Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)

1982 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Söveges Dávid: Prédikációt hallgató diákok

A statisztika számára kevésbé megfogható, de témánk szentpontjából nem kevésbé releváns, amit a diákok a Javaslatok címszóra írnak. Már előzőleg is volt alkalmuk a kérdésen kívül válaszolni: milyen igehirdetőt kíván? - és a témák végén újra. De ezen túl is írnak helyenként megjegyzéseket több mint 50 alkalommal. Javaslatot pedig 100-on felül tesznek.

No és mit javasolnak? Meglepő, hogy sokszor nem a prédikációval van kapcsolatban a javaslat, hanem az istentisztelettel, a misével. Nem éreznek éles különbséget a kettő között, ők már úgy nőttek fel, hogy számukra a prédikáció a liturgia szerves része, ahogy azt a zsinat kívánja. Fel lehetett volna tenni egy olyan kérdést is: Szívesen vesz-e részt olyan misén, melyen nincs prédikáció? De e kérdés nélkül is látható, hogy a többség a prédikáció és a mise egységét kívánja.

A szentmise életközelsége a fő kívánság. „Változatos legyen a liturgia" — többször is írják. „Mindennap másféle." Sokan kívánnak beat-misét. Az aktív bekapcsolódást is várják, pl. a két szín alatti áldozást minden alkalommal. „A szentségimádáson mindenki elmondhassa imáját, véleményét.” „A világi embereket jobban be kellene kapcsolni a liturgiába." — „Mindenhol legyen külön ifjúsági mise, és azon, nekik szóló prédikáció."

Több javaslat nem is a prédikációra vonatkozik, hanem az ifjúsági lelkipásztorkodásra. „A fiatal papok . . . törekedjenek arra, hogy saját plébániájukon az ifjúsági csoporttal többet foglalkozzanak, jó közösséget hozzanak létre." „Minden plébánián legyen egy fiatal pap, ők jobban megértik az ifjúságot." (A javasló leány. Megkérdezhetnénk tőle: hol vegyen a magyar egyház ennyi fiatal papot? Mégis csak jó lenne, ha az „egyház helyzete" című témát előbbre tette volna az értékelésben.) „Foglalkozzanak a fiatalok problémáival; azokkal, akik nem teljesen saját hibájukból ki vannak taszítva a társadalomból. Segítsenek a fiataloknak, hogy legyen reális erkölcsi értékrendjük. — A papok gyűjtsék maguk köré az ifjúságot. - Merjenek újat kezdeni. — Alakítsanak kis közösségeket, amelyekben Jézus útját a Szentiélekben való megkeresztelkedésben keresik. Nemcsak fiatalokat, de elsősorban őket. — Jobban megnyilvánulhatna a köztünk lévő szeretet. Ennek érdekében egymás gondjairól is tarthatnánk beszélgetéseket.”

Ami kimondottan az igehirdetésre vonatkozik, akár tartalmi, akár formai szempontból, sokszor csak megismétlik, aláhúzzák a kérdésekre adott válaszokat. A közvetlenséget, az emberekkel és a mindennapi élettel való kapcsolatot sürgetik sokan, különféle formában. Úgy látszik, nem elég jó prédikációt mondani, hanem az emberek között kell állni, és élni, azon túl is. „Az evangéliumot a mai életre vigyék át." — „Igyekezzenek reálisabbak lenni, ne az abszolút ideális környezet számára beszéljenek.” — „A prédikáció után meg lehessen beszélni a még nem tisztán látott dolgokat.” - „Utána (a prédikáció után) szükség lenne egy dialógus (vita) kialakulására, meg kellene beszélni a megadott témát."

Sokan kívánják, hogy az igehirdető alkalmazkodjék hallgatóihoz: ha az ifjúsághoz beszél, azokhoz; ha egyszerűbb emberekhez, őket vegye tekintetbe. A túlságosan teologizáló beszédek ellen vannak. A közvetlenség elérését célozza az is, hogy „a pap menjen le a hívek közé, ott beszéljen, ne az oltár magasából." (Szószék már nem fordul elő). Ugyancsak erre szolgál az is, hogy ne olvassa a beszédet. „Ez olyan groteszk" — mondja az egyik bírálója.

Magas követelményeket támasztanak. „Aki nem készül fel maximálisan, jobb, ha nem prédikál.” — „Ne legyen prédikáció, ha a pap nem készül” — így egy másik. „Sokkal lelki- ismeretesebben készüljenek az igehirdetők a prédikációra, illetve csak akkor álljanak ki beszélni, ha jól felkészültek." — „Csak olyant szenteljenek pappá, aki jól tud prédikálni."

Páran kívánják a hétköznapi beszédeket is, de röviden. „Néhány mondat is lehet prédikáció" - írja az egyik. Ajánlják a vetítést is. Néhányon visszatérnek a párbeszédes prédikációra, helyeslőén. — Itt újra ajánlanak pár prédikációs témát is. Van, aki a római és a görög katolikus, illetve a katolikus—protestáns viszonyról szeretne hallani. Az egyház- politika is érdekli némelyiket. Úgy sejtjük, ezek leendő kispapok, akik kapcsolatban vannak a szeminaristákkal és „onnan fúj a szél.” Külön feladat lenne utána érdeklődni, honnan veszik gondolataikat, kik vannak hatással rájuk. Nemcsak az iskola és a hittanár, ezt biztosan állíthatjuk.

Befejezésül: egy fiú azt írja a javaslatokra: „Csak annyi, ha a pap elmegy más országba prédikálni, akkor nem a hívek tanulják meg a pap nyelvét! És ez nagyon fontos a korunk- beli prédikációkkal kapcsolatban."

összefoglalóan: általánosságban nagy az érdeklődés az igét hallgató diákok között. Ellenséges, cinikus hanggal nem találkoztunk. Pedig azért egy kissé iskolai feladatként, nem egészen önként válaszoltak ezekre a kérdésekre, nem úgy, mint akik beküldték válaszaikat. Itt-ott lappanghat valami közömbösség az ügy iránt, de ez nem lehet nagyfokú.

Az ilyen megkérdezés természetesen nemcsak a kíváncsi szociológusoknak szól. Maguk a megkérdezettek is elgondolkodhatnak ezeken, talán ennek nyomán tudatosabb lesz pré117