Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Szunyogh Xavér Ferenc bencés tanárral és Rajz Mihály plébánossal. A liturgikus és eukarisztikus megújulás kezdete hazánkban
gyakorlatot, kétszer a győri egyházmegye papjainak, kétszer pedig a csanádi egyházmegyéseknek. 1977-ben az esztergomi egyházmegyéseknek tartottam lelkigyakorlatot a megújított szentmiséről. — Kérem, néhány eukarisztikus elmélkedést gondolattal foglalja össze beszélgetésünket. — A kereszténységet a kereszt vallásának szoktuk hirdetni. Ám többet és lényegesebbet mondunk róla, ha a zsinattal a húsvéti misztérium vallásának valljuk, „...a húsvéti titokban . . . Isten megtestesült Fia, aki engedelmes volt egészen a kereszthalálig, — föltámadá- sóban és mennybemenetelében megdicsőült, és isteni életét közli a világgal, hogy a bűnnek meghalva és Krisztushoz hasonulva az emberek már ne maguknak éljenek, hanem aki értük meghalt és föltámadott'’ — írja VI. Pál pápa a Liturgikus Konstitúció instrukciójában. A zsidó húsvéti vacsorán a legfiatalabb családtagnak kellett a családfőt megkérdeznie, hogy miért fogyasztják a bárányt, miért fogyasztják hozzá a keserű füveket és a kovásztalan kenyeret. Az édesapa ekkor felsorolta az Isten nagy műveit, amelyekre a bárány fogyasztása figyelmeztette őket. így kell az igeliturgiában megmagyarázni azt, mi az, ami az áldozat liturgiájában történik, hogy a jelenlévők megértsék Krisztus testének és vérének megújuló emlékezetét. A szentmisét bemutató egyház húsvéti asztaltársaság, a szentmise a mi húsvéti asztalközösségünk, ahol Jézus húsvéti misztériumára emlékezve, jelenlévő valóság lesz számunkra. Sz. M. : A MEGVÁLTÁS MISZTÉRIUMÁN BELŐL, vagyis Jézus Krisztus beteljesítő üdvözítő művén belül —, az egyház az Ige iránti hűségével és az igazság szolgálatával nemcsak az Evangélium Mesterében részesedik, hanem reménységgel és szeretettel, teljes alávetettségével részt vesz a megváltás tényének erejében, amelyet szentségi formában legjobban az eukarisztia fejez ki és foglal magában. Az eukarisztia a szentségi élet középpontja és csúcspontja, mivel ezzel a szentséggel élve minden keresztény elnyeri a megváltás üdvözítő erejét: kiindul a keresztség misztériumából —, melyben Krisztussal együtt eltemetkezünk a halálban —, és eljut a feltámadás közösségére... Krisztus akaratából ebben a szentségben folyamatosan megújul az áldozat misztériuma, az, amelyben Krisztus a kereszt oltárán az Atyának felajánlotta magát. Az Atya viszont Fiának, aki „engedelmes lett a halálig", teljes odaadása viszonzásául saját atyai ajándékát adta: az új és a halhatatlan életnek az ajándékát, a feltámadásban, mivel kezdettől fogva az Atya az élet első Forrása és Adományozója. AZ EGYHÁZ AZ EUKARISZTIÁBÓL ÉL. Annak a szentségnek a teljességéből, melynek csodálatos lényegét és jelentőségét a legrégebb időktől fogva napjainkig az egyház tanítóhivatala világította meg. Mégis azt mondhatjuk, hogy ez a tanítás, melyet a teológusok kiváló tehetségükkel és mélységes hitükkel támasztanak alá —, és az imádkozó emberek, az aszkéták és a misztikusok az eukarisztia iránti hűségükkel erősítenek meg —, ez a tan csak a „küszöbön maradna", mert szavakban nem lehet kifejezni, sem pedig a lélekben megragadni, hogy mit is jelent valójában és mi is megy végbe az eukarisztia teljességében. Az eukarisztia valóban kimondhatatlan szentség ... áldozati szentség, közösségi szentség és a jelenlét szentsége egyszerre ... Az eukarisztia volt mindig Krisztus tanítványai és követői testvériségének legnagyobb ki- nyilvánítása és jele. Mégsem szabad azonban úgy tekintenünk, mintha csak „alkalom" lenne arra, hogy csupán kinyilvánítsuk testvériségünket. — Amikor az Úr Testének és Vérének szentségét ünnepeljük, meg kell őriznünk az isteni misztérium egészét és a szentségi jel teljes erejét, melyben Krisztus valóban jelen van. II. János Pál pápa „Redemptor Hominis” enciklikójából (1979. III. 4.) 26
