Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: A magyar papság létszámának alakulása
A kép teljességéhez tartozik továbbá, hogy az idézett 1978-as évkönyv szerint a világegyházban minden 10 lelkipásztorkodó papra 28 lelkipásztori munkatárs — állandó diakónus, szerzetes testvér és nővér vagy világi katekéta jut (sőt Afrikában 80). — Az európai átlagban 10 000 katolikusra 9 pap és 21 lelkipásztori munkatárs (azaz 30 lelkipásztor) jut, Magyar- országon viszont mindössze 4,6 pap.0 Kérdések Magyarországon 1980-ban az aktív papok száma kb. 2750. Ezzel szemben a községek száma 3100, s ehhez jön még a 88 város, a 7 százezret meghaladó nagyváros és Budapest. (Megjegyzendő, hogy a 2750 pap közül is leqalább 100 van központi szolgálatban — mint teológiai tanár, aulista, könyvtáros stb.). —Az 1000 lakos alatti községek száma közel 1500. Ezekben többnyire már ma sincs pap. De a papság létszáma 8—10 év múlva kb. egyharmadával fog csökkenni. Ez azt jelenti, hogy 8—10 év múlva kb. 700—1000 község marad pap nélkül.7 Az önálló községek lelkipásztori ellátásának biztosítására a főpásztorok a legutóbbi időkig olyan megoldáshoz folyamodtak, hogy más beosztásba helyezték a több-káplános naqyvárosi plébániák káplánjait. — Ennek következményeként ma több olyan 30—50 ezres hivőszámú plébániánk van, ahol egyetlen 60 év alatti pap (káplán) működik a 60—75 éves plébános és esetleg 1—2 nyugdíjas „kisegítő" pap mellett. — E többpapos helyek erőtartaléka azonban így már kimerült. A papok csökkenő létszáma most már közvetlenül a plébániák megszűntetését („átcsatolását") fogja magával hozni. A lelkipásztori ellátottság és a jövő problémái között meg kell említenünk azt a „kényes" kérdést is, hogy a jelenlegi kispapsáq átlaga mind fizikai, mind szellemi képesség terén alatta marad az elmúlt évtizedek kispapságának. (Az idegzeti gyengülés országos probléma — minden szinten). Ennek eredménye már ma is látható, hogy nagyon magas a fiatal papok között azoknak az aránya, akik fizikai, idegzeti okokból betegszabadságra kerülnek. Ez a tény tehát méq súlyosbítja a prognózist. A jelen lelkipásztorkodás legsúlyosabb kérdése a lelkipásztori utánpótlás problémája. Sajnos, ezt sok felelős lelkipásztor sem veszi eléggé tudomásul. Pedig a tizenkettedik órában vagyunk. Nagyon tiszteletreméltó sok pap hősies munkája, akik szabadidő nélkül hitoktatnak dolgoznak 3—4 faluban; miséznek vasárnaponként 4—7-szer. (Külön felmérés témája volna, hogyan növekszik ezeknek száma). — Maqatartásuk méqis két súlyos tévedést rejthet manóban. — Eqyrészt a paphiány nem oldható meg azzal, hoqy aki méq bírja, az emberi teljesítőképességének véaső határáig meqfeszítetten — és pihenés nélkül — dolqozik. Ez a „rabló- gazdálkodás” legkevésbé sem „kifizető". A fizikum eqy ponton felmondja a szolgálatot. S egy-egy pap életének hatásfoka így sokszorta kisebb lesz, mint helyesebb beosztással lehetett volna. — Másrészt a túlfeszített rohanás nem hagy időt az intenzív lelkipósztorko- dásra; lelkipásztori munkatársak kiképzésére, elmélyült keresztény közösségek kialakítására. Pedia 8—10 év múlva menthetetlenül üresen marad újabb 700—1000 plébánia. S ezeknek és a máris üres helyeknek lelkipásztori ellátását csak elkötelezett és mélyen krisztusi életet élő keresztények, keresztény közösségek lesznek képesek megoldani. — Szerte a világon gyakorlat már, hoqy vilóaiak, férfiak és nők, és világiakból álló közösségek vezetik az üresen maradt plébániákat. Még Brazília is meg tudta ily módon valamiképpen oldani szorongató pap- hiányát. Az „idők jeleinek" figyelembevétele minden keresztényt kötelez. Egyházunk e sorsdöntő kérdésével szemben egyetlen hivő ember sem maradhat közömbös! Jegyzetek 1. Colagiovanni £.: Crisi vere e false nel ruolo del prete, Roma, 1973. — 2. A magyar papság statisztikai mutatói 1979. novemberében — A MKPK Hivatásgondozó Bizottságának kimutatása — 3. Colagiovanni: i. m. — 4. Annuarium Statisticum Ecclesiae 1977, Roma (Secretaria Status 1978/122. — 5. I. m. 83. — 6. I. m. 83,85. — 7. Vö. Tomka F.: Társadalom- szerkezet és lelkipósztorkodás, Teológia 1981, 145. Tomka Ferenc 58
