Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Sólymos Szilveszter: Az új római misekönyv teológiája és lelkisége
fogadásainkat, melyeket előző kegyelmeddel te sugalltai, segítő kegyelmeddel kísérd" (Tridentium). Végül a misekönyv pasztorális tágassága a miseformulák széles skálájú gazdagságában is megmutatkozik; itt helyet kapnak egyrészt az egyház és az emberiség igényei, másrészt a kisebb közösségek és az egyéni gondok is. Az Ordo missae új hangsúlyai a 2. Vatikáni zsinat misekönyvében Ha a mise ún. állandó részét vesszük szemügyre, ott három olyan gondolatot emelhetünk ki, ami a Tridentinum idején még kevés megvilágításban részesült: a paruzia — a Szentlélek szerepe — és a teremtés gondolata. A paruzia az eukarisztikus ünneplés alapjait érinti. A szentmise azoknak a lakomáknak folytatása, amelyeket a hoitámadott övéivel tartott, és amelyek végső eljövetelének elő- vételezései: „Valahányszor e kenyeret eszitek és a kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, míg el nem jön" (1Kor 11,26). Az eukarisztiát ünneplő latin egyház soha nem tagadta ugyan, hogy ezzel az ünnepléssel az újra eljövő Úr elé megy, de ezt nem fogalmazta meg úgy, mint a keleti egyház. Ez a gondolat most több alkalommal helyet kapott; elsősorban az Urreimutatás utáni akklamácioKDan, azután a Miatyánk embolizmusában: „...reménykedve várjuk... Megváltónknak Jézus Krisztusnak dicsőséges eljöttét"; vagy a III. eurariszti- kus ima anamnézisében: „...második eljövetelét is várva hálát adunk." — Fontos, hogy amikor az egyház korunk apokaliptikus zavargásai közepette vándorol, szemeit felemelje a megígért Megváltóra, akinek diadalmas eljövetelében az emberiség történetének minden káosza megnyugvásra talál, és minden félelmet ébresztő bizonytalansága örvendező bizonyosságba vált át. Az egyház nem tagadta a Szentlélek szerepét a megváltásban, csak éppen nem fogalmazta meg elég kifejezetten. A három új eukarisztikus imában ez most a kettős epiklézis for- májáoan is kifejeződik: az átvá.toztatás előtti Lélek hívásban — „szenteld meg ezt az adományt Szentlelked harmatával" (il. kánon), és — „A Szentlélek által szenteld meg áldozati adományunkat, hogy teste és vére legyen Fiadnak..." (III. kánon). Az áldozás utáni Lélek- hívásban a Lélek erejét arra kéri az egyház, hogy az eukarisztia által „gyújtson egybe a Szentlélek mindnyájunkat" (ll. k.) és „Szentlelkével eltelve egy test — egy lélek lehessünk Krisztusban" (III. k.). Végül a teremtés gondolata is új hangsúlyt kapott. És joggal, hiszen ez az az alapszint, melyre a megváltás emelete épül. Korunk embere fokozott érzékkel rendelkezik a teremtett világ iránt. — Az eddigi felajánlási imák helyett, melyek szinte a kánon gondolatait vételezték előre, most az áldozati adományok előkészítése során az egyház megköszöni Istennek a teremtett világ javait, a föld és szőlőtő termését, és az emberi munka gyümölcsét. — A IV. eukarisztikus imában sajátos erővel csendül fel az Alkotó dicsérete, aki a teremtett világot áldásával tölti el, és az embert megbízza, hogy a „Teremtőnek szolgálva uralkodjék minden teremlményen”. — Mindezeket a gondolatokat örömmel hallja a mai ember. — Lehetne utalni még a gyermekmisék szerencsés fogalmazásé szép eukarisztikus imájára is: „annyira szerettél minket, hogy megteremtetted értünk ezt a nagy csodálatos világot.” — Érdemes visszaemlékeznünk az 1975-ös melbourne-i eukarisztikus kongresszuson az őslakók miséjére engedélyezett eukarisztikus imájára is, ahol a bennszülöttek lelkivilágához alkalmazkodó prefációban ilyen részletek találhatók: „Atyánk, Te jó vagy; Te teremtetted a kengurukat, az óriásgyíkokat és madarakat...” Mindezek az új hangsúlyok olyan „újítások”, amelyek az „atyák ősi irányelvei” alapján történtek; elsősorban olyan hagyományok alapján, amelyeket a keresztény Kelet őrzött meg a Nyugat számára. Az új misekönyv erőteljesen kiemeli a közösség szerepét. Az 1570-es misekönyvben Johannes Burchardt, a kéteshirű római botránykrónikák szerkesztője állította össze az általános rubrikákat; ezekben a döntő mindig az, hogyan és mit tegyen a pap. Az új misekönyv Általános Rendelkezései az egész közösséget szem előtt tartják és teológiailag megalapozott lelkipásztori útmutatásokkal szolgálnak. 244 add meg kérünk, hogy akik az Ür feltámadásának ünnepét megüljük, Szentlelked megújító erejével a világosság gyermekeiként új életre keljünk” (2. Vatikánium). „isten, ki a mai napon Egyszülötted által a halált legyőzted és az örökkévalóság kapuját számunkra megnyitottad:
