Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)

1980 / 3. szám - KÖRKÉP - Görres, Albert: Lélektani észrevételek a szexuáletikáról

Az anglikán püspökök Lambeth-konferenciájának a születésszabályozásról és az újabb fogamzásgátló módszerekről szóló vitája rámutatott arra, hogy az etikának is szüksége van a saját problémáinak megoldásában arra, hogy önvizsgálatot tartson és újraértelmezzen olyan elveket is, melyeket korábban vitathatatlanoknak tartottak.

Mindez nyilvánvalóvá vált az egész világ előtt annak a nemzetközi szakbizottságnak eredményeiből is, amelyet XXIII. János pápa hívott egybe és amit azután VI. Pál kibővített a házasság, a család és a születésszabályozás kérdéseinek a megvitatására. Ebben a bizottságban a többség arra a meggyőződésre jutott, hogy XI. Pius és XII. Pius pápa születésszabályozásról szóló tanítása megreformálható, sőt erre a reformra szükség is van. Ugyanis az említett régebbi tanok tarthatatlan következményekre vezettek.

A Humanae vitae encikiika éppen úgy, mint a Hittani Kongregáció nyilatkozata tanítását három tartópillérre alapozza: — A Szentírás tanítására; — Az erkölcsiség bölcseleti elemzésére; — A hagyomány folytonosságára. Úgy látszik azonban, hogy a megalapozási módszereknek a fejlődéseit ebben a három dimenzióban nem vették eléggé figyelembe.

— Amíg ritkán tették kérdésessé az erkölcsfilozófiában azt az áthagyományozott elvet, hogy vannak objektív erkölcsi normák és ezeket a normákat a valóságnak eleve adott és felismert értelmi struktúrájából kell felfedeznünk —, az erkölcsteológusok és bölcselők most viszont egyre növekvő bizonytalanságot éreznek abban, hogy az elveket a speciális etikákban is alkalmazzák. Emellett lélektanilag az is jelentős, hogy a jelenben folytatott bölcseleti viták és az, hogy a teológusok elmélyültebben foglalkoznak a transzcendentális filozófiával, a nyelvelemzéssel, az új logikával, Wittgenstein aporiáival stb. -, mindez megingatta a philosophic perennisben való bizalmukat és bizonyos újskolasztikus triumfalizmusukat... A katolikus erkölcsteológia így ma aligha vitatkozhat egy megtámadhatatlan közös filozófia alapján...

Láthatjuk, hogy a bölcselet a nemi erkölcs terén úgy, mint minden egyéb speciális erkölcsi területen is, nagyon bizonytalan tanácsadó. Néhány alapelv kivételével könnyen erejét veszti és nem képes a megingathatatlan meggyőződések megalapozására ... A nemiség alkalmazására vonatkozó erkölcsi normák következetességének kimutatása feltételezi, hogy már betekintést nyertünk az emberi élet egészébe beillesztett nemiség lényegébe és funkciójába... Ki az, aki például teljes bizonyossággal kizárhatja Arisztotelésznek és a régi orvosoknak véleményét, mely szerint a nemi folyamatok nemcsak az élet továbbadását, hanem más biológiai célokat is szolgálnak. Arisztotelész a káros nedvek humorális kiválasztására gondolt, ma inkább egy stressz-tünetcsoportra redukálható feszültség levezetésére gondolnak, vagy a immuntestek anyagcseréjére és más egyéb összefüggésekre. Olyan jól tudja-e egyszer s mindenkorra a teológia, hogy mi a nemiség, milyen célt kell betöltenie és milyent nem? — A nemiség biológiai „több cél-rendszer”, éppen ezért többféle értelmi síkon közelíthető meg és semmiképpen sem csak az élet továbbadását vagy a partnerrel való kapcsolatot jelenti. E kérdéskomplexum még kutatás alatt álló ténykérdés, amire nem lehet kizárólagosan az iskola- tomizmus alapján álló filozófiai elemzéssel megadni a választ...

— A szexuáletikának nemcsak a nyilatkozatban kifejtett bölcseleti megalapozása ütközik ilyen bírálatokba, hanem biblikus érvelése is. Az erkölcsteológia ma már nem dolgozhat elfogulatlanul a bibliai szövegekkel sem, és segítségükkel nem juthat olyan erkölcsi nyilvánvalóságra, mint ahogy azt a nyilatkozat lehetségesnek tartja. Egy biblikusán megalapozott nemi erkölcs, amely pontos egzegétikai módszerekkel dolgozik, ma nincs abban a helyzetben, hogy a nyilatkozat minden kijelentéséhez teherbíró alapot szolgáltathasson. A Szentírás, mint mondják, nem tartalmaz pl. egyetlen olyan kijelentést sem, amely teljes bizonyossággal vonatkozik például az önkielégítésre. A tanítóhivatal első ilyen kijelentése is csak az 1045. évből származik! Mit jelent tehát a Biblia és az első évezred hallgatása?

— A 2. Vatikáni zsinat, de még inkább a Humanae vitae encikiika körüli vita világossá tette, hogy nagyon is jelentős különbség van egyrészt a földkerekség egyes regionális szi- nódusai püspökeinek és teológusainak nyitott és sokoldalú teológiája között —, másrészt egy római „hivatalos" teológia között, és ez a helyzet már nem engedi, hogy minden problémára azt a régi kényelmes választ adjuk: „Roma locuta, causa finita!”

A nyilatkozat miatt széles körökben támadt kényelmetlen közérzet általában arra hivatkozik, hogy ellene mond a tudományok lélektani és egyéb emberi felfedezéseinek. Itt természetesen elővigyázatosságra van szükség. Minden bizonnyal a pszichológusoknál is gyakran találunk apodiktikus - csupán logikailag levezetett — kijelentéseket tudományuk eredményeiről. Ám, ha jobban odafigyelünk, kiderül, hogy a mai pszichológiai módszerek az ún. általános élettapasztalatok síkján, valamint az emberi fejlődés különböző feltételeinek, okainak és összefüggéseinek a területén ugyan sokféle, de rendszerint többértelmű magyarázattal szolgálnak. Egy következetes magyarázat így csak az előadó ideológiai és világnézeti értékelésének a hozzáadásával lehetséges ...

Ma éppen úgy, mint Szent Pál idejében, legyen bár valaki akár világi szaktudós, akár teológus, akár hivatásos emberismerő, nehéz a nemiségről olyan elfogulatlanul gondolkoznia, hogy ké162