Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tarjányi Béla: A család a Bibliában
sága,f miatt engedte meg a válást (8.v.); 3. kezdettől (= Isten terveiben) azonban nem így volt (8.v.); és végül 4. a feleség hűtlensége esetében a válás megengedett dolog (9.v.). — Más szóval: Jézus háromféle érvvel is bizonyítja, hogy a válás tilos, végén pedig megengedi, mint Mózes! (Ugyanez a következetlenség látható a Mt 5,31-ben is). — Valószínű, hogy Máté evangéliumába éppen az idézett mózesi helyből került be ez a kitétel, mint az ott szereplő „szégyenletes dolog”-nak — a szigorúbb rabbik értelmezését tükröző — fordítása. Ez egyébként már csak azért is elképzelhető, mert Máté evangéliuma zsidókeresztények számára készült (akik közül talán többen is a — Mózes által törvényesített — második feleségükkel éltek). b) A családtagok egymás közötti viszonyáról Jézus kifejezetten nem beszél, viszont lépten- nyomon átlépi a nőkkel és gyermekekkel szemben tapasztalható megkülönböztetés korabeli szabályait. Nyilvános helyen beszélget egy szamaritánus (!) asszonnyal. Tanítványai meg is lepődnek rajta (Jn 4,27). Máriával, Mártával állandó, jó barátságban van (Jn 11,5), gyakran meglátogatja őket. Máriát tanítja (Lk 10,39), Márta pedig felszolgál neki (Lk 10,40; Jn 12,2) éppúgy, mint Péter anyósa (Mk 1,31). Nők, asszonyok akár meg is érinthetik őt (vérfolyásos asszony, Mk 5,27). Mária megkeni (Jn 12,3), a bűnös asszony csókolgatja lábát (Lk 7,38). A nők hétköznapjai éppoly fontosak számára, mint a férfiaké (az elveszett drachma, Lk 15, 8—10; a szülő asszony Jn 16,21). Észreveszi a szegény asszony két fillérjét, és többre becsüli a gazdagok értékes adományánál (Mk 12,41—44). Nőket, sőt kislányt éppúgy meggyógyít, mint férfiakat (Jairus leánya, Mk 5,35—43). Kortársai hűséget csak az asszonytól követeltek meg a házasságban, ő azonban az asszony bűnével szembeállítja a vádló férfiak vétkét, és megvédi az asszonyt (Jn 8,1—11). Jézus számára nem létezik többé a megalázó kettős erkölcs, mely az asszonytól hűséget követel, a férfinak pedig szabad kezet ad. Ebből a szempontból tanulságos a „rosszhírű nő" esete is (Lk 7,36—50). Az akkori társadalom (éppúgy, mint a mai!) megbélyegezte és kiközösítette a prostituáltakat, míg partnereik, a férfiak a társadalom köztiszteletben álló tagjai voltak. Jézus nem utasítja el a „bűnös” nő közeledését, sőt rámutat arra, hogy alkalmasint az ilyenekben több jóság és szeretet van, mint pl. Simonban, Izrael tanítójában. Ezért szerinte „a vámosok és cédák” megelőzik a „becsületeseket” az Isten országában (Mt 21,31). — Jézus nem ismeri tehát a férfi és a nő értékbeli különbségét. Férfiakkal együtt asszonyokat is kíséretébe, tanítványai közé fogad (Lk 8,2). A gyermekek Jézus számára éppoly fontosak, mint a felnőttek. A gyermekek ellen elkövetett bűnért a felnőttnek halállal kell lakolnia (Mt 18,6), hiszen „angyalaik az égben szüntelenül látják a mennyei Atyát" (Mt 18,10). A korabeli társadalomban „elveszettek” ők, de az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett (Mt 18,11). Minden apa elé példaképül állítja az irgalmas szívű atya képét, aki a tékozló fiút a legnagyobb örömmel és szeretettel fogadja vissza (Lk 15,11—32). Ö maga meggyógyítja a beteg gyermekeket, feltámasztja az ifjú halottakat. Az egészségeseket pedig magához hívja és meaáldja őket (Lk 10,14). Felismeri és kiemeli a gyermekek sajátos értékeit, sőt példaképül állítja tanítványai elé: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába" (Mt 18,2—3). Hoay mennyire másként gondolkodik a gyermekekről, mint kortársai, talán akkor fejezi ki legjobban, amikor ezeket mondja tanítványainak: „Aki befogad egy ilyen gyereket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem” (Mk 9,37). Jézus tehát szavaival és tetteivel kifejezésre juttatja, hogy férfi és nő, felnőtt és gyermek Isten előtt teliesen azonos értékű, ezért az emberek nem tehetnek hátrányos megkülönböztetéseket egyik vagy másik rovására. Ennek az alapvetően új felfogásnak kell alakítani, áthatni a keresztény családok életét. c) A család és az Isten országa. A nyilvános működés idején nincsenek még olyan családok, amelyek testületileg csatlakoznának a tanítványok köréhez. Jézus zsidó családokkal találkozik működése során. Ezek o családok gyakran akadályozzák a családtagokat Krisztus követésében, esetenként azonban segítik a Jézussal való találkozást. 1. Amikor Jézus az Isten országa örömhírét hirdeti, a családok, a családi kötöttségek többnyire inkább akadályt jelentenek az emberek számára, hogy Jézushoz csatlakozzanak. Ilyen esetben Jézus szembefordul a családdal, és szembefordítja családjukkal az őt követőket is. Az egyénnek alapvető szabadságot tulajdonít a családdal szemben, amikor Isten ügyéről van szó. Ezt a szabadságot még neki magának is biztosítania kell saját hozzátartozóival kapcsolatban. Már gyermekkorában visszautasítja szülei feddését: „Nem tudjátok, hogy Atyám házában kell lennem?" (Lk 2,49) Nem engedi, hogy anyja „beleszóljon” abba, ami csak rá és az Atyára tartozik („Mi közöd hozzám?”, Jn 2,4). Anyja és testvérei szeretnének beszélni vele, de ő azokkal marad, „akik teljesítik az Atya akaratát” (Mt 12, 49—50). 69
