Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)

1982 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Vélemények, igények a prédikációról

nak, azok később kezdenek a felkészüléshez, mint akik kevesebb, ill. csak egy prédikációt mondanak.

Egy prédikáció közvetlen előkészítésére a válaszoló papok átlagosan három és fél órát (221 percet) fordítanak. A vidéki papok között vannak (7%), akik azt mondják, hogy több napot (?) szánnak erre. 1—3 órát készül a vidéki városiak többsége (56%), a falusiak legnagyobb csoportja (47%) és a budapestiek egyharmada (36%). 3-5 órát tölt az előkészülettel a budapestiek fele (50%), a vidéki városiak 23, a falusi lelkipásztorok 19 százaléka. (Az előkészületi idő hosszát a vasárnaponként tartott prédikációk száma, a beosztás és az életkor — úgy tűnik — nem befolyásolja.)

A készülethez használt forrásokat a kérdőívek jelentős része csak nagyon általánosan jelöli meg. A válaszolók kétharmada (67%) említi „teológiai irodalom”, lexikonok, esetleg egyes szerzők használatát; felük (53%) mondja, hogy a készülethez felhasználja a Szentírást. Minden harmadik személy folyóiratok (32%) vagy valamelyik példatár (28%). minden tizedik (10%) az egyházatyák írásainak igénybevételéről ír. (A kérdés nagyon általános volt. Nem tudhatjuk, hogy a válaszolók mit felejtettek el — a kérdőív hibájából. Mégis feltűnik, hogy a válaszokban kicsi a név vagy cím szerint említett szerzők, könyvek választéka: az elmúlt évek magyar nyelvű könyvei, az Új Ember, a Szolgálat, nagy ritkán egy-egy régebbi vagy külföldi szerző. Az idősebbek válaszai itt-ott idegen nyelvtudás nyomát mutatják.)

A prédikáció a hallgató szemével

A kérdőívet visszaküldő (nem egyházi iskolás) világiak közel háromnegyede (72%) mondja, hogy hetenként, egyötöde (21%) hogy hetente többször és egy nem elhanyagolható nagyságú kisebb csoportja (6%) naponta hallgat prédikációt, (összehasonlításul: a katolikusnak keresztelt felnőttek kevesebb mint 15 százaléka szokott vasárnaponként templomba menni.8 A prédikáció kérdésében nyilatkozók nyilvánvalóan másként, értőbben beszélnek arról, mint a katolikusok, vagy akár a rendszeresen templomba járó katolikusok többsége.

A hetinél rendszeresebb prédikációhallgatásra városon több mód lehet. Falun ez nagyon ritka (heti több 8%, napi 1%), vidéki városokban gyakoribb (17, ill. 5%), Budapesten pedig minden harmadik válaszoló (28, ill. 9%) hetenként többször hallgat prédikációt. Nők között kétszer annyi (34%) az ilyen gyakori prédikációhallgató, mint a férfiak között (17%). A 31—40 évesek közül kevesebben (14%) hallgatnak a hetinél gyakrabban szentbeszédet, mint a fiatalabbak közül (20%). Idősebb korban viszont az életkorral nő a hetinél gyakoribb prédikációhallgatók aránya (41—50 év közöttiek 26%; 51—60 év közöttiek 32%; 60 évnél idősebbek 35%).

(A kérdőívet kitöltő papok úgy számolják, hogy vasárnapi prédikációikon átlagosan legalább 160 résztvevő van.9 Budapesten körülbelül 178, vidéki városokban 173, községekben 141 fő. A különbségek forrása, hogy Budapesten fele olyan gyakori a 100 főnél kevesebb vasárnapi szentbeszéd-haligató, mint vidéken. Ezzel szemben a 300 főnél több résztvevő a fővárosban kétszer olyan gyakori, mint falun. A hétköznapi prédikációk átlagos közönségét 27 főre becsülik.10 A hétköznapi szentbeszédek (54%) húsz vagy annál kevesebb hallgatót mondanak.)

Az ennyire rendszeres szentbeszéd-hallgatóknál nem okoz meglepetést, hogy zömük — falun 85, vidéki városban 81, Budapesten 50 százalékuk — minden esetben, s további számottevő részük többnyire ismeri azt, aki beszél. A személyes ismeret hiánya az otthontól távoli szentmise-hallgatás jele. A falun lakók 7, a vidéki városiak 3, a budapestiek 13 százaléka általában vagy soha sem ismeri azt, aki a prédikációt mondja. Foglalkozásuk szerint a humán- vagy társadalomtudományi szakmájú értelmiségiek (15%) és a diplomát nem igénylő munkakörben dolgozó „egyéb szellemiek” (10%) között vannak sokan, akik általában vagy soha sem ismerik azt, aki beszél. A prédikációt mondó papot általában (vagy soha) nem ismerők egyharmada (35%) hetente többször vagy naponta hallgat szentbeszédet.

„Milyen gyakran érzi, hogy valamit kapott a prédikációból”? — kérdezte a kérdőív. Az a „valami” sokféleképpen értelmezhető. Nem tudjuk, hogy egy-egy válaszadó mire gondolt. Ennek ellenére tanulságos adat, hogy a kérdőívet visszaküldő felnőttek többsége azt tartja, általában, gyakran (41%) vagy éppenséggel mindig (17%) kap valamit a prédikációból. Nem kevésbé tanulságos azonban az sem, hogy ez az érzés életkor szerint változik. A fiatalabbak közül többen mondják, hogy soha sem, vagy csak ritkán kaptak valamit a prédikációból s megfordítva, kevesebben mondják, hogy ők mindig kaptak valamit (vö, tábla).

110