Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 4. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: Gyógyítás, egészség, üdvösség
felépítheti önmagét. De az ősbizalom helyes kialakításának már kezdettől fogva fontos pszichoszomatikus feltételei vannak: — csak az örökletesen egészséges, épen született gyermek tudja bizalommal elfogadni a világot. A szülők tehát már a párválasztástól és az élet elindulásától felelősek a gyermekért. — A születés után az anya közvetlen testi jelenléte, szeretettel való elhalmozása a gyermeknek a fejlődésben serkentő és betegségvédő szerepet nyújt. Később az anyai védettség hiánya testi-lelki, mozgási, testtartási zavarokhoz vezethet. Az anya—gyermek jó kapcsolata tehát az a biztonsági bázis, amire a jövendő társas kapcsolat épül. Az anya biztató viselkedését látva tárul fel a gyermek az ismeretlen világ felé. Bizonyított tény, hogy csak az, aki már korán megtapasztalta az anyai védettség biztonságát, tud teljes értékű nagykorúvá lenni és az lesz képes élete folyamán megtalálni a hozzá illő társat. Az ilyen tud majd igazi nyitottsággal belehelyezkedni az isteni teljesség védelmébe is. „Az ember azonban nemcsak testileg születik meg, nemcsak az anyaméhben és az anya karjaiban tapasztalja meg a védettséget, hanem élete során fokozatosan történik a pszichikai születése" is — írja Margret Mahler,9 Ebben a hosszúra terjedő lelki fejlődésben a legfontosabb segítő erő az egyre magasabb szintre emelő, igazán emberhez méltó alapbizafom, a létezés értelmébe vetett reménység. A KETTŐS ALAPBIZALOMNAK széles körű közösségi, társadalom-lélektani vonatkozásai vannak. Különösen döntő szerep jut a vallásnak, hiszen itt nyeri el az ember a bizalmat fenntartó hitet. Amint a testi védettségben megtapasztalható, elsődleges ősbizalomnak közvetítői a szülők, úgy ebből a közvetlen védettségükből is nekik kell átvezetni gyermekeiket az egyre táguló világképük kialakulása idején az átfogó, az egész létezésre kiterjedő, Istenbe vetett hiten alapuló bizalomba. Az ősbizalom vallásos formájára éppen akkor van a legnagyobb szükség, amikor a gyermek először hagyja el a szülői házat, és kikerül a családi fészek védettségéből. Nem állhat kidobotton (ex-sistit), egyedül, támasz nélkül a táguló élet veszélyeiben, mert a külső bizonytalanság és a belső szorongás egyaránt gátolja személyisége további alakulását. Az egészséges élet kibontakozásában nagyon jelentős támogató erő a közösség, ahol a bizonytalanok, a betegségre hajlók egyre nagyobb biztonságot nyernek. A fiatalok a vallási közösségükben különböző meditációk útján találnak rá az alapvető bizalom Urának védelmező erejére. A vallási közösségeknek ez a reálisan gyógyító hatása egyre ismertebbé válik. A közösségek vezetőinek, tagjainak folyamatos és kísérő jellegű szavai és magatartásformái segítik az egyesek személyi azonosulását. A teljesebb vallási terápia megértéséhez néhány szóval jellemezzük a mai gyógyítási felfogást. A gyógyítás új útja A KÖZÖSSÉGI GYÓGYÍTÁS ÚTJÁT Schaefer egyik átfogó művében fejti ki.10 A betegségben épségünk elvész, egész-ségünk egyensúlya megbomlik (Unheil). A betegségeknek létrehozó okait nagyjából ismerik és két nagy csoportra osztják. — 1. A megbetegedések örökletes okaira, — 2. de ennél sokkal jelentősebb a számos környezeti, kórokozó (patogén) tényező, mely az örökletes adottságokat is hátrányosan befolyásolja. — a) A fizikai környezet főleg katasztrofális veszélyekkel fenyeget, ami a mi életterünkben nem mindennapos veszély, főleg ha — b) a társadalmi környezet patogén hatásaihoz viszonyítjuk. A társadalmi hatótényezők tovább oszthatók: — 1. Az egyéni és közösségi magatartás- normák és azoktól eltérő aberrációk. — 2, Azok a technikai felépítmények, amelyek az élővilágot, a lakó- és munkahelyeket károsítják. — 3. A környezet sokféle pszichoszociá- lis hatása, amely az ember érzelmi állapotát kórosan változtatja. — 4. és ezzel súlyos személyiségi károsodást okozhat. A négy csoport kölcsönhatásaiban Schaefer felismerte a betegségre hajlamosító, a betegséget és halált okozó rizikófaktorokat, kockáztató tényezőket. A rizikófaktorok folyamatairól, kölcsönös hatásainak mechanizmusáról még keveset tudunk, de a Framingham-i és Tecumseh-i, a népbetegségek terjedésére vonatkozó kutatások már mérhető tényezőket állapítottak meg. A szívinfarktust például nagyban elősegíti a magas vérzsír- és vércukortartalom, a dohányzás stb. De hogy ezek a közvetlen elváltozások minek a hatására keletkeznek, arról csak annyit tudunk, hogy — bizonyos hajlamosság mellett — az emberi érintkezések visszásságainak a következményei. A jelentős népbetegségek esetében (infarktus, cukorbaj stb.) már kimutatják, a rák esetében kezdik sejteni, hogy az emberi magatartások elfajulásai és hatásukra keletkező érzelmi, működési és szervi elváltozások alkotják a betegség kialakulásának lényeges tényezőit. A legújabb adatok szerint például a vakbélgyulladás tüneteinek 50%-át lelki tényezők okozzák. A megoperáltak felének ugyanis a vakbele egészséges volt. 223
