Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)

1982 / 3. szám - KÖRKÉP - Roth, Gottfried - Endreffy Zoltán (ford.): A terápia - istenszolgálat (A lelkipásztori orvostan megfontolásai a gyógyítás teológiai helyéről)

Mi történik a szomatikus gyógyításnál: annak az anatómiai-fiziológiai, biológiai variációs mezőnek a helyreállításánál, amelyet egészségként lehet jellemezni. Ennek további al- esetei:

Magától történő gyógyulás mint az elpusztult szövet regenerálódása vagy pótlása azonos minőségű és teljesítőképességű újonnan képződött szövettel vagy forradással. A spontán gyógyulás történhet helyettesítéssel: az agyban más sejtek lépnek a tönkrement sejtek helyére.

Gyógyszeres gyógyítás mint a normális szervi működés helyreállítása lehetséges utánpótlással (helyettesítés), pl. vitamin- vagy inzulinbevitel útján; vagy szabályozás útján (vérnyomást csökkentő vagy növelő gyógyszerek); más gyógyszerek — az antibiotikumok — a betegségokozókat pusztítják el. A pszicholarmakoterápia lelki működésnek befolyásolását teszi lehetővé azáltal, hogy biokémiailag hatásos anyagokat visz be az organizmusba: ily módon enyhíteni lehet, sőt, egészen meg is lehet szüntetni a depressziót, a gátlást, a szorongást, az izgalmi állapotokat, a kényszerképzeteket és hallucinációkat, a zavarodottságot és a nyugtalanságot.

A pszichoszomatikus gyógyítás folyamata az úgynevezett pszichoszomatikus megbetegedések módjából következik: ezek a betegségek úgy jönnek létre, hogy belső, lelki és/vagy a személyek közötti konfliktusok a testi dimenzió zavaraiban csapódnak le, és álmatlansághoz, fejfájáshoz, szívszúráshoz, légzési zavarokhoz, szoruláshoz stb. vezetnek. Ennek megfelelően a diagnózishoz és a terápiához egyaránt szükségesek szomatikus és pszichoterápiás módszerek is. A pszichoterápiás gyógyításnál a szó, a beszélgetés hatékony eszközére van szükség; a beszélgetés tartalmának gyógyító hatása lesz, a szó pedig orvossággá válik — kiváltképpen a neurózisoknál, amelyek voltaképp a belső konfliktusok feldolgozásának zavarai. A betegnek fülével meg kell hallania, értelmével fel kell fognia a szót, leikével pedig igent kell rá mondania. A szó akkor lesz gyógyító hatású, ha a neurózist kiváltó szituáció és az elhibázott öngyógyítási kísérletek jobb megértésének folyamatában12 a beteg éretté válik: érettségét azután észlelnie kell, el kell fogadnia és bele kell egyeznie, és ez teszi majd kiegyensúlyozottá, elégedetté és boldoggá. Ezek a gyógyító beszélgetések hatástalanok maradnak azonban, ha a probléma nem csupán a világon belüli viszonyokkal kapcsolatos, hanem transzcendens vonatkozásai is vannak, mint például a Franki-féle noo- gén neurózis vagy a Gebsattel-féle egzisztenciális neurózis esetében, amelyeknek az az alapja, hogy az emberi én önhibájából vagy mások hibájából magába zárkózik és elutasítja Istent. Az egészséghez ugyanis hozzátartozik az eleven kapcsolat a Szenttel és Numinó- zummal,13 az Abszolutummal való érintkezés hiánya pedig beteggé tesz (C. G. Jung, Fr. Büchner). A karizmatikus gyógyítás olyan gyógyítás, amelyet az imádság, mégpedig a közös imádság közvetít: itt megint a szó gyógyít, imádság formájában. MacNutt11 a karizmatikus mozgalom egyik (kritikus) szószólója, gyógyítónak tekinti magát, aki közbenjár Isten szere- tetéért. Nem hagyható figyelmen kívül természetesen a szuggesztiós eljárások lehetősége sem, és nem szabad megfeledkezni arról a veszélyről, hogy a terápia könnyen a mágikus praktikák területére tévedhet. Az imádsággal történő gyógyítás adekvát terápiás eszköz lehet a hibás erkölcsi magatartás és az ezzel együttjáró reaktív jelenségek esetében. Egyéb rendkívüli gyógyulásokat a lourdesi orvosi iroda nagyon szigorú kritériumaival kell megítélni, és ha az eset valóban rendkívülinek bizonyul, akkor extramedikális gyógyulásnak kell minősíteni. Ezek a kritériumok a következők:

— súlyos betegség teljes gyógyulása rendkívül rövid idő alatt;

— modern eszközökkel készített leletek megléte a gyógyulást megelőző hosszabb és a gyógyulást követő rövidebb időszakban;

— megfelelő utólagos megfigyelés.15

Itt eleve kizárják a pszichikai megbetegedéseket, illetve az olyanokat, amelyeknél pszichikai tényezők tölthetik be a kiváltó ok szerepét; csakis tisztán szomatikus megbetegedéseket vesznek figyelembe.

Komoly és kritikai vizsgálatok adott esetben valószínűvé teszik, hogy egy bizonyos gyógyulás bekövetkeztéhez nem lehettek elegendőek a világon belüli erők, ezért ilyenkor extramedikális, orvosilag nem megmagyarázható gyógyulásról beszélhetünk, azaz olyan folyamatról, amely az orvostudomány gyógyászati lehetőségeit meghaladó, magasabb rendhez vezetett.

összegezve megállapíthatjuk, hogy keresztény felfogás szerint mindig Isten az, aki gyógyít; legtöbbször azonban az orvosokat, a gyógyításhoz értő, megfelelő orvostudományi képzettséggel rendelkező személyeket használja fel, akik megalapozottan tudják alkalmazni az orvosi terápiát; adott esetben viszont felhasználhat egy keresztény közösséget is, és lehetővé tehet karizmatikus gyógyulást is, vagy éppenséggel közvetlen gyógyulás-t (extramedikális gyógyulás).

169