Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Waigand József: A lelkitükrök válsága - "Mai keresztények lelkitükre"
A MUNKA KERESZTÉNY LELKISÉGÉNEK közkinccsé kell válnia. A munka lelkiségének, különösen ebben a korszakban, tanúskodnia kell arról az érettségről, melyet a lelkek és a szívek feszültségei és nyugtalanságai megkívánnak: „A keresztények tehát nem gondolják azt, hogy az emberek leleményességéből és erejéből született alkotások szemben állnak Isten hatalmával, vagy hogy az eszes teremtmény mintegy vetélytársa a Teremtőnek. Épp ellenkezőleg, meggyőződésük, hogy az emberiség sikere Isten nagyságát mutatja és az Ö titokzatos elgondolásainak gyümölcse. És minél nagyobbra nő az ember hatalma, annál szélesebb körre terjed ki az egyének és a közösségek felelőssége ... a krisztusi üzenet nem vonja el az embereket a világ építésétől, nem teszi őket közönyösekké sorstársaik iránt, épp ellenkezőleg: még szigorúbban kötelezi őket, hogy a világ javára munkálkodjanak." Annak tudata, hogy a munka közvetítésével az ember a teremtés művének válik részesévé, a legmélyebb indíték arra. hogy magára vállalja a munkát a legkülönbözőbb területeken: ,,A hívők tehát — olvassuk a Lumen Gentium konstitucióban — ismerjék fel a teremtett világ természetét, értékét és rendeltetését, ami Isten dicsérete, s éppen világi tevékenységükkel is segítsék egymást a szentebb életre. így járja át a világot Krisztus szelleme, a világ pedig jobban eléri célját igazságosságban, szere- tetben és békében ... A profán tudományokban való jártasságukkal és tevékenységükkel, melyeket Krisztus kegyelme emelt föl, nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a teremtett javak, a Teremtő rendelkezése szerint és az Ö igéjének világossága segítségével a kultúra, a technika, és az emberi munka által valóban előbbre jussanak." ... Az emberi munka ilyen értékelésének összefüggésében, vagy a munka ilyen lelkiségében válik teljesen érthetővé az, amit a Zsinat lelkipásztori konstituciójának ugyanebben a pontjában a fejlődés igazi jelentéséről olvasunk: „Az ember többet ér attól, aki, mint amije van. Ehhez hasonlóan mindaz, amit az emberek azért tesznek, hogy nagyobb igazságosság, szélesebb körű testvériség, s a társadalmi kapcsolatokban emberségesebb rend valósuljon meg, értékesebb, mint a technika terén történő fejlődés. A technikai haladás ugyanis csak az anyagi alapot adhatja meg az ember fel- emelkedéséhez, magától azonban semmiképpen nem tudja azt megvalósítani." A föl- emelkedés és a fejlődés problémájáról egy ilyen jellegű tanítást — s ez a téma a modern gondolkodásban nagyon uralkodó — csak úgy lehet megérteni, mint az emberi munka kipróbált lelkiségének gyümölcsét, és csupán ilyen lelkiség alapján valósítható meg és vihető át a gyakorlatba. Ez a Tanítás, s egyúttal az a program is, amely gyökereit a „munka evangéliumába” ereszti. II. János Pál pápa „Laborem Exercens” kezdetű enciklikából, 113., 119. AZ EGYHÁZBAN ezt a Krisztussal bensőleg egyesült életet minden hivő rendelkezésére álló kegyelmi eszközök táplálják ... Ha a világi hívők jól használják fel ezeket az eszközöket, képesek lesznek arra, hogy ... ne válasszák külön életüket és a Krisztussal való egyesülést, amelyben még növekednek is, ha Isten akarata szerint végzik munkájukat. A világiak szívest-örömest haladjanak előre ezen az úton az életszentségben a nehézségek okos, türelmes legyőzésére törekedve. Sem a családért való fáradozásnak, sem bármilyen világi foglalkozásnak nem' szabad kívül esnie lelki életük körén, az apostol mondása szerint: „Akár mondtok akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának” (Kol 3,17). Az ilyen élet a hit, a remény és a szeretet folytonos gyakorlását követeli meg. — Csak a hit világosságánál és isten igéjéről elmélkedve tudjuk mindig és mindenütt felismerni az Istent, akiben „élünk, mozgunk és vagyunk" (ApCsel 17,28), tudjuk keresni az ő akaratát minden eseményben; tudjuk meglátni Krisztust minden emberben, ismerősben és ismeretlenben, tudunk helyes ítéletet alkotni a múlandó dolgok igazi jelentőségéről és értékéről: önmagukban véve vagy az ember rendeltetéséhez viszonyítva. Akiknek megvan ez a hitük, azok reménységben élnek, mégpedig Isten gyermekei megnyilvánulásának reményében, hiszen szem előtt tartják az Úr keresztjét és föltámadását.., Istenből való szeretet űzi-hajtja őket: jót tesznek mindenkivel, főképpen hittestvéreikkel (vö. Gál 6,10), ezáltal pedig Krisztushoz vonzzák az embereket. „A nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete" (Róm 5,5): ez a szeretet teszi képessé a világi hívőket, hogy életük a nyolc boldogság szellemét tükrözze. Határozat a Világi hívek apostolkodásáról 4. 64
