Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)

1980 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kiss László: Teremtő Isten - alkotó ember

alatt marad” (Jürgen Ziemer: i. m. 17. o.), így csak „igénykielégítési eszköznek” érzi magát, nem pedig öntevékenynek. A felszabadult ember viszont kibontakoztatja saját képességeit, megteremti a maga világát: tudatosan formálja és kialakítja azt. Az „elidegenedés — hangoztatja Karol Wojtyla (i. m. 60. o.) - lényegében a személy problémája, és ennyiben természetesen humanista és etikai probléma is . . . Az elidegenedés, - mint a részvétel antitézise — magával hozza, hogy az embert megfosztja közösségi önmegvalásulása lehetőségétől.'

A napi munkáinkat lehet egykedvűen, robotszerűen is végezni. Ám az ilyen munkavégzés lelkileg kiüresít, elszegényít, elszürkít. Végzett munkánkat állítsuk be mindig önmegvalósításunk egy-egy részletébe. Az alkotás céljától eltekintve az anyag kezelésében és formálásában is találhatunk örömet, főleg, ha mások javára végzett erőfeszítésnek, áldozatnak értékeljük. Az erkölcsileg jó cselekedet ugyan csak részleges „önmegvalósítás”, de belső békét és boldogság-érzetet hoz magával, — az erkölcsi rossz viszont lelki nyugtalanságot, kedvetlenséget, ami a kétségbeesésig fokozódhat. Ez a megtapasztalás „rámutat az önmegvalósulás és a boldogság közös távlatára: a transzcendenciára" (K. Wojtyla, i. m. 36. o.). Napi munkáinkban elérhető önmegvalósulásunk és önkibontakoztatásunk lényeges alapja annak, amit mi keresztények „üdvösségnek" nevezünk. Az üdvösség mindig Isten ajándéka, de egyúttal megvalósítandó feladatnak, egész életen át végzett öntevékenységnek a gyümölcse. Tetteink elkísérnek bennünket Isten színe elé is. „Mostantól fogva boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg. Igen — mondja a Lélek — hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket" (Jel 14,13).

Az önmegvalósulás magában véve önistenitéshez, magunk bálványozásához is vezethet. A helyes útra az ima és a szeretet vezet el. Félreértenénk az „imádkozzál és dolgozzál!” - szentbenedeki elvét, ha az imát a munka pótlásának, vagy a munkát az ima pótlékának képzelnénk. Imájában vizsgálja meg az ember: Meri-e vállalni munkájáért a felelősséget Isten és emberek előtt? — Elmélkedés közben döbbentem rá a szeretet hatalmára, ami nélkül minden erőlködése hasztalan fáradozás: „ha szeretet nincs bennem, mit sem érek!” (1Kor 13,2.3). Imából merít az ember erőt ahhoz, hogy alkotó tevékenységét minden nehézség ellenére folytassa saját maga és embertársai javára, Isten dicsőségére. Másrészt viszont a „munka ima nélkül" embertelen robottá változtathat. Ezért „leginkább az a fontos, hogy mi válik életté imáinkból és mi válik imává életünkből... Imánk több, mint vágyaink kivetítése, életünk több, mint tartalmatlan tevékenység. Ezért jogosan ... Kérdezősködünk az imádkozó ember tettei iránt, mint ahogyan fordítva is érvényes: a konkrét élet (mindennapi munkáival) az Istenhez vezető legjobb út" — írja Corona Bamberg (In deiner Grösse bin ich gross, Würzburg, 1980. 57. o.).

A bábeli torony építői is alkotóan dolgoztak, de nem tudták céljukat elérni. Visszaéltek szabadságukkal, gőgösek, önzők voltak, nem volt meg köztük az egyetértés és a szeretet (vö. Tér 11,1—9). Az alkotó ember vegye figyelembe az adott történeti és társadalmi, anyagi és technikai lehetőségeket, legyen tervező, józanul mérlegelő. De hassa át az a szeretet is, amely „nem keresi a magáét" (IKor 13,5). Fantáziáját, szabadságát, testi-szellemi képességeit állítsa mások szolgálatába.

A szeretet nemcsak az emberi cselekvés irányítója, hanem maga is alkotó tevékenység. „Ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!" — Szólít fel Szent János (IJn 3,18). Jézus példát adott arra, hogy teremtő módon éljük meg a szeretetet Isten és emberek iránt. „A szeretet nem elégszik meg a régivel, — amennyiben a régi már rossz vagy ki nem elégítő az emberek számára. A szeretet megváltoztatja a valóságot. Ezért .kiváló módon’ (par exellence) teremtő tevékenység" — írja Jürgen Ziemer (i. m. 19. o.).

Az ember egyre inkább saját jövőjének kovácsa lesz. A jövő ember-megtervezte és megalkotta világért vállalnia kell a felelősséget. Nem a „minden áron” történő változtatás az értékmérő. „Változtatás etikai célkitűzés nélkül pusztulásba vihet" (J. Ziemer, i. m. 19. o.). Ezért úgy kell elköteleznünk és munkába fognunk alkotó erőinket, képességeinket, hogy folyton szem előtt tartsuk munkánk következményeit és soha se veszítsük szemünk elől a célt: Földünket kell minden ember számára egyre otthonosabbá tenni! A szeretet szabadítja fel a teremtő fantáziát, legyőzi tunyaságunkat, felszítja a mások iránti érdeklődésünket és új eszméket villant fel: bátorságot ad a tettekre, építi a ,béke művét’, — hiszen a szeretet teremtő aktus.

Az ember teremtmény — és analóg értelemben .teremtő' is. Szeretetet befogadó és to- vábbsugárzó lény. „így jut el az ember igazi emberségére, önmegvalósulására; munkálkodása ezért .teremtő’, mert saját világának tudatos megváltoztatása és átalakítása” (J. Ziemer, i. m. 18.). Az emberben szorosan és elválaszthatatlanul összefonódik teremtményi mivolta, befogadó képessége és tevékeny, alkotó tehetsége. így az emberi tevékenység, munka - szélesebb horizontban tekintve - .hálaadás' lesz Isten ajándékaiért, hiszen Ö azért adta talentumainkat, hogy gazdálkodjunk velük, hogy kamatoztassuk és a Teremtőnek gyar207