Teológia - Hittudományi Folyóirat 15. (1981)
1981 / 2. szám - KÖRKÉP - Szilágyi Lóránd: A nemi jelleg tükröződése a zsidó-keresztény istenfogalomban
Az egyház felelős vezetői azt is számon kell hogy tartsák: az újszerűt, a még nem hallottat — legyen bár az az egyháznak már hivatalosan elfogadott, vagy legalábbis el nem utasított tanítása — kellő bölcsességgel és érveléssel lehet csak hirdetni, tanítani, leírni. A hitnek valóban növekednie, erősödnie kell a lelkekben. Ezt az elmélyülő, erősítő folyamatot szolgálják a szó legjobb értelmében vett „korszerűsítő” törekvések. Ezek azonban csak akkor érhetik el céljukat, ha valóban hitből fakadnak, ha mások hitét ébresztik, vagy erősítik — és nem a „rerum novarum cupidi”, a mindenáron újat mondók feltűnésvágyából születnek. „Ne nyugtalankodjék szivetek” Végül is — úgy tűnik — a „türelmesek” magatartását keli helyeselnünk. Ök ugyanis megértők a józan „őrzők", és a nem kevésbé józan „haladók” törekvéseivel szemben; ugyanakkor azt sem feledik, hogy egyházunk valóban „vándoregyház”, mely földi vándorútján jelként mutat az Isten országa felé, de egyúttal átéli a földi élet, a világ számos gyengeségét és betegségét is. A türelmes keresztény lelkűiét nem feledkezik el róla, hogy az emberi történelemnek, az egyház történetének is Isten az Ura. így volt ez már, és igazolható is az ószövetségi üdvösségtörténet során és így lesz ez mindvégig. Isten felszabadította népét az egyiptomi szolgaságból, megfékezte számukra a Vörös-tenger hullámait és eljuttatta őket az ígéret Földjére. Az idők teljességében közénk jött Isten, Jézus Krisztus pedig mindenkit fölszabadított a betű rabszolgaságából, „új szövetséget” kötött, hogy elnyerhessük Isten gyermekeinek — a szeretet törvényében fogant — szabadságát. Nem kell, hogy nyugtalankodjék szívünk, mert a Krisztus által megígért és elküldött Szentlélek — ezt hittel valljuk — megőrzi egyházát a megszerzett szabadságban és igazságban, és ma is képes megújítani mindent és mindenkit. Megújít úgy, ahogyan Ő akarja, és olyan „tempóban", ahogyan Ő látja megfelelőnek. Épp ezért mindannyiunk számára, akik benne állunk és élünk az „őrzés” és „megújítás” dialektikus folyamatában, változatlanul érvényes az írás figyelmeztetése: „Bárcsak meghallanátok ma a szavát: ne keményítsétek meg szíveteket” (Zsolt 94,8). Szennay András A NEMI JELLEG TÜKRÖZŐDÉSE A ZSIDÓ-KERESZTÉNY ISTENFOGALOMBAN Istenképünk antropomorfizmusa szükségszerűen velejárója emberi természetünknek. Hiábavaló fáradozás lenne tehát, ha istenismerésünk ezt a korlátját teljesen le akarnánk dönteni, hiszen e nélkül sem gondolkodni, sem beszélni nem tudnánk a természetfeletti igazságokról. Az isteni Ige megtestesülése pedig teológiailag is helytállóvá, sőt egyenesen iránymutatóvá tette a pozitív emberi értékek Istenre vonatkoztatását. (Vö. „Fülöp, aki engem látott az Atyát is látta” Jn 14,9). A Krisztusban megvalósuló embereszmény ezért hiteles tanúság Isten jóságáról, igazságáról, szentségéről. Az ontropomoríizmus azonban ennél összetettebb jelenség. Értelemszerűen magában foglalja az ember nembeli adottságait is, amelyek akarva-akaratlanul belejátszanak mind az egyedi emberek, mind egész korok vallási kultúrájának alakulásába. A nembeli adottságok kivetítésének „egyensúlyi" helyzetéből, vagy annak megingásából ezért olyan fontos következtetéseket vonhatunk le, amelyek napjaink vallási igényeinek alaposabb megértéséhez is segítséget nyújthatnak. Az elmondottakat látszanak igazolni napjaink azon teológiai törekvései, amelyek a nembeli adottságok kivetítése során (bizonyos egyensúlyi eltolódással) istenképünk gyengédebb, inkább anyainak ismert vonásait hangsúlyozzák, és teszik vizsgálat tárgyává. Ügy tűnik, hogy ma ismét mélyebbről tör fel az e vonások iránti vonzódás, s ezt nem magyarázhatjuk csak az emancipáció terjedő elvével és gyakorlatával, de még a teológiai érdeklődés szélesedésével és mélyülésével sem. Súlyosabb okokat vélünk e jelenség mögött felfedezni; azt a tragikus léleksebzést, amely az erő kultuszát és az erőszak terjedését kíséri. Szinte népbetegséggé lettek azok a neurotikus magatartásformák és kompenzációk, amelyek végül is a félelemre, szorongásra és a kiszolgáltatottságra vezethetők vissza. Ezek a jelenségek a vallás síkján is éreztetik hatásukat, például a kárhozat tényének szenvedélyes vitatásában (mint egy vélt erőszakkal szembeni belső ellenállás), vagy a szentségek és 91
