Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Tomka Ferenc: Társadalomszerkezet és lelkipásztorkodás
1949 1960 1980 munkásosztályhoz tartozó 37,6 49,3 56,1% (tizikai foglalkozású) szövetkezeti paiasztsagnoz tartozó 0,3 12,0 12,8 % (tizikai foglalkozású) szellemi foglalkozású 9,5 17,5 27,7% (és közvetlen termelésirányítók) kisárutermelók 50,7 21,1 3.4% (kiskereskedő, mezőgazdasági önálló) tőkés, földairtokos 1,9 0,1 0,0% 100 100 100 % A fentieket figyelembe véve szólhatunk továbbá a következőkben a falusi lakosságról, majd a munkásság és az értelmiség helyzetéről és a lelkipásztori problémákról. (Az ilyen megkülönböztetés — falu, illetve munkásság és értelmiség — oka, hogy az alábbiakban eboen a felosztásban jobban meg tudjuk világítani a bennünket érdeklő lelkipásztori problémákat és feladatokat. Továbbá a „városi lelkipásztorkodás” kérdéskörével foglalkoztunk már egy korábbi tanulmányunkban (24.)). A) A falu és a lelkipásztorkodás 1. A közösségek néhány szociológiai jellemzője. A magyar lakosság közel 50%-a községekben, illetve falun él. A községi, falusi lakosság azonban ma nem egyértelmű fogalom, hiszen sokfélék a községek es nem homogén a társadalmuk sem. a) A községek illetve falvak között lényeges különbségek vannak mind a község nagyságát, mind annak életképességét és jövőjét tekintve. A nagyságot illetően kereken 2630 a 3000 lakos alatti települések száma, 425 a 3—10 ezres községeké, és 50 a 10 ezernél nagyobb lélekszámúaké. — Sajátos települési forma az apró faivaké és a tanyáké. Mindkettő komoly társadalmi és lelkipásztori feladatokat támaszt. A közepes nagyságú falvak népessége (3—5000 lakos) az utolsó 10 év folyamán alig változott, a nagytalvaké (5000 felett) nőtt, a kistalvaké viszont fogyott, az 500-nál kisebb lélekszámú aprótalvaké pedig erősen csökkent (1,26). Csökken a tanyákon lakók szama is. De ez nem jelenti azt, hogy a tanyavilág a közeljövőben megszűnne. Sőt, egyes megyékben (Bács-Kiskun, Csongrád, Pest) a tanyák új fejlődésnek indultak. Kedvezett ennek a mezőgazdasági kisüzemek jövedelmező volta, továbbá az út- és villanyhálózat fejlődése, valamint a személygépkocsik elterjedése. A 80-as években az ország lakosságának még kb. 5u/o-a tanyai lakos (az Alföld egyes részein pedig a lakosság 25—30%-a él tanyán). A tanyavilágnak még hosszú fennmaradásával számol a társadalom (1; 21; 23). A falu életképességére, a település jövőjére jelentős hatással van a földrajzi fekvés, a nagyváros közelsége, az utak és a közlekedés fejlettsége, a munkaalkalmak stb. Nagymértékben ezekkel a tényezőkkel függ össze, hogy egyes települések lakosainak száma csökken, lakossága elöregszik. b) A községek társadalmának szerkezete 1949-óta alapjaiban megváltozott. A felnőtt lakosság közel V4-e városba költözött. A faluban maradt aktív keresőknek is több mint a fele a munkásosztály tagja. Ezek részben a városban vállaltak munkát és ingáznak (a falusi keresők 1/3-a), részben helyben dolgoznak. S végül a faluban maradt és a mezőgazdaságban dolgozó szülők gyermekeinek jelentős része (1973-ban több mint a fele) sem a mezőgazdaságban dolgozik. — A község társadalmának jellemzéséhez hozzátartozik továbbá, hogy a segédmunkások aránya falun jóval magasabb, mint városon, míg a szellemi dolgozóké és értelmiségieké alacsonyabb. (A falusi értelmiség is részben a város felé orientálódik, nem ver gyökeret falun). c) Falusi életmódról hagyományos értelemben általában már nem beszélhetünk, hiszen a falu zárt, paraszti társadalma és életmódja megszűnt. S noha a falvak urbanizációs szintje jelentősen alacsonyabb a városokénál, a falun is megfigyelhetők a városiasodás jellemző jegyei. 143 vagy a jelenlegi magyar viszonyok között sajátos privilegizált helyet foglalnak el az orvosok az értelmiség körében (vö. 16). A magyar társadalom osztály- és rétegszerkezetét bemutató adatokat a fenti háttérben értjük meg helyesen:
