Teológia - Hittudományi Folyóirat 16. (1982)
1982 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Vélemények, igények a prédikációról
TEOLÓGIAI-LELKI PÁSZTORI KÉRDÉSEK VÉLEMÉNYEK, IGÉNYEK A PRÉDIKÁCIÓRÓL A Teológia 1981. 2. számához kérdőívet mellékeltünk. Egyik oldala papoknak szólt: a prédikáció elkészítésének kérdéseiről, az ideálisnak tartott szónokról s a legfontosabbnak vélt témákról érdeklődött. A kérdőív másik oldala világiakat kérdezett meg prédikációhallgatási szokásaikról, a prédikáció értékéről személyes életükben, majd ugyancsak az ideálisnak tartott igehirdetőről és a legfontosabbnak tartott témákról.1 A kérdőív rövidsége csak néhány alapvető kérdés felvetését tette lehetővé. A válaszok feldolgozására szánt idő szintúgy a legfontosabb eredmények kiemelésére késztet.2 Az adatgyűjtés módja pedig számos értéke, például alacsony költsége mellett hátrányokkal is rendelkezik, amelyek meghatározzák az eredmények általánosíthatóságának mértékét. Először tehát azt kell vizsgálnunk, hogy kik mondtak véleményt a „vallási tömegkommunikáció" e legősibb formájáról. Ezután foglalkozhatunk a prédikáció (elő)készítésével, majd a prédikációhallgatás körülményeivel és a hallgatók szempontjaival. Végül önálló gondolatkör, hogy milyennek kellene lennie a mai szónoknak az igehirdetők és a hallgatók véleménye szerint, továbbá, hogy „a mai világban" melyek a legfontosabb témák papok és világiak megítélése alapján. A beszámoló terjedelmi okokból csak a kérdőívek elemzésével foglalkozik. Tudatában van azonban annak, hogy a prédikáció lehetőségeinek és feladatainak mérlegeléséhez mindenekelőtt a korábban már összegyűjtött ismeretek felelevenítésére lenne szükség.3 A véleményt nyilvánítók A kérdőívet visszaküldőkkel két okból kell foglalkoznunk. Egyrészt tudnunk kell, hogy a továbbiakban milyen emberek véleményeit vizsgáljuk, azaz pontosan ismernünk kell ismeretszerzésük módszerét és eszközét. Másrészt, a vizsgálat témájától függetlenül Is meggondolásra érett, hogy a magyar katolikus egyház - ráadásul nem csak főállásos munkatársai, hanem világi tagjai is — akar-e önvizsgálatot tartani; szembe akar-e nézni olyan tényekkel, amelyek más számára talán előbb ismertek; hajlandó-e az öntudatosodást és a belső párbeszéd megindulását például egy kérdőív kitöltésével elősegíteni? A kérdőív a Teológia mintegy 3500-3700 példányával jutott az olvasó kezébe. Ezenkívül többen az egyházközségi tanács tagjaival, egyházközségi alkalmazottakkal, a Világi Teológiai Tagozat hallgatóival, vagy egyszerűen ismerőseikkel is kitöltették a kérdőívet, vagy annak sajátkezűleg lemásolt változatát. Eredményképpen 195 paptól és 476 világitól érkezett használhatóan kitöltött kérdőív. (8-10 fő részletes levelet írt, de nem ragaszkodott a kérdőív kereteihez. Ezért a statisztikai összegezésben válaszukat nem lehetett figyelembe venni.) Ezenkívül 6 katolikus középiskola 293 harmadik-negyedik osztályos tanulója is válaszolt a kérdésekre.4 A folyóiratba tett kérdőívek gyakorlatában a mintegy 20%-os „visszaérkezési arány” egyedülállóan magas. Indokául egyaránt feltételezhetjük a témával szembeni erős elkötelezettséget és a vélemények visszafojtottsógát: nemigen akad olyan fórum, ahol erről nyilvánosan meg lehetne szólalni. A visszaküldött kérdőívek jelentős száma és aránya mégsem teszi az anyagot „reprezentatívvá". A válaszolók nem „átlagos" papok és nem „átlagos" világi keresztények. „Rendkívüliségük" feltételezhető abból a tényből, hogy ők visszaküldték a kérdőívet, amit közel 3000 Teológia-olvasó nem küldött vissza. A „rendkívüliség" bizonyítható is mind a társadalmi és demográfiai adatok eltéréseivel, mind a visszaküldők prédikálásainak vagy prédikációhallgatásának igen magas gyakorisági adataival. A kapott válaszokat tehát nem értelmezhetjük úgy, mintha azt bármely más pap vagy világi személy éppúgy elmondhatta volna. A kérdés iránt átlagon felül érdeklődők 108
