Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 3. szám - KÖRKÉP - Guardini, Romano - Széll Margit (ford.): Krisztus gyógyít
- Jön egy vak (Mk 3,22kk). Jézus kezét szemére teszi és megkérdezi tőle: „Mit látsz?" Az ember izgatottan válaszol: „Látom az embereket, úgy járkálnak, mint a fák.” A gyógyító erő még megmozdította a lebénult idegeket, feléledtek, de még nem működnek egészen jól. Akkor Jézus még egyszer ráteszi kezét a vak szemére, és most már az ember jól lát... Nem olyan ez, mintha a titkot belülről élnénk meg?... — Egy másik alkalommal ismét nagy tolongás van Jézus körül (Mk 5,24kk). Egy, évek óta vérfolyásban szenvedő, beteg asszony, aki hiába keresett gyógyulást és már egész vagyonát ráköltötte az orvosokra, így beszélt magában: „Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok!" és hátulról megközelíti Jézust, megérinti ruháját és azonnal érzi testében, hogy meggyógyult. Jézus megfordul és kérdi: „Ki érintette meg a ruhámat?” Az apostolok csodálkoznak: „Látod, hogy körülötted tolong a tömeg, és te még azt kérded, ki érintett meg?" Jézus pontosan tudja, mit beszél, hiszen „nyomban észre vette, hogy erő ment ki belőle”. Az asszony reszketve jön elő, lábaihoz borul és őszintén bevallja, mi történt. Jézus szeretettel bocsátja el. Milyen megragadó esemény! Jézus olyan, mintha gyógyító erővel lenne feltöltve. Mintha még arra sem lenne szüksége, hogy akarjon gyógyítani, elég, ha valaki csak nyitott, vágyódó lélekkel járul hozzá, és akkor máris árad Jézusból az erő, és hatni kezd ... Mit jelent tehát Jézus számára a gyógyítás? Azt mondták róla, hogy ő nagy emberbarát. Korunknak eleven szociális és karitatív érzéke van. Ezért Jézusban is észreveszi az emberek nagy segítőjét, azt, aki meglátta az emberek szenvedéseit és mélységes könyörületből melléjük állt. Ám így ez a felfogás téves. Jézus nemcsak egy nagy, szociális, karitatív természet, aki csökkenteni, csillapítani akarja a szenvedést, és ha lehetséges, le is küzdeni. Ő azt is akarja — gondolják egyesek - hogy boldog, egészséges, testben és lélekben megerősített emberek éljenek a földön. De még jobban meg kellene világítanunk, hogy belássuk, Jézus nem ilyesmit akar. Nem mond ugyan ellene ezeknek, de közvetlenül nem is ezekre gondol. Nagyon mélyen látja a szenvedés eredetét.Előtte a szenvedés a lét végső gyökeréből fakad, a bűnből, és az Istentől való elidegenedésből. Jézus előtt nagyon is világos, hogy a szenvedés az Isten előtti feltárulás helye, legalábbis, ami előttünk nyilvánvaló lehet: a szenvedés ugyan a bűn következménye, de egyúttal a megtisztulásnak és a visszatérésnek is az útja. Sokkal közelebb kerülünk a Valósághoz, ha azt mondjuk: Krisztus magához engedte az emberi szenvedést, nem tért ki előle — mint, ahogy ezt az ember olyan gyakran megteszi. Nem hagyta figyelmen kívül. Nem is védekezett ellene. Engedte, hogy a szenvedés megközelítse, és azt mélyen a szívére vette. A szenvedésben olyannak fogadta el az embereket, amilyenek: sajátos állapotukkal együtt. Vállalta az emberek szorongattatásait, bűneiknek és bajaiknak terhét. Ez egészen nagyszerű dolog. A legmélyebb szeretet. És Jézus minden illúzió nélkül tette ezt, mivel erre szolgált hatalmas ereje, hogy az igazságot megvalósítsa a szeretetben, amivel mindent feloldhat és sarkaiból kiemelhet. Tegyünk ezért még egyszer különbséget: Jézus az egyetemes létezés sorsát nem úgy hordozta, mint valami sötét tragédiát, hanem Istenből kiindultan fogta fel a szenvedést. És itt van a dolog lényege. Jézus gyógyítása Istenből kiinduló tett, isteni kinyilatkoztatás, és ezzel (a gyógyítással) Istenhez vezet vissza. Jézusnál a gyógyítás mindig szorosan összefügg a hittel. Názáretben azért nem tud csodát tenni, mert azok nem hittek. Tanítványai sem tudják a beteg fiút meggyógyítani, mert még kicsinyhitűek... Amikor a bénát elébe hozzák, első pillanatban úgy tűnik, mintha Jézus egyáltalán nem is törődne a testi betegséggel. Látja hitét és megbocsátást ígér. Majd megkérdezi a fiú atyját: „Hiszed, hogy meg tudom tenni?” ... — A vaknak is azt mondja: „A hited gyógyított meg téged"... A százados pedig hallhatja a boldogító dicséretet: „Bizony, ekkora hitet nem találtam Izraelben”. A gyógyítás hozzátartozik a hithez, mint ahogy az igehirdetés is hozzátartozik a hithez. Jézus a gyógyításban is kinyilatkoztatja magát, méghozzá cselekvő módon. Jézus az élő Isten valóságából tevékenykedik. Jézus gyógyításának sajátos értelme tehát az, hogy az emberek belsőleg is megtapasztalják az élő Isten valóságát. Geistliche Schriftauslegung Mainz, 1980. z8-82. (a kiadás H. Kahlefeld válogatása) Fordította: Széli Margit 166
