főként I. 482— 83. III. 897. Kol 1,14-20-9. De Doctr. Chr. 40. — 10. Hegyi Béla, Hitek, választások. Budapest, 1981. 5—48. — 11. Daniel-Rops, L'Église de la cathédrale. Paris 1963. 636. I. — 12. Y. Congar, A „magisztérium" formái és a teológiai tanítókkal való kapcsolatai. Mérleg, 1980. I. — További részletekről: F. van Steenberghen, La phil. au 13e siécle. Louvain, 1966. — J. Ratzinger, Aktualität der Scholastik? Regensburg, 1975. 53—105. I. — 13. E. Weinzierl (kiadó) Der Modernismus. Beiträge zu seiner Forschung. Styria, 1974. — J. Flury, Um die Redlichkeit des Glaubens. Studien zur deutschen katholischen Fundamentaltheologie. Freiburg/Schw. 1979. — R. Aubert, J. Comblin, Kath. Theologie im 20. Jahrhundert „Bilanz der Theol. im 20. Jh.” H. Vorgrimler—R. Vander Gucht (szerkesztők) Herder Freiburg/i. Br. 1969. II. 7—90. I. — 14. Nyíri Tamás hozzászólása a teológiai tanulmányi napok alkalmával, Budapesten 1982. jan. 25—27. Tüskés Gábor A KULTUSZ FENOMENOLÓGIÁJA Megfigyelések a népi vallásosság köréből Az 50-es, 60-as évek vallásszociológiai és teológiai irodalmában elterjedt nézet szerint a fokozódó szekularizálódás, az élet fokozatos elszakadása a vallási meghatározottságtól szükségszerű folyamat eredménye. A jövő egyetlen lehetőségének „a keresztény üzenet nem-vallásos értelmezése" (Bonhoeffer), a vallás nélküli kereszténység látszott.1 E felfogás szerint a vallástól való eltávolodás a vallás nélküli kereszténység felé szükségszerűen eltávolodást eredményezett a vallás rituális dimenziójától is. A 70-es évek teológiájában azonban meglepő változás indult meg, amely a korábbi elképzelésekkel ellentétes folyamatként értelmezhető. A teológusok ekkor már nem a hit, hanem inkább a vallás jövőjéről kezdtek kérdezni.2 H. Küng D. Sölle-re, H. Cox-ra és másokra gondolva ezt írja: „A vallás nélküli szekularizálódás teológusai — akik a ’Gott ist tot’-teológia prelúdiumát írták — ma ismét a valláshoz, sőt a népi vallásossághoz tartozónak vallják magukat.”3 Amikor a népi vallásosság alapján a vallás kultikus dimenziójának átgondolására teszünk kísérletet, szükségesnek látszik felidézni a vallásosságnak ezt az újszerű szemléletét. Eközben azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a kultusz csak egyik területét jelenti a vallásosságnak, amelynek Ch. Y. Glock a következő dimenzióit különbözteti meg. 1. vallásos hit (ideological dimension), 2. vallásos gyakorlat (ritualistic dimension), 3. vallásos élmény (experiential dimension), 4. vallásos tudás (intellectual dimension), 5. vallásos hatások (consequential dimension)/* Ezek a dimenziók nem egyszerűen egymás mellett élnek a vallásosságban, hanem kölcsönösen egymásba fonódnak és áthatják egymást, a legerőteljesebben éppen a kultuszban. Kultusz és kommunikáció A vallásosság lényegéhez tartozik a transzcendens utáni vágy, annak keresése, ami nem ebből a világból való. Ez a szükséglet „nem relativizálható, nem helyettesíthető és el nem pusztítható”.5 A kultuszban az ember megpróbálja létrehozni a kommunikációt az empirikus valóságon kívül eső „numinózummal”, a „szenttel", megkísérli azt szóra bírni a csönd elmélyítésével, a látástól a hithez szeretne eljutni. A kultusz - miként a mítosz is — mindig a keletkezésről beszél, újra és újra semmit sem kiván tudni. A. Gehlen utal arra, hogy a kívánt kommunikáció „nemcsak a tudatban játszódik le, mint világnézet, hanem lényege szerint cselekvő módon, kultikusan történik".6 Sőt a konkrét kultikus kife79
