Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 2. szám - KÖRKÉP - Söveges Dávid: "Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről beszéltem?" (Mai nyelvelméletek és a teológia)
c) Hátra van még, hogy miután felvázoltuk az Atyaként otthont készítő, de még kevésbé személyes szeretetet mutató Isten képét, majd megrajzoltuk Öt gyermekeire váró édesanyaként az egyház közösségében, most megmutassuk azt is, hogy miként jön hozzánk még közelebb, mint gyermek. A kinyilatkoztatás alapján azt valljuk, hogy Istennel való életközösségünk célja a mind teljesebb hasonulás a teremtő Istenhez, s ennek létesítője maga a bennünk lévő Isten. Ennek a jelenlétnek dinamizmusát, fokozatos érlelő hatását (de törékenységét is, vö. 2Kor 4,7) leginkább a gyermeki lét hasonlatával érzékeltethetjük. Jézusnak Nikodémushoz intézett szavai is a gyermeki lét jövőbe mutató jellegét hangsúlyozzák: „Aki nem születik újjá vízből és Szentiélekből, az nem mehet be Isten országába" (vö. Jn 3,3—6). Konkrét formában ez azt jelenti, hogy míg a természetes élet megjelenése nyilvánvalóan igazolja a teremtés életet fakasztó voltát, a kegyelmi élei megjelenése (igazság, béke és öröm a Szentiélekben, Rám 14,17) ugyanilyen nyilvánvalóan bizonyítja a megváltás természetfeletti életet fakasztó hatékonyságát. Ha tehát valljuk Isten jelenlétét a világegyetem harmóniájában (vö. atyai karakter), vagy az Isten szeretetének megjelenését az egyház szívében (anyai karakter), úgy vallanunk kell megjelenését az ember szívében is (mint gyermek), ha életünk növekedési mutat jóságban és igazságban, azaz életszentségben. A gyermeki „karakter” tehát nem önmagában, nem saját nembeli adottsággal tükröződik istenképünkben, hanem mint élet szolgál bizonyítékul az élet feltételeinek valódisága mellett, mind természetes, mind pedig természetfeletti vonatkozásban. Az ember nembelisége végül is — amint megpróbáltuk bizonyítani — az Isten létteljességéből fakadó adottság, s így mindenkor túlmutat saját antropológiai és társadalmi keretein. Ezért a 2. Vatikáni zsinat (összhangban az egyház korábbi álláspontjával) ismét leszögezi, hogy „a keresztény család — éppen mert alapja a szentségi házasság — Krisztus és az egyház szeretetszövetségének képmása és részese", s ezért rendeltetése, hogy „tegye mindenki számára kézzelfoghatóvá az Üdvözítő éltető jelenlétét a világban, és az egyház igazi természetét, a házastársaknak egymás iránt való szeretete, a gyermekáldás nagylelkű vállalása ... és valamennyi családtagnak szeretettel teljes együttműködése által” (A 2. Vatikáni zsinat tanítása, Bp. 1975. 475.). így válik a keresztény család, mint „ecclesiola” (kis egyház)8 a világ megszentelésének és üdvözítésének szentségévé, miközben maga is megszenteiődik, és előrehalad a megkezdett örök élet útján. hodalom: 1. Előd István: Katolikus dogmatika, Bp. 1878. 650. — 2. Szentmártoni Mihály: A személyi érettség felé, Róma 1978, — 3. Biblikus teológiai szótár, Róma 1974. 372. — 4. Theodor Bővet: Felette nagy titok, Wien 1971. — 5. Szemelvények Teilhard de Chardin műveiben (A szeretetről), Bp., 1974. — Bővebben Előd István: i. m. 612—613. — 6. Nemeshegyi Péter: A Szentháromság, Róma 1974. — 7. Piet Schoonenberg: A kiteljesedett szövetség, Teológia 1974/4. 243. A szerző a hittitkok üdvtörténeti elemzése mellett foglal állást. — 8. Előd István: i. m. 611. és Dogmatikus konstitúció az Egyházról. Szilágyi Lóránd „HÁT NEM ÉRTITEK, HOGY NEM A KENYÉRRŐL BESZÉLTEM?” (Mt 16,11) (Mai nyelvelméletek és a teológia) A nyelvészet a teológia szolgálatában A nyelvészet a teológiának szükséges segédtudománya. A nyelv az emberi élet minden területén nagy szerepet játszik, igen nagy szerepet a vallás területén is. így az ima, az ének, a hitvallás, az igehirdetés (prédikáció), a mítosz, a jóslat, a tan (teológia) stb. mind nyelvi formában jelenik meg, lesz érzékelhető és közölhető előttünk. A nyelvtudomány maga is a vallásból nőtt ki. Kr. e. a harmadik században Indiában Panini megírja a szanszkrit nyelv első nagy nyelvtanát, mintegy ezer szabályt. A szanszkrit akkor már holt nyelv volt, csak vallási szövegekben, istentiszteletekben használták — ennek helyes kiejtését és használatát volt hivatva szolgálni ez a mű. Nálunk, a Földközi-tengeri kultúrkörben nem ez a helyzet: Dionüsziosz Thrax, és később Quintilianus a régi költői szövegek, főként Homérosz megértését törekedtek szolgálni nyelvtanukkal. 95
