Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Nyíri Tamás - Endreffy Zoltán (ford.): Felelősségünk a megváltás művében
Segíts, hogy legyőzzem a képzelgésnek azt a maradékát is, amely elhitetni akarná, hogy a Veled való érintkezés körülírton határolt és csak pillanatnyi. — Bizony igaz, hogy a Te kitárt karod és felém megnyíló szíved nem is kisebb valami, mint a világ minden ereje együtt amelyek — velejükig áthatva akaratoddal, tetszéseddel,. Lelked ritmusával — ráhajlanak lényemre, hogy formálják, táplálják, ragadják magukkal egészen tüzed központi lángjaiba. Az ostyában az én életemet ajánlod fel nekem, Jézus (Benne élünk). Jézus, Te vagy minden emberi és kozmikus tökéletesség egybefoglafója és csúcsa. Nincs egyetlen olyan szép vonás, finom jóság, elemi erő, ami ne benned találná tisztult kifejezését és betetőzését. Ha enyém vagy, csakugyan egyetlen pontba sűrítve ölelem át minden létezőnek tökéletes együttesét, amit csak adhat nekem a mindenség és megkívánni késztethet. Te vagy személyes lényem teljessége. Te vagy érzelmeink teljes és egyedül méltó tárgya ... Legyen számomra ez az érintkezés kapu, hogy Krisztussal egyetemes és mindörökre tartó módon egyesüljek... A mi Urunk Jézus Krisztus Teste őrizze meg lelkemet az örök életre! (A Pap) XIV. „Arimatiai József gyolcsba takarta Jézus Testét és kőbe vájt sírba helyezte" {Lk 23,50—53). Nem kevesebb kell, mint Tenmagad, Istenem! Jézus, miután leszálltál az alvilágra is, fölmentéi az égbe. Úgy betöltötted az egész világmindenséget, minden irányban, hogy ezentúl — boldogságunkra — lehetetlen már kilépnünk Belőled. „Hová menjek Lelked elől vagy hová futhatnék színed elől?” Most már biztosan tudom, hogy sehová sem. Sem oz élet, amelynek előrehaladása növeli rajtam uralmadat; sem a halál, amely a Te kezedbe dob; sem a lelki hatalmak, jók vagy rosszak, amelyek élő eszközeid; sem az anyag visszafordíthatatlan sodrai, amelyeknek végső fokon Te ellenőrződ ritmusát és tovaömlését; sem a tér kikutathatatlan mélységei, amelyek nagyságodat jelzik. . . Egyikük sem foszthat meg éltető szeretetedtől, mert mindezek csak fátylak, külső „színek", amelyek alatt Te fogsz át engem, hogy átölelni tudjalak Téged. Jézus, szakítsd szét a felhőket villámsugaraddal! Mutasd meg nekünk magadat, mint aki az Erős, a Ragyogó, a Föltámadott! Légy számunkra az a mindenek Ura (Pantokrator), aki a régi bazilikákban a kupolák teljes belső felületét elfoglalta! Nem kevesebb kell, mint ez a Paruzia, az ilyen megjelenésed, hogy kiegyensúlyozza és urálija szívünkben a feltörő világ dicsőségét. Hogy Veled győzedelmeskedjünk a világ felett, jelenj meg nekünk a világ dicsőségébe burkoltan! Nem kevesebb kell, mint annak vonzása, akit Abszolútnak nevezünk, — nem kevesebb kell, mint Tenmagad, Istenem, hogy mozgásba hozzad azt a törékeny szabadságot, amelyet Te adtál nekünk .. . (Benne élünk). Nyíri Tamás FELELŐSSÉGÜNK A MEGVÁLTÁS MÜVÉBEN 1. Előzetes megjegyzések A mi felelősségünkről van szó. De vajon kire kell itt gondolni? Talán ránk, teológusokra? Vagy az egyház felelősségéről van szó, azaz a részegyházaknak vagy az egyetemes egyháznak a felelősségéről? De vajon milyen egyházfogalomra kell itt gondolni? Nem lehetséges-e, hogy egyszerűen mindnyájunkról, minden keresztény embernek a felelősségéről van szó? Am erre. a kérdésre, hogy tudniillik ki a felelősség szubjektuma, alighanem csak akkor adhatunk kielégítő választ,, ha már tisztán látjuk, mit értsünk egyáltalán lelelő$ségen a megváltás művében. 12
