Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: A magyar papság létszámának alakulása
A Lutheránus Világszövetség legutóbbi nagygyűlése főtémájának fényében: „Jézus Krisztusban — új közösség", magát az egyházat s benne a gyülekezetét is úgy tekinthetjük, mint egyénileg megújult életű emberek új közösségét mely nyitott és kész a nagyobb közösségek felé végzendő szolgálatra is (haza, társadalom emberiség). A Magyarországi Evangélikus Egyház ehhez a főtémához készített tanulmányi hozzászólásában így körvonalazta ennek az új közösségnek a jellemzőit és küldetését: „Az új közösség küldetésének célja a Krisztustól kapott új, tartalmas emberi élet átadása. Ez az élet a gondolkodás gyökeres változását és az emberekhez való viszonyulás teljes újjárendezését jelenti. Ezt a változást az Újszövetség megtérésnek és újjászületésnek nevezi. Az új közösség küldetése tehát szoros egységbe foglalja a szolgáló Krisztus szeretetéről szóló beszéd és a Krisztus szeretetével szolgáló élet bizonyságtételét... Ebből a hitvallásból következik az új közösség különleges újsága: míg minden más közösség, emberi kapcsolatok, születés, közös feladatok, közös meggyőződés révén jön létre, addig ez a közösség a Szentlélek által való újjászületés által épül.” így kapcso'ódik össze tulajdonképpeni alaptémánk, a keresztyén lelkiség megújulásának kérdése az egész egyház állandó megújulásának igényével, az egyéni megszentelődés és megtérés kérdése az egész közösség megújulásával és megújításával. S itt érkezünk vissza kiinduló alapgondolatomhoz is, amelyet már a cím is jelzett: az új. és ebből következően a megújulás is nem „emberszabású” fogalom. Hadd illusztráljam végül ezt a tételemet a 104. zsoltár 30. versével: „HA kiárasztod lelkedet, ÚJ teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét.” Igen, az új és a megújulás nem „emberszabású” fogalom, de az ÚJ forrása, a meqleoeté- sek Istene mégis elérhetővé, „emberszabásúvá” tette számunkra is a megújulás lehetőségét a mindent újjá teremtő Jézus Krisztusban, akiről így vall Pál apostol, aki saját életében tapasztalta meg az Úr életújító hatalmát: „Ha valaki Krisztusban van, ÚJ teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre!” (II. Korintus 5,16) Felhasznált irodalom: Az Evangélikus Egyház Hitvallási Iratai, Budapest, 1957. — D. Leonhard Fendt: Die Heiligung nach Luther, Leipzig. 1929. — Scholz László: Tisztítsd meg szíved, hogy megtartassál, Bp. 1946. — Dr. Nagy Gyula: Egyház a mai világban, Budapest, 1967. — Jézus Krisztusban — új közösség. Budapest, 1977. — Dr. Káldy Zoltán: A diakónia útján, Budapest, 1979. Gáncs Péter A MAGYAR PAPSAG LÉTSZÁMÁNAK ALAKULÁSA Sok szó esik papságunk létszámának alakulásáról, ezért szükségesnek látszik, hogy röviden vázoljuk a helyzetet és utaljunk az utóbbi évtizedek alakulására is. Amint általában az egész világ papságában jelentkezett egy bizonyos válság a zsünat után. úgy nálunk is. A válságtünetek hazánkban részben ugyanazok, mint a világban, részben sajátosak. A hivatásukat elhagyó papok számarányát tekintve a hivatalos adatok szerint az 1970-es évekig Magyarország a világon a legelsők közt volt.1 A papnövendékek száma a zsinat utáni időben Magyarországon megközelítőleg sem mutat ugyan oly nagy visszaesést, mint egyes nyugati országokban (amint, hogy a zsinat sem okozott akkora megrázkódtatást, mint azokban): a papi utánpótlás sorsa azonban azért nem kevésbé problematikus, hiszen a nagy visszaesés nálunk már jóval korábban elkezdődött. Az 1945—50-es években átlagosan még 900 kispap tanult az egyházmegyei szemináriumokban, s kívülük kb. 700 szerzetesnövendék készült papnak. Az 50-es években azonban megkezdődött a visszaesés: 1954-ben 525, 1957—1979-ig kb. változatlanul átlag 300 a szemináriumban tanuló kispapok száma (a katona-kispapokkal együtt), míg 1978/80-ban 284, 1980/81- ben pedig csak 266, 1981/82-ben pedig csak 250. Súlyosan problematikus az is, hogy a növendékek csökkenő létszámával párhuzamosan a Hittudományi Főiskolákra (a Szeminári56
