Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)

1982 / 1. szám - KÖRKÉP - Boda László: Információ, lelkiség, lelkiismeret

den szerint „Az emberek közötti kommunikáció fejlődésével alkalom nyílik az ember számára, hogy emberibbé váljék" (Id. Häring i. m. 158.). VI. Pál pápa a „Populorum progressio" c. körlevelében fontosnak tartja az emberi szolidaritást, melyet a hírközlő eszközök, főként a sajtó, a rádió és a televízió segíthetnek. Hiszen épp a modern hírközlő eszközök által lesz a múlt században még idealizált etikai fogalomként szereplő „Emberiség" megtapasztalt realitássá. A háború, éhség, a különféle emberi tragédiák kontinensek távlatából jutnak el hozzánk, például a televízió képernyőjén. Ugyanakkor részesei lehetünk az emberiség közös örömének az olimpiai játékokat nézve. Szemléletesen tapasztalhatjuk meg a tudomány erőfeszítéseit, a technika fejlődését. Páratlan lehetőséq nyílik a kulturális értékek megközelítésére, avatott magyarázat kíséretében, egyúttal pedig továbbíthatják „az üdvösség jó hírét” (IM. 3. p.).

A tömegkommunikáció révén érzékelhetőbbé válik világunk „planetáris dimenziója" és „pluralista” felépítettsége. Az utóbbi keretében az információs kölcsönhatás más nézetek, vallások, kultúrák értékeinek közeledését segíti elő. így többek között az ökumenizmus kiterjedését és eredményességét is segíti. Azt sem szabad elfe'ejteni, hogy az információk áradatában károsan ható jelenségeket más információs hatások gyógyítani tudják. Egy romboló hatású vagy rossz minőségű film esetében a sajtó kritikája figyelmeztethet. A rádió és televízió, ill. a televízió és a film versengése az adások jobb minőségét eredményezheti. Másfelől megfigyelhető, hoqy az egészséges átlagnál a silányabb vagy az erkölcsi'eq kifogásolható közlések esetében jelentkezik bizonyos immunizálódás. A nyugati tömegtájákoztatás keretében töményen adagolt mezítelenség (képes maqazinok!) egy idő után elveszíti vonzerejét. A nézők érdeklődése csökken. A látvány megszokottá válik. Aligha lehet tehát indokoltnak tekinteni a kommunikációval kapcsolatos pesszimizmust, bár túlzott derűlátásra sincs ok. Az információk ugyanis nincsenek híjával igen veszélyes negatív hatásoknak sem.

— a. A tömegkommunikációs eszközök leqkomolyabb és legalaovetőbb erkölcsi problémája az, ha meghamisítják az értékrendet, ha a személyi értékkel szemben az anvagi érték, a pénz kerül fölénybe. Az ember szolgálata helyébe így a profit szolgálata lép. Nyílt kijelentések hangzanak el például arra vonatkozóan, hogy „A film üzlet”. Az ún. „kommersz filmek” mellett csak jóval csekélyebb számban kerülnek forgalomba „művész-filmek”. A művészi érték és az erkölcsi érték így gyakran hátrányba kerül a haszonértékkel való konfliktusban.

—- b. A tömegkommunikációs eszközök információs hatásában érzékenyen jelentkezik az igazságérték iránti fogékonyság. Ez érinti a sajtót, rádiót, televíziót és a reklámot is. Az igazság pedig lehet (kényes is, amely olykor hatalmi érdekeket sért. A közérdekű igazságokat azonban akkor is ki kell mondani, mert ezt követeli a lelkiismeret. A kommunikáció prófétai küldetését nem szabad elfojtani, amikor építő szándékkal kimond elpalástolt társadalmi igazságokat. A film, a színpad, a regény mint kommunikációs eszköz szórakoztathat, mondhat mesét — felnőtteknek is —, lehetnek tévedései, de a lényegben nem hazudhat. A kitalált „történet" még nem hazugság. Akkor lesz azzá, ha — mint egy amerikai újsáq- írónő esetében — dokumentumként teszik közzé. A Szentírás az igazság szabadító erejéről beszél (Jn 8,32). S ez az információkra is vonatkozik.

— c. A tömegkommunikációs eszközök gyakran emlegetett veszélye az, hogy nem mentesek a manipuláció szándékától. Az információ — hatalom, s ezzel a hatalommal sokan visszaélnek. Ha a közlés egyoldalú, a kommunikátort könnyen legyőzi a kísértés, hogy rájátsszék a fölvevő személyek passzivitására. (Az igehirdető számára is kísértést jelenthet, hogy hallgatói nem szólnak vissza.) Nem kisebb az a kísértés sem, hogy kiszolgálja a magas érdekeket éppúgy, mint az alacsony ösztönöket. Az amerikai film szórakoztató kedvtelésként tetszés szerinti mértékben szolgáltat szexet, kegyetlenséget, agresszivitást. Egyszerre van tudatában hatalmának és a közízléstől való függőségének (vö. olvasottsági, nézettségi index!). Az információközlés korlátlan szabadsága így az ember szabad kibontakozásának korlátává válik a manipuláció révén. Holott — mint Häring megjegyzi — a tömegkommunikációs eszközök működtetésének „legfőbb törvénye" a kommunikációs partner szabadságának tiszteletben tartása volna (i. m. 180; IM. 9. p.).

E néhány jellemző veszély arra figyelmeztet, hogy sem az egyház, sem a társadalom közösségének szempontjából nem lehet közömbös a tömegkommunikáció alakulása. A felülről jövő merev és autoritativ cenzúra már nem illik a nagykorúsodó tudathoz. Az okos ellenőrzés, a kontrolláló visszajelzés, a párbeszéd és a kritika viszont nélkülözhetetlen. Ami az amerikai filmet il'eti. erre — úgy tűnik — kevés a remény. Magyar Bálint szerint itt a „kommunikációs hálózat” helyébe a „kommunikációs erőtér" lépett, amely, korlát nélküli és ellenőrizhetetlen. A szereolők benne már nem irányíthatók és „önmagukat sem képesek irányítani" (Az amerikai film. Bp„ 1974. 343.).

27