Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 4. szám - KÖRKÉP - Kiss László: A keresztény kultusz szíve: az eukarisztia
ajándékot gondol ki számukra. Mindkettőjüknek biztosítja egy lourdesi zarándoklat anyagi fedezetét: „Szívesem hozom meg ezt az áldozatot, hogy örömet szerezzek nekik, amelyet keresztény lélek számára nem lehet pénzzel megfizetni" (CSL 65. o.). Az evangéliumi szegénység megtartása és gyakorlata igen széles területet ölel fel, több lelki törekvés együttes jelenlétét tételezi fel. Gyakorlását csak akkor mondhatjuk hitelesnek, ha ezek együttesen vannak jelen. — XXIII. János pápa életében ez világosan felismerhető. Ezért nyugodtan nevezhetjük őt az evangéliumi szegénység pápájának. A gondviselésbe vetett bizalom és ugyanakkor annak tudata, hogy az embernek hivatása van a gondviselés tevékenységében, az anyagi javaktól való függetlenség és a szegénység szeretete, az ember kicsinységének tudata és a szegényekkel, elnyomottakkal való együttérzés, a szegényeken való segítés lehetőségeinek felismerése és kihasználása, az anyagi javaknak magasabb vallási, kulturális, művelődési célok szolgálatába való állítása határozottan jellemzi XXIII. János pópa életét, tevékenységét. E magatartás kialakításának igen nagy jelentősége van a mai technikai kultúrában. János pápa ezt is világosan felismerte. Ezért tartja az Egyházról szóló hittani rendelkezés az ő kezdeményezése nyomán a mai egyház egyik fontos jellemző vonásának az evangéliumi szegénység gyakorlását (vö. LG 42.). Király Ernő A KERESZTÉNY KULTUSZ SZÍVE: AZ EUKARISZTIA Az idén július 16—23. között tartották az Eukarisztikus Világkongresszust Lourdesban. Ezeknek a kongresszusoknak a célja az, hogy megújítsák lélekben a világ keresztényeit, újra és újra elmélyítsék az eukarisztikus Jézus tiszteletét. A Lourdes-i kongresszus jelszava: „Megtört Kenvér a világ életéért" — kifejezi Jézus eukarisztikus áldozatának mélységét és megváltó értékét. A Szentírásban a Zsidóknak írt levél az, amelyik leginkább az áldozat szempontjából szemlélteti Jézus művét: a megváltást. Mélyedjünk el néhány gondolattal az önmagát feláldozó Krisztus titkában. A levél ismeretlen szerzője Krisztust mint az önmagát feláldozó főpapot mutatja be, aki ugyanakkor a hitben kitartó hűséghez és becsületes élethez ad erőt a keresztényeknek. A bibliamagyarázók között hallható az a nehézség, hogy a Zsidóknak írt levél „csupán az áldozat" szempontjából értékeli Krisztus életét, tanítását, megváltó művét és ezt az áldozatot tekinti a keresztény élet lényegének, nem pedig az evangéliumi örömhírt. Ilyen felfogást képvisel — többek között — René Girard lélektani, szociológiai jellegű művében.1 Szerinte a krisztusi örömhír lényege, hogy eltörölte az Ószövetséq áldozotmítoszát és ezért nekünk sem áldozatként kell értékelnünk Krisztus művét, ki kell küszöbölnünk a „bűnbak" szemléletét és mindazt, amit áldozatként magasztaltak a keresztény kultuszban és lelkiségben. R. Girard azt vallja, hogy az áldozat mítoszát annak embertani, lélektani és társadalmi hátrányai miatt kell lelepleznünk és az örömhír nevében ki keil iktatnunk a keresztény világnézetből. Nézzük meg, mi a helyzet az áldozat kérdésében biblikus szempontból. Albert Vanhoye, a római Institutum Bibl'icum tanára éppen a Zsidókhoz szóló levél alapján kiemelten hangsúlyozza Krisztus áldozatának és papságának jelentőségét az áldozati kultuszban és a keresztény lelkiségben, valamint gyakorlati életben.2 Krisztus áldozata Az újszövetségi Szentírás több, más helyen is áldozatként említi Krisztus megváltói művét. „Húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták!" (1Kor 5,7). Krisztus „szeretett minket és odaadta magát értünk jóillatú áldozati adományként az Istennek" (Ef 2,5). Szent Pál Jézus engesztelő áldozatát ugyanazzal a görög szóval (hülasztérion) fejezi ki, mint amelyet a Leviták könyvének görög fordítása használ az ún. „áldozati tábla" jelölésére (Róm 3,25; vö. Lev 16,14). Jézus Krisztus „engesztelő áldozat bűneinkért, — írja Szent János első levelében —• nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is" (2,2). Az első Péter-levél tanítása is ugyanez: „Nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki, ...hanem Krisztusnak a hibátlan és egészen tiszta báránynak drága vére árán” (1,18. 19). Ezeket a jelzőket (hibátlan, egészen tiszta) a húsvéti báránynak, illetve az áldozati állatnak a leírására használták. 231
