Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Török József: Szent Imre a történelmi kutatások fényében
kigyógyította, a titkos örök szándék valamiféle próbatétele következtében fiainak kimulá- saoan megint csak érezte a ráhulló korbácsütéseket, mikor őket ártatlan csecsemő korukban, aki adta, elvette. Halálukon érzett fájdalmát a szülőatya élve maradt fia, a szent természetű Imre iránti vonzalmának vigaszával fékezte. Immár egyetlen fiát szenvedélyesen szerette, mindennapos imáiba örökösen Krisztusnak ajánlotta, és az Ű szűz Szülöanyjának szentelte."8 Az idézett szövegben az „in ipsis infantiae gradibus insontes” kifejezésről, melyet a fordító ártatlan csecsemőkornak ültet át, már Hóman Bálint megállapította, hogy a „középkori nyelvhasználat szerint éppúgy vonatkozhatik csecsemőkre, mint 15—1ó éves serdülő if jakra.”7 E kifejezés gondosabb tanulmányozása megengedi a feltevést, hogy Istvánnak egy vagy több fiúgyermeke megérhette akár a 15—16 éves kort is.8 Egyikőjük nevét Temesvári Peloárt őrizte meg a szent királyról mondott első beszédében: „Szent István fiai, ti. Ottó és masok, akiknek nevéről nincs említés, jóval a király halála előtt meghaltak, egyedül boldog Imre herceg maradt életben.”8 Miért lenne az említett Ottó idősebb, mint Imre? A magyar királyi pár III. Ottó császár után nevezhette el elsőszülöttét, míg a másodszülött kapta a nagyapa vagy nagybácsi nevét: Henricus. (Ebből lett az Emericus, Emre, Imre.) Hóman a lengyel királyi családból hoz erre példát: Boleszláv első fia Ottó nevét kapta, a második a nagyapáét.18 Többen feltételezik azt is, hogy az első fiúnak még III. Ottó életeben, vagyis 1002 előtt kellett születnie.11 Imre életvitele, személyisége szinten azt sugallják, hogy ö csak bátyja (talán bátyja!) halála után jött számításba, mint trónörökös. A részére irt Intelmekből is erre lehet következtetni. Imre születésének évének megállapításában Hóman Bálint második érvként Szent Cellért életének kronológiáját hívja segítségül. Szerinte Gellért 1000—1001 táján jöhetett hazánkba, s így bőségesen jut idő Imié nevelésére, valamint a bakonybéli remetéskedésre. Mezey László újabb kutatásai ennek ellent mondanak: Gellért 1020 körül érkezhetett Magyarországra.11 Ez az újabb megállapítás jelentős mértékben segíthet megismerni Geliértnek Imre életében betöltött szerepet. Az 1007-es születési dátum, — amely általánosan elfogadottá vált — joboan megteiel annak, hogy eredetileg nem ő a trónörökös; Gellért nevelői szerepe is érthetőbb, ha Imre 1020 táján, vagyis Gellért hazánkba érkeztekor 13—14 éves. A ké- soooi csanadi püspök egyetlen fönnmaradt müvének tanulmányozása, valamint a Nagyobb Geilért-legenda hitelességének kutatása alapján írja Mezey László: „Bár forrásaink közül csak egy tájékoztat bennünket pozitívan az állítás elfogadhatósága dolgában, még azért azt teljességgel elutasithatónak nem tartanám. Gellért iskolamesteri, oktatói tevékenységéről egyeoKent hitelt érdemlő adattal nem rendelkezünk. Szellemi érdeklődésének mozgalmas voltáról, tájékozódásának jellegzetes egyéni, ha ugyan nem az ő korában Itáliára jellemző irányáról, a „Deliberatio" mégis megbízhatóan tájékoztat. Ez a tájékozódás Gellértből elsősorban a lelkiélet mesterét formálta ki, és nem grammatika-tanítót alkotott belőle. így eljuthatunk egy olyan feltevéshez, hogy Gellért Imrének inkább a lelki nevelését tökéletesítette, semmint általános műveltségét, litteratúráját. Azt ugyanis, hogy István Gellért különleges kultúrájának nem akarta egyénileg is hasznát látni, a ‘különféle tanuitsaggal az országba érkező idegeneket' szívesen fogadó királyról nehéz lenne feltenni.”18 Imre herceg rövid életének idő-adatairól ennyi maradt az utókorra. A fentiek során ismételten említés esett Szent Imre legendájáról. Ez csupán néhány eseményt tartalmaz. Korát és íróját a kutatók vitatják. — Vargha Damján a két utolsó fejezet kivételével Szent Mór pécsi püspököt tartotta szerzőjének. Szerinte e két fejezetet később illesztették a már meglévő szöveghez.14 Fulco hospesben vélte megtalálni a szerzőt Erdélyi László. Fulco előbb Álmos herceg íródeákja volt, majd Szerafin esztergomi érseket (t 1104) s végül a veszprémi püspököket szolgálta. Élete végén (1146-ban) birtokot adományozott a pannonhalmi apátságnak. Volt kapcsolata a bencésekkel, innen is szerezhetett értesüléseket. Almos konstantinápolyi útját mint annak íródeákja ismerhette, a legendát pedig 1130-ban írta.15 Mindennek nehézsége azonban, hogy az 1116-ban meghalt Hartvik püspök már felhasználta a legendát, tehát 1116 „terminus ante quem“ gyanánt szolgálhat. „Terminus post quem"-nek állította föl Madzsar Imre Álmos herceg 1109-es konstantinápolyi tartózkodását. Madzsar a legenda szerzőjeként inkább a Szent Márton- monostor egy jámbor szerzetesét szeretné látni, mint a vagyonszerző, családalapító Fulco hospest.18 Ezt a véleményt vette át a legenda kritikai kiadását elkészítő Bartoniek Emma is.17 Szintén pannonhalmi szerzetesre gondolt Csóka J. Lajos, azonban megfordította a Hartvik-féle Szent István-életrajz, valamint az Imre-legenda összefüggését. Csóka, Álmos konstantinápolyi tartózkodásán az 1125—1127 közötti száműzetést értette s a legenda megírásának idejét a XII. század derekára, pontosabban az ötvenes évekre helyezte.18 130
