Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 3. szám - KÖRKÉP - Görres, Albert: Lélektani észrevételek a szexuáletikáról
ismerjünk el emberbaráti, helyes nemi erkölcsnek? A nyilatkozat szerzői kétségtelenül meg vannak arról győződve, hogy ők a leginkább emberbaróti nemi erkölcsöt képviselik. — Ehhez azonban meg kell fontolnunk azt is, hogy a szigorúság még nem jelent feltétlenül sem ösztönellenességet, sem gyönyörellenességet. Mindkettő ugyan ismételten előfordul az emberiség és a kereszténység történetében, de mind a kettőt legyőzte már Aquinói Tamás etikája, akinél az emberi ösztönök éppen úgy, mint a gyönyörök szükségesek és értékesek, habár önmagukban nem elégséges útmutatói a helyes magatartásnak. Ha a kereszténység azt akarja lehetővé tenni, hogy a hedonista önzést, a felebarát kizsákmányolására irányuló és minden mást figyelmen kívül hagyó, önszeretetre való törekvést csökkentse, és ezek helyébe az igazságosság, a szolidaritás, az irgalmasszívűség, a szolgálatkézség, a jóság, a barát és ellenség iránti szeretet jól megalapozott magatartását állítsa, akkor ügyelnie kell arra, hogy megfékezzen minden olyan beállítottságot és magatartás- módot, amely összeegyeztethetetlen az embertárs nagyrabecsülésével és azzal az alaphivatásunkkal, hogy Istennek és a felebarátunknak barátai, szolgái és segítői legyünk. Még ha a gyönyört az ember nagy jónak is tartja, és a gyönyör elvét szükséges és fontos tájékozódási eszköznek ismeri fel, — akkor is nyilvánvaló, hogy egy nagyrészt hedonista beállítottság, ösztönös indíték, a gyönyör elve, a hangulat és a szenvedélyek szerinti tájékozódás összeegyeztethető ugyan egyfajta rokonszenves kedéllyel -, de sohasem egyeztethető össze a megbízható igazságossággal és szeretettel; ez utóbbi kettő csak azzal a rugalmas készséggel állhat fenn, hogy érdekeinket és vágyainkat háttérbe szorítjuk. Akinek az istene a hasa, a pénz, a libidó vagy az önfejűség, az nem lehet sem Istennek, sem felebarátjának megbízható barátja. Vannak tehát olyan emberi alapmagatartások, amelyek egymással összeegyeztethetetlenek. , A nemiségnek a sikeres és örömteli integrálása a Jézus Krisztus példáját és érzületét elfogadó életben, az ember számára azt jelenti, hogy a házasságban határozottan lemond arról, hogy felebarátja feleségét megkívánja, lemond a flörtölésről, a más nőkről vagy férfiakról való erotikus fantáziálgatásokról. Egyetlen keresztény házasságot kötött felnőtt férfi vagy asszony sem kívánhat másféle magatartást sem önmagától, sem hitvestársától. A legtöbb keresztény e nélkül a feltétel nélkül meg se kötné a házasságot. Ha valaki helyesen akar élni a házasságban, annak szükséges, hogy önmagát korlátozva, a tisztaság és lemondás embere legyen, és akkor nyilvánvaló, hogy házasságával nem esik el a szentségektől. Az ilyen mély és egész életen át tartó magatartásokat meg kell tanulni. A másik jogainak, méltóságának nagyrabecsülése a házasságon belül és kívül nem járhat együtt azzal, hogy a személyt, mint szexuális tárgyat mohó, érzéki, kéjenc és szemérmetlen módon kívánja meg. Máskülönben a nyelvben nem volnának olyan szavak, amelyek jól ismerik és meg is nevezik a válogatotton romlott nemiséget. , A kívánság az élet egyetlen tartományában sem lehet önmagában bizalomkeltő. A kereszténység nemcsak a nemiség iránt bizalmatlan, de sohasem bízza magát egyéb, spontán ösztönösségre sem — sem az agressziónál, bár elismeri a jogosult haragot —, sem a hírvágynál, a dolgok megőrzésénél —, sem a hatalom- vagy érvényesülési törekvéseknél —, sehol sincs helye az ilyen „elfogulatlanságnak”. Ahol és amikor felbukkan valami vágy, ez azt jelenti, hogy: legyünk elővigyázatosak, józanok és éberek. Józanok, mert a vágynak elbűvölő vonása és magával ragadó ereje van. A mámor viszont elveszi megfontoltságunkat, világos látásunkat és szemmértékünket. A mámor csalóka bűvöletet okoz, olyan beteljesedést ígér, amelyek nem kitartóak. Legyünk éberek, mivel a vágy váratlanul, hirtelen és hevesen támad és elragad, mint. a szélvihar a vitorlásokat. A további kérdés az, hogy milyen feltételek mellett lehet a nemiség boldogító a keresztény életben? A válasz alkalmazható a nemiségre éppúgy, mint minden emberi dologra és tevékenységi területre: a birtoklásra, a hivatásra, az érdekekre és a szórakozásokra. Mindezek okkor 'iksrülho:nek, esek akkor teszik tartósan boldoggá az egzisztenciát — a lelkiség nyelvén kifejezve —, akkor adhatnak boldogságot és örömet, ha jó lelkiismerettel tesszük, teljesítjük be és élvezzük. Megfordítva, minden tevékenység, ha ez a feltétel hiányzik, hosz- szabb távon elégedetlenség, depresszió és destrukció forrásává válik... A nemi gyönyör beteljesítésére és élvezetére tehát ugyanaz érvényes, mint minden más élvezetre. Megmérgezi és alapjaiban tönkreteszi a belső klímát, ha ellenkezik a lelkiismerettel, vagy éppen el kell fojtani, le kell tagadni ezt az ellenkezést. A sikeres emberi egzisztencia lélektani alapfeltételei közé tartozik az aszkézis, amit úgy értelmezünk, mint az ember állandó törekvését arra, hogy ne legyen az ingerek reakcióautomatája, hanem az inger és a reakció közé állítsa fel a belső tartásnak és irányulásnak azt a köztes területét, amely lehetővé teszi, hogy a vágy és a szenvedély ösztönzése ellenére is az értelemhez és a hivatásához tartsa magát, amint ezt Freud is kifejezi .. . Számomra nem kétséges, hogy a keresztény nemi erkölcs iránti bizalmatlanság többek között azon is alapszik, hogy — legalábbis az újkori katolicizmusban, a janzenista beszűrődés 164
