Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)

1980 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Roth, Gottfried: A keresztény család jövője a medicina pastoralis tükrében

lúan eltorzítják. A görög nyelvben három kifejezés van rá, ezekről jobban leolvasható a je­lentés sokrétűsége: erosz, philia, agapé. Johannes B. Lotz feltárja az értelmezés lehetőségeit. Eszerint az erosz az érzéki-ösztönös szeretetet jelöli, amely szenvedélyként tör fel az ember­ből. Érzéki azért, mert az érzéki megismerés életszakaszához tartozik s a testhez kötődik; ösz­tönös annyiban, hogy a természet szükségeként jelentkezik s így a lelki élettől eltérően nem részesül a szabadságból. A philia a lelki-személyes szeretet: lelki azért, mert eredete az em­ber egészében van, az emberi lélek hangsúlyával, s mert arra irányul, amit az érzékek ön­magukban nem tudnak észlelni; személyes annyiban, hogy az emberben mint személyben gyökerezik s mint személyre jellemző szeretet az állat számára ismeretlen. Szabadsággal ren­delkezik, s a szabadságban benne foglaltatik a belátás, az egyszeri, helyettesíthetetlen Te-vel való közösség elfogadása. A szeretet harmadik formája az agapé. az isteni, kegyelmi szere­tet. Lényegének feltárása a teológusok feladata. A szexus a nemek szeretete, az erosz jellegzetes, fokozott megnyilvánulása, amely a nemek különbségéből, a férfi és nő sajátságából ered. A görög szavak nyelvi tartalma lényeges adalékkal járul a nemiség antropológiájához. Ebben az értelemben a szexualitás olyasmi, amivel rendelkezni lehet, amit be kell építeni a személyiségbe, ami kezdetben magától bon­takozik, maid vezetésre, kormányzásra szorul az emberi élet során. Az élet minden szaka­szán és fokán a helytelen iránvú fejlődés csapdái leselkednek rá. A philia személyes vonzal­ma rendezetté teszi és integrálja; a szenvedélyes erosz hordozza; bennük ölt testet a szere­lem, illetőleg találja meg testi kifejeződését a szexus. S mindez a földi, humán szférát túllé­pő, transzcendáló agapéba ágyazódik. Eddigi fejtegetéseinkből szükségszerűen következnek azok a feltételek, amelyek meg­védik a családi életet a krízisektől és előre jelzik a lehetséges veszélyeket. Az orvosi gondo­zás szemszögéből igenis lehetséges eszményképet alkotnunk a jövő keresztény családiéról, hiszen az eredménytelenségekből, a negatív jelenségekből nyilvánvaló, hogy napjaink házas vagv házasság-szerű életének pusztán immanens célkitűzései és kísérletei nem vezethettek eredményre. Az orvosi tapasztalat — a házassági tanácsadás, s tágabban az orvosi vezetés alapján — lehetővé teszi, hogy összeállítsuk a iövő keresztény családiának modelljét. S nem csupán a negatívumokból. A terápia: megindulás az egészséges cél felé. A keresztény család a keresztény életen alaoszik. Tanulmányunk elején leírtuk, mi az em­ber a medicina pastoralis szemszögéből: felelős saját életével szemben, embertársakra irá­nyul, fölfelé nyitott, a természeti létben avökerezik, testiséghez kötött, személyi méltósága, személyiségét összetartó lelke van, saját élete megvalósításának feladata áll előtte; ez az élet — tehetségek és hajlamok révén — lehetőségként adott, szabadon megvalósítható vagy eltékozolható. A medicina pastoralis tükrében: a család Isten teremtői megbízásának megvalósulása a felelős életvitel, a felelős szülői magatartás, a házastársi, családalapító élet elkötelezett vál­lalásának útján. A család az embertársak közötti rendre, az emberi igazságosságra, a férfi, nő és ayermek igazára kimondott igen a szeretet közösségében: igent mond az általános és szexuális érés minden fázisában az adott életszakaszra jellemző sajátosságokra, kötelezően vállalja az egészséget, megelőzni kívánja a fenyegető betegségeket, önként beépül a csa­lódba, o nemzetségbe. Az esetleg bekövetkező betegségben pedig hűséges és segítőkész a szenvedő ember iránt, védettséget biztosít a gyermekeknek és a nagyszülőknek. A felelős szülői magatartás továbbá az érkező gyermekek megbecsülését is jelenti, hiszen azoknak szükségük van a lehetőleg egészséges szülőkre, akik emellett meafelelő anyagi bázissal ren­delkeznek a fizikai ínség veszélyének elkerüléséhez. A felelős szülői magatartás felöleli a há­zastársak egymásközti harmóniáját is, a pszichikai egyensúlyt, a gyermekekkel és egymással való elégedettséget. A szülők értelmesen megosztják munkahelyi és otthoni kötelességeiket, terheiket. Napjainkban a nagycsaládot felváltotta a munkamegosztó, technizált világ kiscsaládja. A patriarkális házassági típus helyébe sokféle a partnerkapcsolaton alapuló élet lépett. A há­zasság mindkét alapformájának vannak előnyei és hátrányai, úgyhogy már a közös élet kez­detén meg kell egyezniük a házastársaknak, melyiket részesítik előnyben. A család harmó­niája függhet a sikeres vagy elhibázott választástól. A szociológiai változások az egyik eset­ben felszabadulást, a másikban korlátozást jelenthetnek. A mindenkori szociológiai adott­ságok gyakran nagy hatással vannak a családi életre, egészséget és harmóniát biztosíthat­nak, de terhelhetik, veszélyeztethetik, sőt, olykor szét is zúzhatják. Az újszülöttek kiszolgál­tatottsága, a gyermekek védettségigénye az élet minden szakaszában meghatározza a csa­ládi élet értelmesen szervezett formáját, válsághelyzetektől mentes megoldását. Biztos recep­tek aligha- vannak, célelképzelések annál inkább lehetnek. Vannak, akik azt a fajta házas- és családi életet részesítik előnyben, amelyben csaknem kizárólag a férfi tevékenykedik há­zon kívül — mások a munkamegosztásos életmódot, amelyben az asszonynak is külső állása 86

Next

/
Thumbnails
Contents