Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)

1981 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Széll Margit: Az egyház tűzhelyei: a plébániai közösségek

toláshoz nem szükséges, hogy nyelveken beszéljenek, vagy kézföltétellel gyógyítsanak. Bár ehhez ma még nem tudunk érdemlegesen hozzászólni, de ezzel korántsem mondjuk, hogy az ilyen közösségi Szentlélek-megtapasztalások egyáltalán nem lehetségesek,

— És voltaképpen miért is ne volna közösségileg is lehetséges a „szellemek megkülönböztetése?" — Miért van az, hogy az egyházközségi tanácsülésen vagy a lelkipásztori munkacsoportokban a Szentlélek segítségül hívása gyakorlatilag csak az ülés megkezdésének jámbor szertartása marad, ami után minden úgy történik, mint valami világi gyűlésen . .. ?

— Miért? Miért? — tör fel egymás után a kérdés Karl Rahner leikéből. Majd így fejezi be gondolatát: „Úgy gondolom, hogy a klérus fiatalabb tagjai az ilyen lehetőségeket már legalább is sejtik az egyházban, és bátran próbálják megvalósítani, hiszen ezeket a lehetőségeket még közel sem merítettük ki .. . Először türelemmel meg kell keresnünk, hogy az egyes csoportdinamikai folyamatok miként transzponálhatok a sajátosan felki történésekre még akkor is, ha a közösségi ima, vagy szentírásolvasás önmagában véve még nem nevezhető lelkiségi folyamatnak" (i. m. 109.). Tény az, hogy ma már mindenütt megindult a folyamat, hogy a lelkipásztori munkaközösség, a belső, egyházközségi mag valóban közösségi lelkiségű együttessé váljék. Azzá kell válnia, ha valóban eleget akar tenni sürgető, lelkipásztori feladatának.

Mit tegyünk a gyakorlatban?

Mivel a tények sürgetnek, az elvi alapvetések után nézzük meg, mit tesznek a környező országok plébániai közösségeiben és mit kell tennünk nekünk a gyakorlatban. Vegyük példának a hildesheimi egyházmegyét, amely földrajzilag hazánkhoz hasonló, iparvidékekkel tarkított mezőgazdasági területen fekszik. A 34 ezer négyzetkilométernyi területen — (az egri főegyházmegye csatolt részeivel együtt kb. 25 ezer négyzetkilométer) — kereken 760 ezer katolikus él elszórtan. A 365 egyházközség 661 papja mellett már közel 6 ezer világi munkatárs biztosítja az eleven keresztény életet. A püspökség nyilvántartja az önként jelentkező világiakat (nyugdíjasokat is) munkakörük, felkészültségük és megajánlott szabadidejük szerint. Szükség esetén felkérhetők arra is, hogy saját egyházközségükön kívül is vállaljanak szolgálatot. Amint Franz J. Wothe, az egyházmegyei lelkipásztori hivatal vezetője ezekről beszámol, hozzáteszi, hogy o világi munkatársak nélkül ma a hívek lelki gondozása lehetetlen volna. Ha a 2. Vatikáni zsinat nem indította volna az egyházközségeken belül aktív munkára a híveket, akkor most a praxis kényszerítene rá (Pastorale Bildung nebenamtlicher Mitarbeiter, Diakonia, 1977/6. 407—411.).

Számos egyéb külföldi példát is áttekintve elmondható, hogy a plébániai közösségek a mai élet igényei szerint a legkülönbözőbb helyeken is hasonló szerkezetet mutatnak. A gyakorlati együttműködés kialakítása is hasonló szakaszokban történik.

— 1. Meg kell találni az alkalmas időt a lelkipásztori munkatársak meghívására.

— 2. Megfelelő kapcsolatot kell teremteni a plébániai közösség tagjai között, valamint a hívek felé.

— 3. Mindezek megvalósításához megfelelő lelkipásztori alapképzésre van szükség.

A MUNKATÁRSAK MEGHÍVÁSA. Hazánkban még érvényben van a régi egyházközségi szabályzat, ami szerint három évenként választják a plébániai képviselőtestületet. Ez a keret tartalmilag egyre inkább megújul, és sok helyen a Világi Apostol kodásról szóló dekrétum nyomán Hívek Tanácsának nevezik. „Létesítsenek tanácsot az egyházközségekben . .. A lehetőségekhez mérten minden egyházmegyében szervezzék meg a tanácsokat, amelyek az egyház apostoli tevékenységét segítik az igehirdetésben, és a megszentelésben, a karitatív, a társadalmi és egyéb területeken is ..(Ap. Act. 26.).

Példának említhetjük a Bp-i Szent Imre plébániát, ahol a templom teljes restaurálása volt a megfelelő alkalom arra, hogy a képviselő testületet megújítsák. A plébános szándékát kihirdette a templomban. A munkára kész jelentkezőknek, vagy a mások által javasolt híveknek levelet küldött és egyénenként személyes találkozásra hívta meg őket, ahol megbeszélték, ki, milyen feladatot vállal az egyházközségi munkából. Az ilyen vagy hasonló módon létrehozott Hívek Tanácsa a tennivalók és szükségletek szerint, rendszerint team-jellegű lesz, azaz olyan, szakszerint összeválogatott munkacsoport, ahol a főfoglalkozású és világi munkatársak, valamint az önkéntesek közös együttműködést vállalnak a lelkipásztorkodásban. A plébániai tanács egyrészt befelé munkálkodik. Ma is fontos feladat a költségvetés, a zárszámadás, a belső fejlesztés megszervezése, szellemi és anyagi szinten egyaránt, de ugyanakkor megbeszélés tárgya legyen a hitoktatás, a közös bibliaolvasás, az elsőáldozási, bér- málási előkészületek formája, ahol o munkaközösség minden tagja megfelelő megbízást kap. A lelkiségi és a szakszerinti képzés egyaránt arral segíti a lelkipásztori munkatársakat, hogy felkészüljenek a külső munkára, azaz behatóbban törődjenek a hívekkel, az Isten élő temp51