Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 2. szám - Előd István: Schütz Antal teológiája
bárány is gázolni tud.6 Ez a mondás egyrészt az igényességet hangsúlyozza. Ne olcsó jelszavakat hangoztassunk, hanem értelemhez is szóló, meggondolkoztató, magosabbrendű eszméket és észigazságokat adjunk elő. De ezt úgy fogalmazzuk, hogy a kevésbé művelt, egyszerű lelkek is megértsék. In principio erőt Verbum, első tehát az igazság, mert legfőbb emberi képességünk az értelem, de „Verbum caro factum est", vagyis emberi alakban, mindenki számára hozzáférhető formában mutatkozott be a kinyilatkoztatott Igazság. Erre kell gondolnunk, amikor a teológiát műveljük vagy népszerűsítjük. „Az autodidakta" Bizalmasabb körben sokszor említette, hogy ő autodidakta. De ezt némi büszkeséggel mondta, és nem arra volt büszke, hogy elöregedett egyetemi professzoraitól kevés tudást, inkább csak indítást kapott, hanem arra, hogy csak ernyedetlen szorgalommal és vosakarat- tal tudott eljutni oda, amit a friebourgi egyetemen szigorúan szenttamási szövegeken nevelődött Erdey Ferenc úgy fogalmazott, hogy nem győzi csodálni, mennyire otthonos Schütz a szenttamási szövegekben és mennyit tud idézni ezekből könyv nélkül is.7 Vagy amit latin és magyar nyelvű Dogmatikája első kiadásának (1923) bírálatában az akkor külföldön tanító Horváth Sándor írt: „ ... bátran állíthatom, hogy dr. Schützöt a két műve az egyház tudósainak legjobbjai közé emelte föl."8 Autodidaktaságával inkább arra utalt, hogy a szigorúan tomista vagy molinista vagy skotista egyetemeken tanult és tanító hittudósokkal szemben ő a szó nemesebb értelmében eklektikus tud lenni: „A katolikus teológiai múltnak összes tartalmi és formai elemeit... egyensúlyozott, élő szintézisbe egyesíteni: én erre tettem föl életemet, és úgy gondolom, hogy ezzel szolgálom legjobban egyházamat az igazság egyetemes főiskoláját.9 A teológiai pluralizmus mai fogalmát XIII. Leó Aeterni Patris enciklikája óta kevesen vallották. Az encikliko helyes értelmezését Leó pápának Ollé-Laprune-höz intézett szavai adták meg: Nem ismételgetni kell Szent Tamást, hanem azt tenni, amit ő tett, vagyis az általa is képviselt örök elveket korunk tudományos világképébe beillesztve kell alkalmazni. Ezt képviselte egy ideig a louvaini Institut alapítója — aki később bíboros lett —, Mercier, nálunk pedig Prohászka, aki többször tartott előadást, a philosophia perennis szükségességéről és az evolucionizmust is valószínűnek tartotta 1904-ben megjelent Föld és ég című művében. Sajnos, később egy konzervatív irányzat jutott előtérbe, amely keresztülvitte, hogy X. Piusz pápa Szent Tamás alapján készített 24 tétel tanítására kötelezte a teológiai főiskolákat 1914-ben. Hazánkban is megalakult egy integralista mozgalom, amely éberen ügyelt a konzervatizmus megtartására. Korábban Schütz bátran próbálkozott olyan témákkal, amelyek XIII. Leó értelmezése szerint keresték az igazságot. így például Energetika és bölcselet, Az anyag mivoltáról és Az istenbizonyítás logikája c. értekezéseiben. Prohászka váratlan indexre tétele és a X. Piusz-féle rendelet óta óvatosabb lett. Mégis bizonyos körök időnként célzásokat tettek orra, hogy az akkori általános felfogástól eltérő nézetei miatt könnyen Prohászka sorsára juthat. Ezért történt, hogy amikor például az ember származásáról magyarázott növendékeinek, miután elmondta a könyvében is leírt, az akkori teológiában szokásos ellenérveket az evolúcióval szemben, hozzátette — amit nem mert leírni —, hogy „a kérdés eldöntésére nyitva kell hagynunk egy ajtót a modern tudományok és a jövő teológiája számára.” Az indexre tételtől való félelem végig kísérte, sőt Eucharistia c. könyve német fordításának indexre tételétől csak az mentette meg, hogy a kiadó az összes példányokat kivonta a forgalomból. Elvileg azonban Schütz nem tudott szabadulni attól a meggyőződésétől, hogy az üdvtörténetnek értelmünk számáro nemcsak a középkorig voltak mondanivalói, hanem azóta is folytatódnia kell a dogmák újra értelmezésének.10 Régi jó barátja, Cavallier József 1961-ben mondotta, hogy ő még mindig olvassa a külföldi teológiai folyóiratokat, és nem győz csodálkozni azon, hogy új felfedezéseknek tüntetnek fel olyan meglátásokat és fogalmazásokat is, amelyeket ő Schütztől már a húszas-harmincas években nemegyszer hallott baráti beszélgetéseik alkalmával.11 Valóban, Schütz teológiája nemcsak mesteri összefoglalása volt a két világháború közötti teológiának, hanem több kérdésben új meglátásokat is elővételezett. Messze vezetne ezek részletes bemutatása, elég legyen néhány példa. Már 1921-ben fél éven át külön előadásban tárgyalta Krisztus misztikus Testének tanát, amelyet a tanítóhivatal csak 1943-ban hirdetett meg hivatalosan. A dogmatörténet módszerét már akkor alkalmazta, amikor ottól még idegenkedtek a katolikus teológusok, mert a modernizmusra emlékeztette őket.12 Egyháztani és szentségtani felfogásban is negyven évvel megelőzte korát, — írja Cserháti József püspök 1972-ben.13 A krisztocentrikus teológiát és Krisztus ős-szentség voltát is meggyőződéssel vallotta. A philosophia perennis értelmében a Bölcselet elemei c. művének második kiadásában az akkoriban népszerű értékfilozófiának és Nikolai Hartmann ontológiájának, 73
