Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Hétköznapi Jézus-képek
lelke mélyéig megrázza az embert, élete átalakítására vezeti. Nem a földi-evilági segítség a fontos, hanem a megtérés, a lélek metanojája. Krisztus abban segít, hogy ráébredjünk igazi emberségünkre. Szembetűnő a kérdéssorozatból, hogy nem elsősorban Krisztus istensége áll előtérben (jóllehet ezt is tükrözik a vallomások). Jézushoz sokan mint emberhez közelednek. Ennek is megvan a maga szélsősége; 1. Jézus csak ember. De a hagyományos hit keretében mozgó tanúságtételek is elismerik Jézus igazi példakép-szerepét. Az idősebbek felfogásával ízemben a fiatalabb korosztály társának érzi Krisztust, hozzá akar hasonulni a nagy életfordulókban — szenvedés, halál — csakúgy, mint a mindennapokban. Nem szűkül be ennek a korosztálynak kapcsolata individuális szintre. A liturgikus élmény keresésén (9.) túl számot adnak ezek a vallomások arról is, hogy Krisztus rejtett jelenléte is fontos számukra: a többi emberben, a „legkisebbekben" is keresik. Az ifjúság Jézus-képe Végül néhány 16—30 éves fiatal szavait jegyezzük fel, egyéni véleményüket Jézusról, és a vele való kapcsolatról. 1. Tökéletes ember volt. 2. Külsőleg nem volt rajta semmi különleges. 3. Sokan csak divatból, szenzációéhségből követték. 4. Valóban létező történelmi személy volt. 5. Mondhatjuk úgy, hogy szerelmes volt, csak sokkal nagyobbá és másba, mint amire az emberek szoktak gondolni. 6. Az a legszimpatikusabb benne, hogy minden embernek tudott valami olyant mondani, ami talán egész életében segítsége lett, tudott tanácsot adni és egy pár szóval is bíztatni. 7. A templomi prédikációk sokszor csak szövegek, nem mutatják be Jézust kellőképpen, ahogy mi várnánk. 8. Jézus nevét legfeljebb csak káromkodás formájában hallani a városban. 9. Lehet hallani róla iskolában, munkahelyen, színházban, moziban is. De a róla adott kép sokszor félreérthető. 10. Az emberek között sokszor rá lehet ismerni. Ha valakitől jót kap az ember, akkor olyan jól érzi magát és közel érzi magát hozzá. 11. Jézus nemcsak magánéletre kötelez, hanem a közösség felé is. 12. Ha ma visszajönne, legkevésbé se tűrné, hogy az emberek szeretetlenek legyenek, és hogy egymást öljék, gyilkolják. 13. Sokat változtat az ember életén. Mert követésének lényege a szeretet, és aki a másik ember iránt szeretettel viselkedik, annak az egész élete megváltozik. 14. Jézus abban különbözik a többi híres egyéniségtől, hogy azok a tudományukat adták, Jézus önmagát adta. 15. Amit olvastam róla, általában tetszik — csak az nem, amikor kiűzte a kufárokat a templomból. 16. Négy év óta naponta olvasom a Szentírást, de még nem ismerem eléggé. 17. Olyan híreket, gondolatokat hozott a világba, amelyek nem az emberi tapasztalat köréből valók: a túlvilág, sorskérdések, Isten élete stb., ezeket olyan tömören és színesen mondta el, hogy kortársainak — főleg a feltámadás után — rá kellett jönniük, hogy Ő a közénk szállt Isten. Aki a közvetlenül elhangzott válaszokat olvassa, talán sok negatív vonást is talál bennük: eltűnt a teológiai érdeklődés, a fiatalok a maguk „zsargonjában” fogalmazzák meg a legsúlyosabb kérdéseket is, úgy tűnik, nem a hit Krisztusát keresik, hanem egy történeti személyt. A szentírási részletekről keveset tudnak. Különösen szembetűnő jegyek ezek — az előző feleletek után. Ennek ellenére pozitívan kell értékelnünk e vallomásokat. Nem akarnak Jézusból romantikus hőst csinálni, a realitásokra figyelnek. Jézusban is a modernet, a ma számára elfogadhatót keresik, sokszor kritikusan is. Nem akarnak sztereotip képet átvenni, hanem egyéni álláspontot keresnek, amiben önmagukat fejezhetik ki. Ezt részben már meg is találják, amikor felfedezik, hogy Krisztus egészen önmagát adta, és hogy az igazi Krisztus-hit fokozottabb közösségi tevékenységre sürget. így már kilépnek az egyedi lelkiélet keresésének kereteiből. a. r* 255
