Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kerekes Károly: Kreatív katekézis szekularizált világunkban
legbensőségesebb egyesülésre törekszik vele.'5 Mert Isten végtelenül szereti ezt a világot. Minden képzeletünket felülmúló módon szereti! Ez a mi személyes szeretetünktől függetlenül is állandóan ható világ-szeretet (és benne az ember-szeretet) az alapja Isten „hitel- képességének." Vagyis annak, hogy benne egyáltalán hihetünk. Csak a teljesen önzetlen és feltételnélküli szeretet hitelképes/* Hinni csak a szeretetben lehet! Minden másban csak vágyaink (vélt bizonyságaink) maeterlincki kék madarait kergetjük. Csak ez a szeretet foganhat bennünk olyan képességet, amellyel kiemelkedhetünk „saját igazhitűségünk eretnekségéből,"5 — egyrészt a pozitív kinyilatkoztatás ismételgetésében megrekedt infantilizmusunk- ból, másrészt a kritikátlanul űzött kritika szabadságával álcázott mai konformizmusunkból, — hogy megszülethessek bennünk „a szabadság a jóra!"6 Függetlenül attól, hogy valami szükséges-e vagy sem, valaki megérdemli-e vagy sem. Az így megélt szabadságból gyöngyözik elő a soha meg nem keseredő öröm édessége, melynek leghatékonyabb közösségi jele: az ünnep... A ma személyiséggé érlelődő fiatalok szabadabbá akarnak lenni a különféle hagyományos, tekintélyi, dogmatikus stb. kötöttségektől. Hajlíthatok azonban az egymásért és a közösségért érzett felelősség vállalására. De ehhez párbeszédesebb, partneribb, személyhez szólóbb és kezdeményezéseiket is tiszteletben tartó megközelítést várnak el: családban, iskolában, egyházban, így a katekézisben is. — Istentől ilyen, a személyét tiszteletben tartó megközelítést (a Biblia nyelvén „névenszólítottságot") élt meg a teljesen pogány környezetben Ábrahám.7 Ugyanilyennek lett részese Izrael népének közössége a rabszolgaság földjén a számára mindmáig és a világ végéig kiírthatatlan emlékű Pászka-ünneplésben.8 Egyénileg minden kateketizált személy Abrahám-szituációban van. „Pogány" világ veszi körül, és egy más világból érzékel, lát vagy hall valamit, aminek az ősmodellje mindig ez: „Vonulj ki földedről, rokonaid köréből és atyád házából .. ."9 — Viszont: minden kateketizált közösség számára a Kivonulás Pászkaünneplése a modell. Rabszolgaság földjének élik meg az őket körülvevő milliónyi kötöttséget. Az Istentől igazolt vezető tanúsága útján hallja a közösség: „Letekintettem rátok és láttam a bánásmódot, amelyben... részesítettek benneteket. Ezért elhatároztam, kivezetlek benneteket a rabságból." Erre megilletődve mondják: „Találkoztunk Jáhvéval (értsd: a velünk maradó hűséges Szeretettel) ... ezért most szeretnénk három napi járásra a pusztába menni és Jáhvénak, a mi Istenünknek áldozatot bemutatni.”10 A három nap éppúgy, mint a 40 esztendő a „pusztában” (ahol Isten újjáteremti népét): a katekézis időtartamának bibliai képe. Az újjáteremtés már nem a föld anyagából történik, hanem Isten örökké megmaradó hűséges szeretetének és az erre kiválasztott emberek szabad döntéseinek összeszövődéséből. Ez az ő akarata: életünk állandó összeszövő- dése ővele: — ,,örök szövetségI"11 A keresztény katekézis12 bibliai kiinduló pontja éppen ezért nem a teremtés-elbeszélés, hanem az Istennel való személyes és közösségi találkozások szituált megélése: az „akkor" Istentől hitelesített szituációban megélt személyes és közösségi találkozást „itt és most” emberileg hitelesen újjáteremtve folytatjuk. A tudományos szemléletre még képtelen gyermeket a világteremtésről szóló problémák taglalása nem segíti, inkább gátolja. Annál inkább segíti őt az „újjáteremtődés" (re-creatio) bemutatása a megtestesült örök isteni Szeretetben, Jézus Krisztusban, egy boldog (lakomái) találkozás keretében.13 — A krea- t í v bibliai katekézis egyszerre jeleníti meg a rabszolga köteléktől felszabadító Pászka örömélményét és az örök üdvösség előízében részesítő eukarisztikus-paruziás (lakomái) találkozást. De magában hordozza a feltámadt Krisztussal, mint élő Istennel való találkozás továbbadásának felelősségét is!1'1 Ez a továbbadási felelősség tölti meg az önmagában sztatikus örömélményt azzal a dinamikus feszültséggel, amely igazi újjáteremtő aktivitásra, kreativitásra képesít. Az ilyen kreatív katekézisnek nélkülözhetetlen lélektani-pedagógiai megalapozása a jó tájékozódási és helyes döntési képesség begyakorlása az adott társadalmi feltételek között. — A kreatív katekéta — a) mindig a konkrét szituációból indul ki; - b) tudja, hogy minden szituáció többoldalú (komplex), egyik oldalt sem túlozza el és semmi emberit nem abszolutizál, — c) mer bíráló szót mondani, de maga is állja a kritikát, pozitív értékeket keres és követ; — d) sohasem egyedül, hanem mindig közösségben akar kreatív lenni, — mert csak így lehetséges. Gyakorlati lehetőségek A keresztény katekézis egy és oszthatatlan. De mint ahogyan a szentatyák beszéltek „négyarcú" egyetlen evangéliumról, ugyanúgy beszélhetünk négyarcú katekézisről is: humán, biblikus, liturgikus, és karizmatikus katekézisről. A kreativitás nem valami ötödik arcot jelent, hanem azt a bármelyik kateketikai arcon kirajzolódható sajátos vonást, amely különleges erőforrások felszabadulásának és módszeres alkalmazásának a karakter-jegye. És mivel mi legszívesebben a biblikus katekézis útját járjuk, ezért a kreatív katekézis gyo209
