Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 2. szám - KÖRKÉP - Rédly Elemér: Hitélmény, és a hitet megalapozó tapasztalat
tanú, aki az ismert ember-Jézusra rámutat: Ő az Isten Báránya! S akik a tanúságtétel hatására találkoznak Jézussal, azok számára ez a találkozás ad olyan döntő élményt, tapasztalatot, melyből közvetlenül meggyőződhettek: Jézus a Messiás! Ilyen közvetlen meggyőződés van Péter apostol vallomása mögött (Mt 16,13—20). Amikor később az apostolok Jézus parancsát teljesítve szóban és írásban hirdették az evangéliumot, minduntalan erre a> tapasztalatra hivatkoznak (vö. Jn 20,19—31. 1Jn 1,1—4. 2Pt 1,16—18. 1Kor 15,1—20. stb.). Az Apostolok Cselekedeteinek tanúsága szerint oz apostoli tanúságtétel lényege: Jézus az Isten Fia, értünk feláldozta magát, meghalt a kereszten, majd harmadnapra feltámadt. — István diákonust kifejezetten Jézus istenségének megvallása miatt kövezték meg. — Azt pedig, hogy mennyire fontosnak tartották a hiteles, ellenőrizhető tanúságtételt, Lukács evangéliumának bevezető szavai is mutatják (Lk 1,1—4). Az első keresztények élete tapasztalati tényekkel ellenőrizhető tanúbizonyságon alapult És hogyan lesz hívövé valaki ma, közel kétezer évvel Jézus feltámadása után? Azt hiszem, érvényes az a megállapítás, hogy komoly történész ma nem vonja kétségbe Jézus történelmi létét, legyen az hivő vagy nem hivő. Ma már csak népszerűsítő írásokban emlegetnek Jézuslegendát. Jézus feltámadásának elfogadásával azonban már más a helyzet.6 Aki nem fogadja ei Isten létét, az — ha következetes akar maradni magához — kénytelen Jézus feltámadásának valóságát is tagadni. Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy aligha van a történelemnek még egy olyan ténye, melyről annyi hiteles tanúságtétel lenne, mint Jézus feltámadásáról. Ám ahhoz, hogy valaki megismerve a történeti Jézust, elfogadja öt, mint Isten Fiát, Megváltónkat, — kell, hogy legyen valaki, aki tanúságtételével elvezeti a Jézussal való találkozásra. így lesz a más által közvetített hitet megalapozó tapasztalatból saját tapasztalat, hitélmény, ha a Jézussal való személyes találkozásban együttműködött a hit kegyelmével. Néhány gondolat a hitélménnyel kapcsolatban? Bármit mondunk a hitélményről, annak, aki nem élte át, csak olyan fogalma lehet róla, mint a csokoládé ízéről annak az embernek, aki még soha nem evett csokoládét, s csak mások elbeszéléséből tud róla. De meg tudnám-e magyarázni valakinek, hogy milyen ízű a csokoládé? Épp így nehéz a hitélményről szólni, arról az élményről, amit az él át, aki hivő döntésében személyesen találkozott Jézussal. A hitélményben a szeretethez kapcsolódó érzelmek töltik be az embert: az öröm, a lelkesedés, a béke, a megnyugvás. .. Természetesen a hitélmény hevessége és tartóssága sok mindentől függ. Más annál, oki a hitetlenségből megtérve, szinte váratlanul részesült benne, más annál, aki hosszas keresés után talált rá Jézusra, más annál, aki visszatalált hozzá, és más annál, aki már kiskorában megkapta a hit kegyelmét, és abban, ha küzdelmek árán is, de töretlenül kitartott. A hittel, vallással kapcsolatban különféle élményei lehetnek a. hivő embernek. De kifejezetten hitélménynek, vagy más szóval Isten-élménynek az Istennel való személyes szeretet- kapcsolatunk átélését nevezzük, amikor egészen átadtuk magunkat Jézusnak, omikor megvalósul az, amit János evangéliumában így olvashatunk: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni" (Jn 14,23). Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy a hitélmény o kegyelmi élet átélése, megtapasztalása, a mennyei örök boldogság előlege, záloga. Amikor két jóbarát egymással beszélget, elmondják egymásnak gondolataikat, hogy megértsék egymást, elmondják szándékaikat, hogy egymásért minden áldozatra készek legyenek, kifejezik érzéseiket, hogy együtt örüljenek. És minél jobb barátok, annál kevesebb szóból értenek és annál többet. — Amikor imádkozunk, Istennel beszélgetünk. Ű úgy szól hozzánk, hogy eszünkbe juttatja, amit nekünk mondani akar: megérteti velünk igazságait, arra késztet, hogy áldozatot vállaljunk érte és betölti szívünket a szeretet, az öröm érzelmeivel. Mi pedig személyes odaadásunkkal válaszolunk, elmondva örömünket, bánatunkat, terveinket és nehézségeinket. Lényegében megbeszéljük Vele való kapcsolatunkat és annak következményeit mindennapi életünkre. — A hitélményt is ennek mintájára lehet elképzelni, amikor ez a személyes találkozás megvalósul, anélkül, hogy egyetlen szót is kellene mondanunk. Ilyenkor sejthetjük meg, hogy mit éltek át az apostolok a Tábor hegyen Jézus színeváltozásakor. A földi életben minden múlandó, s a legnagyobb élmények is egyre halványuló emlékekké válnak; ez a hitélményre is vonatkozhat, ha az csak egyszeri élmény valakinek az életében. Am a hitélmény újra és újra, sőt egyre mélyebben átélhető, amint az ember előrehalad Isten szeretetében. S valóban ismételten átéli az, akinek van ideje az imádkozásra, aki tudatosan tanulva halad előre Isten ismeretében, aki egyre nagyobb áldozatokra kész Jézus követéséért, aki újra és újro átadja magát Jézusnak. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy Jézus követésének útja az olajfák hegyén s a keresztúton vezet a feltámadáshoz. Aki meg105
