Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tomka Miklós: Szociológia,vallásszociológia, katolicizmus
Berger a szociológiát, különösképpen a tudás- és a vallásszociológiát nagy kihívásnak mondja: egy történelmi kihívássorozat éppen utolsó felvonásának.30 Az első kihívás Koper- nikus és Galilei elmélete volt. Nemcsak a földközpontú kozmológia összeomlásához vezetett, hanem az ember és az anyagi világ viszonyát új megvilágításba helyezte. Darwin meglátása - biológiai jelentősége mellett - hasonlóképpen világnézet-alakító volt. Újra kellett fogalmazni az ember és az élő világ kapcsolatáról alkotott véleményeket. A harmadik, a szociológiai kihívás nyomán az egyén és az emberi környezet egymásrautaltságát tudomásul véve kell újra megtalálni önmagunkat és helyünket a világegyetemben. A társadalmi meghatározottság bizonyításával a szociológia kettős harcba keveredik. Szembe kerül mindazokkal, akik egyéni függetlenségüket, önző, kis világuk zavartalanságát akarják — akár önbecsapás árán — megvédeni. Meg kell küzdenie azonban azokkal is, akik azt tartják, hogy — ontológiailag, történetileg és erkölcsileg - az intézmény megelőzi a közösséget, a törvény az embert. (Az individualista és az intézményt védő álláspontok képviselői gyakorta azonosak. A törvény vagy az intézmény leghangosabb szószólói általában azok, akik egyúttal saját hatalmukat, hivatali fensőbbségüket, professzori tekintélyüket stb. is védik.) A tudományos vita kimenetele nem kétséges. (Döntenek róla olyan elemi tények, mint az emberiség fokozódó egymásrautaltsága és a bürokratikus intézményekkel szembeni növekvő elégedetlenség. Teológiai kategóriákban szólva pedig eldönti a kérdést, hogy az emberi lét beteljesedése, mind hic et nunc, mind eszkatologikusan, közösségben történik.) Ma azonban még tart a huzakodás. Nem a szociológiai szemlélet helyességéről, ami talán már nem vitatható, hanem erkölcsi értékéről, személyes jelentőségéről. A kérdés az, hogy mindenki vállalja-e azt a felelősséget, ami a társadalmi meghatározottság és meghatározás tételéből következik? Vajon visszavonulnak-e azok a hivatalviselők, akiknek hivatala társadalmilag haszontalannak vagy akár károsnak bizonyul? Mindenki igényli-e vajon saját életviteléhez a megértés, a személyes választás és döntés lehetőségét? A megszokás, a hagyomány, az intézménybe merevedettség, a joggá fogalmazottság, a hatalom szerkezete csupa nagy úr, ami a múltat őrzi, és aminek semmi szüksége sincs tudományos társadalom- kutatásra. A szociológia a fejlődésre, a továbblépésre, a tudatosságra vágyók eszköze. Azoké, akik ennek terhét is viselik. Akik mélyebben akarják ismerni a társadalmi valóságot és akiket ez az ismeret intellektuális és egzisztenciális döntésekre indít. Megfordítva viszont, akik erre éretlenek vagy gyengék, azoknak legfeljebb tespedt rutinját, mások iránt érzéketlen nyugalmát, mechanikus alárendelődésük és engedelmességük békéjét veszélyezteti. A status quo őrei igazat mondanak, amikor figyelmeztetik őket, számukra a szociológia - veszélyes vállalkozás! Jegyzetek: 1. Klages, H.: Geschichte der Soziologie, München, 19ő9. — 2. Dürkheim, £.: Les formes élémentaires de la vie religieuse, Paris, 1909. — 3. Weber, M.: Gesammelte Aufsätze zur Religionssoziologie I—III. Tübingen, 1920. — 4. Monzel, N.: Die katholische Kirche in der Sozialgeschichte, München, 1980. - 5. Klose, A.: Die Katholische Soziallehre, Graz, 1979., valamint Nell-Breuning, O.: Soziallehre der Kirche, Wien, 1977. — 6. Chenu, M-D.: La „doctrine sociale" de l'Eglise comme idéologie, Paris, 1979. — 7. Chenu, M-D.: Die „Soziallehre" der Kirche, Concilium, 1980. 12. 715—718., valamint Monzel i. m. - 8. Le Bras, G.: Études de sociologie religieuse I—II. Paris, 1956; uo.: L’église et le village, Paris, 1976; Boulard, G.: Problémes missionaires de la France rurale, Paris, 1945; uo.: Essor ou déclin du clergé fran^ais, Paris, 1950. — 9. Chenu, M-D.: Die „Soziallehre" ... i. m. - 10. Az egyház a mai világban 23-32. — 11. VI. Pál: Octogesimo Adveniens 4. pont (1971) - Vass Gy.: Közösség és istenélmény. In: Kereszténység és közösség. TKK, Róma, 1981. — 13. Uo. — 14. Uo.-----15. Chenu, M-D.: Die „Soziallehre" . .. i. m. — 16. Az egyház a mai v ilágban 62. — 17. A püspökök lelkipásztori hivatásáról 16. — 18. A papnevelésről 2. — 19. A világi hívek apostolkodásáról 32. — 20. Chenu, M-D.: Die „Soziallehre"... i. m. — 21. Rousseau, A.: Emploi du terme „sociologie" dans les textes du Magistére central de l’Eglise, Social Compass 1970. 2. 309—320. — 22. Cserháti 1., Fábián A. (szerk.): A II. Vatikáni zsinat tanítása, Budapest, 1975. 415. — 23. Phillips, G.: The Church in the Modern World, Concilium 1965. 6. 5-22. — 24. Müller, O. et al: Vaticanum secundum. IV. 1. Leipzig, 1968. 373. - 25. Az idézetteken kívül: Az egyház missziós tevékenységéről 34. — 26. A világi hívek... 32., Az egyház a mai világban 62., Cserháti—Fábián: i. m. 332. és 484. — 27. A világi hívek... 32. — 28. Hankiss, £.: Közösségek — válság és hiány, Valóság, 1980. 9. 12— 26. — 29. Kereszténység és közösség, i. m. — 30. Berger, P. L.: Rumor of Angels. Modern Society and the Rediscovery of the Supernatural, Garden City 1969. 72
