Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Szunyogh Xavér Ferenc bencés tanárral és Rajz Mihály plébánossal. A liturgikus és eukarisztikus megújulás kezdete hazánkban
dictina volt, ami főleg rendi növendékeink, iskolai diákjaink, és felnőtt öregdiákjaink számára készült. A B) sorozat az „Ecclesia Orans" — Imádkozó egyház könyvei, — ahogy akkor neveztük, a „liturgikus apostolság" szolgálatában a világi hívek számára készült. — „Mi a római katolikus egyházban lelkünk édesanyját, ... és imádságos életében a legvonzóbb példát, a legtökéletesebb segítőt és a leghathatósabb közvetítőt látjuk." — Ezeket a szavakat a sorozat előszavából idézem. Eltökélt szándékom az volt, hogy a hivek közül minél többeket kiemeljek az ún. magánájtatosságokból, hogy így megtalálják az egyház imáiban és szent cselekményeiben a lelki megújulást. Az első kötetem a Keresztény őseink életéről szólt. A liturgikus megújulás ugyanis az őskeresztény forrásokhoz tért vissza, onnan táplálkozott, ezért először is az első keresztények szentségi életét kellett népszerűén ismertetni. Itt meg kell jegyeznem, hogy az első bencések életformája is az őskeresztény közösséget akarta megvalósitani. Szent Benedek — akinek ebben az évben ünnepeljük halála 1500. évfordulóját —, azt kívánta, hogy fiai az imában, a zsolozsmában, az eukarisztikus cselekményben részesedve éljék egész napjukat, — a munkás közösségi életet. Második kötetem Blosius Lajos liturgikus lelki könyve volt: „A tökéletesség felé”. — Pro- hászka Ottokár így üdvözölte megjelenését: „Nálunk ez az irány még teljesen idegen, s még nem értik, hogyan kell a liturgiából élni és táplálkozni. A legelszántabb lépés ezirány- ban bizonyára a misekönyv magyar kiadása volna. Adja Isten, hogy nemsokára ezt is üdvözölhessük”. — Prohászka ezt 1922. április 21-én írta, de megjósolt kívánsága csak 1933-ban valósulhatott meg. Blosius kötetét évenként 8—10 újabb gyakorlati liturgikus kiadványom követte. — A liturgikus életet megismertető tanítással egyidőben elkezdtem a liturgikus gyakorlatot is. 1922-ben Németországban jártam, ott vettem részt először „missa recitata”-n, közösen mondott német nyelvű szentmisén. Mint tanár, a kőszegi diákjaimat elvittem az ősi jáki templomba, ott hangzott el az első közös, magyar nyelvű szentmise. Az állandó részeket — a kánon kivételével — együtt mondtuk. — Később azon gondolkodtam, hogyan lehetne a liturgikus lelkületet a világiak között elterjeszteni. Szent Benedek halálának 1400. évfordulóján, 1880-ban világszerte felújították az ősi bencés szellemet. Akkor jöttek létre a világiak számára az oblátusok és az obláták — az Istennek felajánlottak — közösségei. Hazánkban ez a kezdeményezés a múlt században sikertelen maradt. 1922-ben — rendi jóváhagyással — ennek a közösségnek az élesztgetésével próbáltam a világiak liturgikus életét kialakítani. Az ősi keresztény lelkiséget akartam hazánkban is elmélyíteni. Ahova helyeztek, ott mindenütt kialakítottam egy-egy liturgikus közösséget: Kőszegen, Celldömölkön, Kecs- kemét-Máriavárosban, és végül Budapesten. 1923-ban kiadtam a „Lelkiélet könyvei” ötödik kötetét, a „Közös szentmiseáldozatot". Ez volt a „missa recitata” legelső magyar könyve. Szövege a gyakorlati elterjedtsége miatt szinte hivatalos lett, különböző kiadásokban 40 000 példányban kelt el. — Én szívesen foglaltam egy-egy programomat mindig jól megjegyezhető mondásokba, jelszavakba. A Miatyánkot összekapcsoltam a szentmise-áldozattal, ilyen gondolatokkal: Imádkozzunk az egyházzal, hogy az Úr akarata szerint szenteltessék meg az Ö neve. — Dolgozzál, hogy jöjjön el Országa. Próbálj minden bajt és nehézséget türelemmel elviselni, hogy legyen meg az ő szent akarata. Szent Benedek szavaival ezt úgy is mondhatjuk: Részesedjünk Krisztus szenvedésében, hogy Országának is részesei legyünk! — Ügy tudom, hogy a bencés obláták egy része állandó közösségbe tömörült? — Igen, ez Kühár Flóris érdeme. Az áldozatos lelkületű leányokat Tiszaújfalun letelepítette, hogy az akkori nyomorúságos anyagi és lelki helyzetben élő szegény nép szolgálatába állítsa. Amíg Kühár Flóris az együttélő közösség kialakítását vette kézbe, addig én inkább a világi hívek között akartam minél szélesebb körben terjeszteni a liturgikus megújulást. — A Prohászkától annyira óhajtott misekönyv hogyan és mikor valósult meg? — A diákjaimmal együtt mondott közös miséknek először a magyar nyelvű állandó részei jelentek meg nyomtatásban. Hamarosan a heti misefüzeteket is kiadtuk, amelyek a vasár- és ünnepnapi változó miseszövegeket tartalmazták. A hívek minden héten megvették a templomoknál ott is, ahol nem volt közös olvasott mise, a jámbor magánimádságok helyett mind többen imádkozták a szentmisét. Ez után az évi hetven darab nyolc-tiz oldalas misefüzeteket összefoglalva egy gyűjtőtokban jelenttettem meg 1927-ben. Az Officium Divinum — ami eredetileg egy német nyelvű misekönyv fordítása volt — IV. magyar kiadása már az én átdolgozásomban jelent meg 1931-ben, teljes vasárnapi miseszöveggel és zsolozsma imákkal új címmel: „Kalauz a magányos és a nyilvános isteni szolgálatra". — Majd hosszas, alapos munkával elkészítettem a hívek számára az év minden napjára szóló teljes misekönyvet, magyarázó és bevezető szövegekkel. 1933-ban, a Szentévben „Latin-magyar misszálé" címen adta ki a Szent István Társulat A 100 000 példány úgyszólván azonnal elfogyott. Később ebből kivonatoltam egy vasárnapi misszálét is. 21
