Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 2. szám - KÖRKÉP - Söveges Dávid: "Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről beszéltem?" (Mai nyelvelméletek és a teológia)
Nem akarnak ezek lényegében semmit sem közölni, csak a beszélők kapcsolatát akarják dokumentálni. Tehát ez a szerepük, ez a jelentésük. Ez rendben is von addig, míg nem teng túl ez a panell-beszéd egy szövegben. Amikor a szöveg nagyon szegény információkban, de szegény performatív síkon is. Gondoljunk csak bizonyos értekezletek unalmas állandó részeire, vagy bizonyos társas együttlétek üres csevegéseire. — De nem teszi ez a liturgia sok állandó szövegét is kérdésessé? Nem üres csigaházak-e ezek, melyből kihalt az egykori tartalmas beszéd? A fatikus jellegű részek megokoltak: az üdvözlések (Az Úr legyen veletek. — És a te lelkeddel. — Bár eredetileg ezek is igozi jókívánságok voltak), a felszólítások (Könyörögjünk, Imádkozzatok testvérek; Emeljük föl szívünket stb.), úgyszintén a kéréseket megerősítő Amen is. A költői, expresszív szövegek is állandóak mindenütt. Nem válnak panellé a sok elmondásban sem. A Nemzeti dalt magán 1848. márc. 15-én igen sokszor elszavalták, és mindig újra sikere volt. A Családi kört huszadszor hallva vagy olvasva sem találjuk unottnak. A zsoltárok, himnuszok ebbe a csoportba tartoznak a liturgiában. — Az olvasmányokkal, orációk- kal nincs különösebb baj: nem halljuk őket olyan gyakran, hogy nagyon is ismerteknek tűnnének föl. — Amit a közösség együtt mond, ami a közösség hitét (Hiszekegy), dicséretét (Dicsőség), könyörgését (Uram, irgalmazz) fejezi ki, szintén kötött szöveg kell, hogy legyen, különben nem tudnánk együtt mondani vagy énekelni. A dalok szövege profán területen is kötött. A dallam tölti meg újra és újra érzéssel, azért nem válnak kopottá. így végeredményben a monologikus jellegű imára korlátozódik a nehézség, például az eukarisztikus imára, a prexre. Többször ezeknek is változó, betétszerű része ünnepekre (karácsony, nagycsütörtök) vagy alkalmakra (papszentelés, temetés). De a gyakori hallás miatt fenyeget a panellá válás. Segít ezen ma, hogy négy kánon van engedélyezve. De innen meg lehet érteni azokat is, akik új és új kánonok összeállításával kísérleteztek. A baj az volt, hogy kevés kivételtől eltekintve mondanivaló és kifejező erő szempontjából alatta maradtak a hivatalos kánonoknak. Azzal érvelni, hogy nem hivatalosak, csak jogi szempontból lehet. És, hogy nem érvényesek: ez mágikus hatást föltételezne. A liturgia történetéből azt is tudjuk, hogy kezdetben ezek a püspök szabad imái voltok, csak a bevezető részek és a záradék volt kötött, hogy a hívek válaszolni tudjanak, illetőleg a Sanctusszal be tudjanak kapcsolódni. Közben azonban szabad improvizációk voltak, tartalmilag csak annyiban megkötve, hogy az üdvösség nagy titkaiért kellett hálát adni. Olyan tehát, mint a régebbi versenyművekben a kadencia: elhallgat a zenekar, és a szóló hangszeren szabadon játszott a művész, mígnem a végén visszatért a motívumhoz, ahol a zenekar újra bekapcsolódott. Jézus szavait sokszor félreértik tanítványai is. „A tanítványok a túlsó partra menet elfelejtettek magukkal kenyeret vinni. Jézus figyelmeztette őket: Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától. — Azok így tanakodtak egymás között: Nem hoztunk magunkkal kenyeret. — Jézus észrevette és így szólt: Kicsinyhitűek, mit tanakodtok magatok között, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek? Nem jut eszetekbe az ötezer embernek adott öt kenyér? S hogy hány kosarat szedtetek tele? ... Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről beszéltem nektek? Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától. — Azok megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta őket, hanem a „farizeusok kovászától” (Mt 16,6—12). A kenyér és a kovász szavakat tévesen vonatkoztatják a szó szerinti értelemben vett kenyérre. De kiigazítva megértik végül is a helyes jelentést. Irodalom és jegyzetek: A jel tudománya. Szerk. Horányi özséb és Szépe György, Bp. 1975. — Alszeghy Zoltán: Bevezetés o teológiába, Róma 1975. — Antal László: A jelentés világa. Bp. 1978. — A strukturalizmus vita. Opus I. Bp. 1977. — Bartholomäus, Wolfgang: Evangelium als Information, Einsiedeln 1972. — Jeleníts István: A kinyilatkoztatás és az emberi szó. Teológia 1979/4. — Nyíri Tamás: Antropológiai vázlatok, Bp. 1972. — Schäkel, Luis Alonso: Sprache Gottes und de.- Menschen. Düsseldorf, 1968. — Schiwy, Günther: Strukturalismus und Christentum, Freiburg, 1969. — Saussure, Ferdinand: Bevezetés az általános nyelvészetbe, Bp. 1967. — Szende Tamás: A szó válsága. Bp. 1979. — Voigt Vilmos: Bevezetés a szemiotikába, Bp. 1977. — Telegdi Zsigmond: Bevezetés az általános nyelvészetbe. Bp. 1977. 1. Jeleníts i. h. — 2. Telegdi i. m. 21. I. — 3. Ivanov: A jel tudománya 349. I. — 4. A jel tudománya 45. I. - 5. Ui. — 6. Ivanov: A jel tudománya 349. I. — 7. Mathematik und Dichtung, Hrsg. v. Helmut Kreutzer und Rul Gunzenhäuser, München, 1965. — 8. Telegdi i. m. 22. — 9. Bevezetés az általános nyelvészetbe, 1913. magyarul 1963. passim. — 10. Robert Spae- mann: Mystik und Aufklärung. Concilium 1973. 349—355. — 11. Claude Geffré: Sinn und 101
