Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Nyíri Tamás: Közösség és vallásosság
rríekben gazdagabb emberi találkozásokra. A legjobb példa (és bizonyíték) erre a házosság mai szemlélete. A falusi társadalomban elegendő indíttatást adott a házassági kötelék megteremtése, illetve fönntartására a családi vagyon megőrzése, a család fennmaradása, a mindennapi tennivaló a ház körül és a földeken, s a szexuális igény minimális kielégítése. Természetesen előfordult, hogy a hitvesek igazán szerették egymást, a romantikus szerelem extázisáról azonban még csak nem is álmodtak. A mai emberek mást várnak a házasságtól, nevezetesen azt, hogy az élet alapvető kiteljesedését nyújtsa, függetlenül az összes többi szereptől, amit valaki a társadalomban betölt. Nő és férfi sokkal meghittebb, sokkal bensőségesebb, bizalmasabb viszonyban élhet együtt ma, mint amire a régebbi korok házasságában egyáltalán mód nyílott. A kifinomultabb lelki képességekkel és nagyobb lehetőségekkel együtt azonban az elvárások is megnövekedtek. S ez nemcsak a mai házasságok megoldásra váró kérdése, hanem az összes emberi kapcsolatoké. A kölcsönös személyes viszony nem romlott, hanem javult a múlthoz képest. Ugyanakkor nagymértékben fokozódott bennünk a személyes kapcsolatokra irányuló lelki igény kielégítésének a vágya;, nagyobb mértékben, mint ahogy kapcsolataink valóságos minősége jobbá vált. Nem társas viszonyaink nyújtanak ma kevesebbet, hanem mi várunk tőlük sokkal többet, mint azelőtt. A harmadik ok a szabadság és mobilitás növekedésében rejlik. Régebben úgyszólván senki sem választhatta meg, hogy milyen csoporthoz tartozzék. Napjainkban viszont számtalan alkalom nyílik a primér csoportok közti választásra. Nem kétséges, hogy ö szabadságot tekintve a választás lehetősége fejlődést jelent, ugyanakkor újabb kötelességét is. Ha valaki abban a helyzetben van, hogy választhat, akkor nehezen háríthatja át a felelősséget másra. Ilyenformán egészen explicit külsőt ölt, s alkalmasint nyomasztó súllyal nehezedik az emberre a kérdés, hogy hová tartozzék, melyik csoportot válassza. A választás kötelességévé válik, a döntés egész súlyával nehezedik rá és megterheli felelősséggel. A mai ember — elődeivel ellentétben — nem tartozik végzetszerűen valamilyen csoporthoz.; Ezért lesz egyre fontosabb a hovatartozandóság keresése, és egyre nyomasztóbb is azok számára, akik híjával vannak az egészséges önbizalomnak és önértékelésnek. A szabad választás lehetőségén, a jólét növekedésén és az elvárások forradalmán kívül még egy negyedik tényezőt is meg kell említenünk, mégpedig a vallásos ember helyzetét a mai világban. Különféle szociológiai felmérések tanúsítják — hazánkban is —, hogy a szekularizáció csak részben érte el „célját". A világ nagykorúsodásának és önállósulásának egyik legjelentősebb következménye, hogy a vallás, a vallásos élet napjainkban sehol sem élvezi a társadalom általános támogatását — legalábbis nem a fejlettebb és iparosodottabb országokban. Ezekben az országokban, hazánkban is, többé már nem magától értetődő a vallásosság, a közvélemény nem kívánja meg senkitől,. hogy hivő legyen és nem ellenőriz senkit sem, hogy „gyakorolja-e” vallását, vagy nem. Ugyanakkor a leginkább szekularizálódott társadalmakban is fennmaradt, sőt bizonyos mértékben újra felébredt a valllásos igény. Egyszerűen téves és semmivel sem alátámasztott vélemény, hogy ezekben a társadalmakban magától elhal a vallás. Hazai vizsgálatok szerint társadalmunkban körülbelül az össznépesség fele mondja magát vallásosnak, véleményem szerint azonban — bár ezt itt nem áll módomban bizonyítani — azoknak a száma, akikben valamilyen formában jelentkezik a vallásos igény, akik tehát ténylegesen vallásosak, jóval nagyobb, mint akik vallásosnak mondják magukat. Budapesten 1972-ben a felnőtt népesség egyharmada (34%) mondta magát vallásosnak, 1978-ban pedig legalább 44%-a. E két előzménynek, egyrészt tehát annak, hogy a társadalom nem támogatja a vallásosságot, másrészt pedig annak, hogy a vallásosság ennek ellenére élő, eleven jelenség, logikus következménye a közösségi igény növekedése. Hiszen a szekularizált társadalomban csak az tudja megőrizni hitét, aki szoros és bensőséges kapcsolatot tart fenn hozzá hasonlóan gondolkozó emberekkel. Nem utasítható el azonban eleve a jelenség másik oldalról való megközelítésének lehetősége sem. Nem elképzelhetetlen, hogy a közösségi igény növekedése ébreszti fel a vallásos igényt egyre több emberben, Előnyök és hátrányok De mit értsünk ezen? Miféle kapcsolatban van az új közösségi mozgalom a vallásossággal? A meghitt és bizalmas emberi viszonyok keresése automatikusan vált ki vallásos reakciókat, mégpedig szinte elkerülhetetlenül, mert az igazi közösség azt érinti, ami a legmélyebb az emberben: személyiségének a velejét, énjének legbensejét, azt a határt, amely a transzcendenciától választja el és így hozzá is köti. A közösség keresése — először talán csők implicit formában, később azonban kifejtett módon is — valamiféle közös hit keresésére irányul. Mindaddig, amíg az emberekben él az igény, hogy a perszonalizmus elvei szerint alakítsák újjá világukat, az egyik legfontosabb kérdés a vallási kérdés marad. Ha pedig 4
