Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 3. szám - TÁVLATOK - Cselényi István Gábor: Milyen Isten-képet közvetítsünk?
az igehirdetésre is, a mai nevelési, lélektani, szociológiai ismeretek figyelembevételével (vő. Szempontok a modern katekézishez Vigilia 80/8. folyóiratszemle). Nem feledhetjük: Krisztus igazsága — örömhír. De csak akkor lesz igazán az hallgatóink számára, ha nem akarjuk „lerohanni” őket egyik pillanatról a másikra hanem meghagyjuk nekik a felfedezés örömét. Mint Breuss mondja, az igehirdető, a hitoktató is tanú, aki engedi, hogy az írás hasson a gyermekre vagy a hallgatóra. Valahogy úgy, ahogy a jó tárlatvezető, aki nem akarja a nézők szójába rágni, mit is ábrázolnak a képek, hanem odáig vezeti el őket ahhoz ad szempontokat, hogy maguk a képek fejtsék ki hatásukat, „beszéljenek”. Szóbeli és tettbeli tanúságtételünk nyomán így juthatnak el a mai kor keresői is odáig, hogy felfedezzék a kinyilatkoztatás élet-igazságait, kifejezetten nekik címzett és hozzájuk szóló üzenetét, amelyet azután, mint eiergiát. át tudnak vinni életükbe is. Cselényi István Gábor AZ ÚJ EMBER. Az ember élete a feltámadott Jézussal kezdődik. Benne kerül ki a Teremtő kezéből. Ádám csatlakozik Krisztushoz, aki érte jön az alvilágba. A Paradicsom, amit mi az idők kezdetére teszünk, előttünk áll. Krisztussal együtt kell megalkotnunk. így magyarázza Péter is nekünk Pünkösd reggelén (ApCsel 2.): Jézus beváltja az ősöknek megcsillogtatott reményt, ő a beteljesedés, a halhatatlanság. Benne a világ kezdődik el. Megdicsőült teste a Lélekben minden élet központjává válik. A feltámadás csúcsáról minden megvilágosodik: a történelem, az írás. Belőle kiindulva értelmezzük mind a kettőt. Ha a Húsvét kegyelme megvilágosít, mindenütt Krisztus jelenik meg nekünk: „Megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat... " (Lk 24,45). Hogy megértsék a zsoltárokat, a prófétákat, a törvényt és az egész teremtést, a feltámadott Krisztus világosságába kell állítanunk azokat. Enélkül még az evangélium sem más, mint elbájoló történet vagy erkölcsi tanítások sorozata. Krisztus pedig egy nagy ember, de még nem az egyetlen Mester, Isten feltámadt Fia. Ugyanígy az ©szövetség sem lesz egyéb, mint egyeseknek haszontalan história, hiszen Krisztus már eljött, — másoknak pedig legföljebb illusztráló anyag. Nem értjük meg, mi felé tart. Ne mellőzzük, de ne is tulajdonítsunk kelleténél nagyobb fontosságot neki. Ebben az egész nagy egybetartozó könyvben mindenütt Krisztusról olvasunk. Egészében elfogadom azért, mert az egész, — elejétől végéig — számomra a teljes Krisztus, a Húsvét egyedülálló eseményének történelmi árnyéka. A csodálatos az, hogy minden, ami az írásban található, megvalósul őbenne. Mi most már ebből a megvalósulásból élünk, mert Krisztus többé nem kívülünk van, mint Palesztinában. Az Igaznak azt a magatartását, amit megvalósított a kereszten, s amely a feltámadásban bontakozott ki, mibennünk folytatja, egyházában, — immár nem a test, hanem a lélek szerinti Krisztus. Az írást ezért nem tekinthetjük közönséges könyvnek. Akkor értjük meg, amikor élünk belőle, vagyis megtaláljuk benne Krisztust. A feltámadott Krisztus élete újfajta jelenlét is, a test szemével nem érzékelhető. „A világ nem lát többé, ti pedig láttok.” Ez a lényegbe vágó szó adja meg az új élet titkát: életközösség a Lélekben. Mi jelen vagyunk Krisztusnak, mert szeretetparancsa szerint élünk. A szív és a szabadság új rokonsága jön létre. E világ tovább tart, de az ő jelenléte benne a miénk. Ez a „dicsőség” a kereszten kezdődik, amint Szent János mondja, — és akiket elragad, azokban, mintegy önmagukból kilépve, dicsőséges átváltozást hoz létre. Jean Laplace 161
