Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)

1980 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sólymos Szilveszter: A megújított zsolozsma mint az egyház közösségi imája

(zarándoklót, helyi ünnep stb.) vehető valamely szentről zsolozsma (245). — Amit mindenképpen meg kell tartani, az az imaórák felépítése, alapvető struktúrája. Szabad azonban o himnuszt pl. más, a nép által ismert és odaillő énekkel pótolni. Szabad ismerős zsoltárokat venni, ha a lelkipásztori szempont úgy kívánja. Ugyancsak gazdag lehetőség van az olvasmányok megválasztásában is. Nincs tehát olyan merev előírás, amely akadály lehetne, hogy kevéssé képzett közösség is bekapcsolódjon. — Közös zsolozsma templomban is végezhető, pap vagy diákónus vezetése nélkül is. Ilyenkor a vezető nem lép a presbitériumba, nem köszönti és nem áldja meg a népet, különben vezeti a liturgiát.

Az ének szerepe a zsolozsmában

Külön fejezet foglalkozik a zsolozsmában az ének szerepével (267—284). Az alapgondolatot már a Musica sacra Instructio kimondotta: „A zsolozsma éneklése nagyon ajánlatos azoknak, akik kórusban vagy közösben végzik a szent szolgálatot, minthogy ezen ima természetének ez felel meg inkább: az éneklés a nagyobb ünnepélyességnek is jele, és mutatja, hogy Isten dicséretében mennyire összeforrtak a szívek” (IG 268). Az Általános Rendelkezések dicsérik azokat a közösségeket, amelyek gyakran választják az énekes zsolozsmát, hiszen „az ének az imádkozó és Istent dicsérő lélek mélységeiből tör elő és az ének tárja fel igazán a keresztény istentisztelet közösségi jellegét" (270). Az éneklésben sincsenek azonban merev szabályok; az ÁRZS „fokozatos" ünneplés elvét ajánlja, melynek több változata van a teljes egészében énekelt és a csak recitált zsolozsmázás között. Ez a módszer biztosítja „a jóleső és nagyvonalú változatosságot” (273). — Az ének kétségkívül az a terület, ahol a liturgiában a kreativitás előtt tágas horizont tárul fel. A gregorián ének ősi hagyománya maga is gazdag lehetőséget ad, de az egyház korunk igényeinek megfelelő új utak és formák kialakulása elé is reménnyel tekint. A 275. pont kifejezetten is utal arra, hogy „mivel a zsolozsma honi nyelven is énekelhető, megfelelőképpen gondoskodni kell arról, hogy az énekelt népnyelvű liturgiához új dallamok álljanak rendelkezésre”.

A zsoltározás terén is jogosak az új utak; a két kórus váltakozó mondása nem mindig felel meg a zsoltár jellegének. Sok zsoltár megkívánja a dallamot, akárcsak egy nemzeti himnusz. Másutt viszont a deklamáló felolvasásnak van nagy szerepe, mint pl. az elbeszélő zsoltárok esetén. Ismét máshol a legalkalmasabb, ha a nép az ismétlődő verssel válaszol (pl. 45, 66. zs.). — A zsolozsma népnyelvű megszerettetése nagyobb tömegek számára minden bizonnyal vasár- és ünnepnapon, az esti istendicséret formájában valósítható meg. A siker jórészt azon múlik, hogy megfelelő daliammal sikerül-e a liturgikus szövegeket ellátni. Itt az látszik a legjárhatóbb útnak, hogy a szakértők a nagy tömegek részére könnyen énekelhető dallamokat alkossanak. Képzettebb és igényesebb közösségek számára megmaradhat a nívósabb és gazdagabb dallamkincs. Nagyobb tömegek számára az ún időszakos Vesperás összeállítása lenne a legmegfelelőbb, ohol az olvasmányok, hívők könyörgései, könyörgések — tehát a papra tartozó részek — variálhatók lennének. Az elmúlt évben megjelent német egységes ima- és énekeskönyv, a Gotteslob az egyházi év főbb időszakaira 10 kidolgozott Vecsernyét hoz dallammal.

Hogy az egyház szándéka a megújított zsolozsmával mint közösségi imával elérje célját, kell hogy a zsolozsma méltó helyet kapjon jelenlegi istentiszteleti rendünkben. A szentmisét nem kell „félteni” tőle. A közös imában elmélyülök és egybeforrtak az eukarisztikus áldozatot is mélyebben fogják megélni. A zsolozsma bevezetése nem is a meglévő hasznos áhítatgyakorlatok ellen irányul. Ahol ezeknek van tudatos közösségük, ahol valóságos igényt elégítenek ki, ott meg fognak maradni. A közösen végzett zsolozsma azonban mindenképpen gazdagodást, az egyház által nyújtott táplálékban új és tápláló „fogást" jelent majd azoknak, akik rájönnek ízére. Mert a zsolozsma és annak formája akkor és ott terjed, amikor és ahol lesznek bátor és apostoli kezdeményezők, akiknek személyes példája is vonzó lesz. De az is igaz, hogy a papságnak ezt az igényt megfelelő katekézisekkel kell felébreszteni. Egész liturgikus megújulásunk egyik eredendő gyengéje a biblikus műveltség hiánya a papságnál és népünknél. Minden törekvés, ami a zsoltárokat és Isten igéjét a néppel megszeretteti, a zsolozsma ünneplését is előmozdítja, — és minden valódi közösségi ünneplés tűzhely lesz, honnét Isten igéjének éltető melege tovább árad. — Mindenképpen szükséges, hogy a megújított zsolozsma ne formalista, ne megszentelt szövegeket mormoló „imamalom” legyen. Annak személyes imává kell válnia és egyháziasabbá, közösségibbé, krisztusibbá kell tennie a hivő nép lelkiségét.

Nagy lehetőség előtt áll az egyház, amikor a papság mellett a nép kezébe is adja az új zsolozsmáskönyvet, az egyház imakönyvét. (Ezért illetékeseknek arra is ügyelniök kell, hogy ez a zsolozsmáskönyv olcsó, a „kisemberek" számára is hozzáférhető áron legyen kap19