Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kiss László: Teremtő Isten - alkotó ember
Jézusban, jézus által és Jézusért teremt. Ő az egyetlen Úr, „aki által minden van és mi iá általa vagyunk" (1Kor 8,6). Jézus Krisztus bölcsessége” (1Kor 1,24), „dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása" (Zsid 1,3), a „láthatatlan Isten képmása és minden teremtmény elsőszülötte" (Kol 1,16). Benne áll fenn minden (Kol 1,17). Mint Isten Szava, Ö az igazi világosság, aki minden embert megvilágít (Jn 1,9). „Általa lett a világ” (Jn 1,10). Krisztusban új teremtés kezdődött. „Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény" (kainé ktizisz) (iKor 5,17). (Krisztus) „mint békeszerző, a két népet magában eggyé, új emberré teremtette" (Ef 2,15). Jézus Krisztusban a teremtés, megváltás és megszentelés isteni műve egymásba olvad. Átfogja, áthatja a múltat, jelent és a jövőt is. „Akkor a trónon ülő megszólal: ,Lásd újra teremtek mindent!'" (Jel 21,5). „Az Ö (Isten) alkotása vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk” (Ef 2,10). Jézus az „új Ádám" (vö. 1Kor 15,21.45; Rám 5,12.18). Ö a „min- denség örököse” (Zsid 1,2; 2,6—9), és ha „elérkezik az idők teljessége, (Isten) Krisztusban, mint Főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van" (Ef 1,10). Lelkét közli az emberekkel, hogy megújítsa, új emberekké tegye őket (vö. Rám 8,14—18), akik „Krisztust öltötték magukra” (Gál 3,26-28). Jézus Krisztus hozza el a megváltás teljességét: testünk és az egész természet teljes megváltását (vö. Rám 8,23k), amikor „új eget és új földet teremt" (2Pt 3,13; Jel 21,1), ahol Isten együtt lakik az emberekkel, nem lesz semmi szenvedés, bánat. Ekkor „Krisztus átadja az Istennek, az Atyának az uralmat... Ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben" (1 Kor 15,24.28). Jézus új örömhírt hoz Már a Teremtés könyve is jó hírt hozott: „Isten látta, hogy mindaz jó, amit teremtett, íme minden jó volt" (1,31). Teremtése középpontjába Isten az embert helyezte. Jézus személyében találkozik és egyesül legszorosabb kapcsolatban Isten és ember. Megkeresztel- kedésekor ez a szózat hangzik: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik" (Mt 3,17). „Az Újszövetségben ... a héber „bara” (teremteni) igének Isten, illetve Krisztus teremtőközvetítő tevékenységének jelzésére a .ktidzó' (teremteni, alkotni) ige felel meg ..., amely inkább szellemi és akarati aktust fejez ki, és Isten mind az első teremtés kezdeményezője (Rám 1,20), mind az új teremtés létrehozója (2Kor 5,17; Ef 2,15). Az Ö teremtő tevékenységének köszönheti a világ és az ember nemcsak múltját és jelenét, hanem jövőjét is... Ezért Isten teremtő tette minden esetben üdvösséget szerző mű is” - írja Jürgen Ziemer (Schöpferische Tätigkeit, Vom Schöpfergott und vom schöpferischen Menschen, Leipzig, 1976. 16 o.). A TEVÉKENY JÉZUS tudja, hogy Isten nem hagyja magára, „mert ami tetszésére van, mindig azt cselekszem" (Jn 8,29). Jézus tevékenysége teljesen belesimul mennyei Atyja munkálkodásába. „Atyám mindezideig munkálkodik és én is munkálkodom!" (Jn 5,17) Jézus nem elégszik meg csupán az imával, a csendes szemlélődéssel, a világ zajából való elvonulással, a tétlen várakozással, hanem cselekszik! — Ténylegesen segít, amikor fogytán van a bor a kánai menyegzőn (Jn 2,1—11), amikor a jerikói úton egy vak ember kiáltoz utána (Mk 10,46-52). Kafarnaumban és Jeruzsálemben a betegek egész sokaságát gyógyítja meg. Meggyógyítja a vérfolyásos asszonyt, feltámasztja Jairus halott kislányát (vö. Mk 5,21—43 par). Valóban körüljárt, jót cselekedve, és elmondhatta magáról: „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből" (Jn 10,32). JÉZUS TETTEIVEL SEGÍT MÁSOKAT A JÓRA. Más embert jóra nevelni: nagy művészet. Arra kell elsegíteni, hogy az ember „azzá legyen, ami" — amivé lenni legszebb feladata, legszentebb kötelessége és legnagyobb boldogsága is. Jézus személyes kapcsolatokat épít ki maga körül, vonzásával, személyes varázsával felébreszti a lelkek mélyén szunnyadó lehetőségeket, felemel a bűnből, elindít a jó úton, átsegít a holtponton és új kezdeményezésre ösztönöz. Másokat jóra indít halk szóval, átható tekintettel, egyénisége kisugárzásával; kapkodás és sietség nélkül, nagy gesztusok és üres frázisok nélkül: így alakítja az embereket. így segíti el a lelki újjászületésre Zakeust, Nikodémust, a bűnös nőt, a házasságtörésen ért asszonyt, a meggyógyított béna embert, a szamariai asszonyt, Péter apostolt, a jobb latort — és még megannyi más embert. Példabeszédei ben is előszeretettel alkalmazza az emberi munkákat: beszél a magvetőről, a kenyeret dagasztó asszonyról, elveszett bárányát kereső pásztorról, a gyöngykereskedőről, a halakat válogató halászokról, arató munkásokról. A minákról és a talentumokról szóló példabeszédei arra figyelmeztetnek, hogy mindenki használja fel jól Istentől kapott „talentumait”: Pénzét, idejét, 205
