Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 3. szám - KÖRKÉP - Meszlényi Antal: Lepold Antal: lelkipásztor és tudós (1880-1971)
foglalja. Reményünk biztosítéka, hogy Az ítélkezik felettünk, Aki előbb már magára vette kínjainkat és szenvedéseinket. Miért ne reménykedhetnénk annak a Bírónak a méltányosságában, aki érettünk kereszthalált szenvedett? — Lehet-e az Atyának másféle igazságossága, mint az, hogy a bűnös megigazuljon, hiszen ezért áldozta fel egyszülött Fiát! Ne vetítsük tehát bele az Utolsó ítélet tanításába bűneink feletti reménytelen szorongásainkat, de ne is várjuk öntelten önigazolásunkat! Az örök élet reményének alapja, hogy Jézus Krisztust már megtapasztaljuk a jelenben, az eukarisztikus szeretetközösségben. Az Egyházban működő Szentlélek erejében már itt bizonyosságot nyerünk arról, hogy Jézus Krisztus jövője a mi Jövőnk! Jól tudjuk, hogy az elé a Megfeszített és a Feltámadott elé fogunk kerülni, aki az evangélium örömhíre szerint ítél meg minket. A végítélettel teljesedik be reméiységünk, mert leplezetlen arccal jön elénk az Úr és feltárja mindannyiunk előtt az örök üdvösséget. Széli Margit LEPOLD ANTAL: LELKIPÁSZTOR ÉS TUDÓS (1880—1971) Tíz éve annak, hogy 1971. május 4-én a bécsi postahivatal közölte velünk a szomorú hírt: az Űr magához szólította hazánk egyik kiváló személyiségét, Lépőid Antal prelátust. Lépőid Antal életének értékrendje mindvégiq változatlan volt: mindig elsőrendűek voltak számára a lelki értékek, ezt követték a szellemi, majd az anyagi javak. Élete az alföldi rónákról indult el. A bácskai Szentfülöpfalván (Filopovica) született egyszerű családból 1880. január 22-én. A kalocsai jezsuita gimnáziumban nevelkedett, ebben a városban szentelték pappá is 1904-ben. Hamarosan Csernoch János mellé került az érseki aulába. Amikor 1927-ben Csernoch esztergomi prímás lett, magával vitte titkárának. Lépőid igazi lelkipásztori alkat volt, ezért is lett a főszékesegyház plébánosa. Emellett Csernoch prímás az egyházkormányzat minden fontosabb ügyét a „mindentudó”-nak nevezett titkárával beszélte meg. Serédi Jusztinián idejében Lépőid visszavonult és teljesen a tudományos és művészeti munkának szentelte életét. Csernoch prímás már 1916-ban a főszékesegyházi gyűjtemény prefektusának nevezte ki Lepoldot. Gerevich Tibor művészettörténésszel együtt elsőnek válogatták ki a képtár legértékesebb műveit a korszerű kiállítás részére. Rendezték a San Marco-féle porcelángyűjteményt és Ipolyi Arnold hagyatékát is. Maga Lépőid Csernoch prímást 50 újabb műalkotás vásárlására ösztönözte. De nemcsak a Keresztény Múzeum, a Bazilika kincstára és az Érseki Könyvtár gyarapítása és rendezése fűződik Lépőid nevéhez, hanem az Árpád-kori királyi palotának a feltárása is. Ő indította el az ásatásokat. Ezen kezdeményezések alapján állították helyre az esztergomi vármúzeumot a mai alakjában. Lépőid Antalt 1936-ban a Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd a Szent István Akadémia rendes tagjává választották. Munkásságáért számos külföldi intézmény is elismerésben részesítette. 1946-ban Bécsbe ment, ahol a Pázmáneum-szeminárium rektora lett. Sokáig nevelte a pázmánita kispapokat. Mélységes imádság és szüntelen munka volt az élete. A bécsi püspökség és az egyházmegye papsága is gyakran igénybe vette bölcs tanácsadásait. A 2. Vatikáni zsinat ügymenetébe is bekapcsolódott. Megnyilvánulásait mindig bölcs mértéktartás jellemezte. Életének alapelvét a Bírák Könyvéből vette: „Az erő kedvességet szül” (vö. Bir 14,14). 90 éves korában már sokat betegeskedett, misézni is csak ülve tudott. Rövid szenvedés után bekövetkező halála mégis mindnyájunkat, hazai és külföldi tisztelőit is váratlanul érte. Úgy érzem, nagy ember távozott körünkből. Az igazság, a szépség és a jóság rendületlen szolgálatát és szeretetét tőle tanultam! Meszlényi Antal 187
