Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 4. szám - KÖRKÉP - Király Ernő: Az evangéliumi szegénység pápája: XXIII. János
KÖRKÉP AZ EVANGÉLIUMI SZEGÉNYSÉG PAPÁJA XXIII. János pápa egész életét a szegénység jellemzi. Sokat nélkülöző, sokgyermekes földműves családban látta meg a napvilágot. Gyermekkorában állandóan azt látja, hogy szülei szorgalmas munkájuk ellenére csak a legszükségesebbeket tudják biztosítani. Állandóan tapasztalnia kell a nélkülözést. Tudatos vallásos élete ezt erénnyé formálta. Anyagi javait egész életében a szegénység szellemében használta fel. A pápa családi levelezését volt titkára, Msgr. Capovilla rendezte kiadás alá. A könyv előszavában ezt írja: „Sajátos alaphang uralkodik és vonul végig az egész levélgyűjteményen: a szegénység" (XXIII, János pápa levelei családjához 18. o. Rövidítve: CSL). Azt is nyugodtan megállapíthatjuk, hogy küldetésének teljesítésében igen jelentős segítséget nyújtott az evangéliumi szegénység. A következőkben családi levelezései és lelki naplója (rövidítve: LN) alapján azt szeretnénk bemutatni, hogy az új korszakot nyitó pápa hogyan élte meg, magatartásában hogyan öltött testet az evangéliumi szegénység szelleme. A szegénység mint erény tudatosan vállalt és alakított magatartás, amelyre többféle indítéka lehet az embernek. így az erkölcsi szemléletben egymástól merőben eltérő emberek a szegénység gyakorlásában hasonlíthatnak egymáshoz. A keresztény ember életét a Szentírás formálja. A szegénység tudatos gyakorlásához is itt keresi az eligazítást. A szegénység lelkületét a Krisztus misztériummal való közvetlen kapcsolata jellemzi. „Az evan- gé.iumi szegénység más rendbe tartozik, amelybe csak a misztériummal való kapcsolat útján lépek be", írja Congar (Theologie de la matiére 106. o.). Ezért XXIII. János pápa életében is a szegénységet a krisztusi alapokkal való kapcsolatában mutatjuk be. Ez adja meg a szegénységnek sajátos evangéliumi jellegét. Az evangéliumi szegénység nemcsak azt jelenti, hogy valaki türelmesen elfogadja a szegénységet, vagy szegénnyé teszi magát mások szolgálatában. Sokkal inkább azt, hogy az ember megtalálja a lélek igazi gazdagságának titkát és ennek szellemében a lélek szabadságában él az anyagi javakkal embertársi szolgálatában. Az ehhez vezető útra szeretnénk rámutatni XXIli. János pápa életében. Gondviselésbe vetett bizalom A szükséges anyagi javak hiánya az embert bizonytalanná és nyugtalanná teszik, jelenlétük pedig megnyugvást ad. A keresztény ember ennek a lelki nyugalomnak a forrását mélyebben találja meg: a Gondviselésbe vetett hitben. Az ifjú Roncalli mint kispap ezzel kapcsolatban írja szüleinek Rómából, a szemináriumból: „Soha nem kívántam családom számára a világ javait és nem fordultam ilyen kéréssel az ég felé: gazdagság, megelégedés, jólét. Inkább azt kértem, hogy mindnyájan jó keresztények legyenek, erényesek, simuljanak az isteni Gondviselés szerető karjaiba és legyenek békében mindenkivel" (CSL 25.). Szófiából — már mint felszentelt püspök és apostoli vizitátor — írja egyik nagyon hideg januári télben nővérének: „A szegények tele egy kicsit mindig vigasztalan. Reméljük azonban, hogy mindnyájan jól és egészségesen kiálljuk. Mondd meg Severónak és Mária sógornőmnek, hogy az Úrba vetett bizalom és a szívbeli öröm boldoggá tesz” (CSL 28. o.). Szüleinek hálás szeretettel ír arról, hogy lelki békéjét elsősorban a szülői ház mélyen vallásos légkörének köszönheti. „Azt, hogy magamat nyugodtan a Gondviselés karjaiba tudtam helyezni, és a szent engedelmességet részben annak köszönhetem, hogy falun születtem egy olyan családban amely szegény volt anyagi javakban, azonban gazdag az istenfélelem ajándékában" (CSL 88. o.). 227
