Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szántó Konrád: Szent Gellért és a magyarság
Szent Gellert a tudós Hogy Szent Gellert, akit István király fia oktatásával is megbízott, ennek a feladatnak a legteljesebb mértékben meg is tudott felelni, mégpedig mindenekelőtt azért, mert korának egyik legműveltebb bencés tudósa volt, ezt egyetlen fennmaradt műve, a Deliberatio tökéletesen igazolja. A Deliberatio, jellegét tekintve, az allegorikus-misztikus magyarázat szabályai szerint és szellemében elkészített szentirásmagyarázat. Szent Gellért a katénás, láncszerű módszert alkalmazva dolgozta föl a Dániel könyvének harmadik fejezetében lévő, a tüzes kemencébe vetett ifjak által énekelt himnusz első öt versét. Munkájában az a cél vezette, hogy feltárja és olvasóival ismertesse a himnusz történetét, szavainak és mondatainak titkos értelmét, vagyis azokat az igazságokat, melyeket az önmagát kinyilatkoztató Isten rejtett a Szentírás szavainak leple mögé. Szent Gellért könyvének legtöbbet használt kútfője Sevillai Szent Izidornak már említett enciklopédikus műve volt. Ezen kívül felhasználta az ókori görög és latin klasszikusok és bölcselők mellett nemcsak a nyugati egyházatyák, főleg Szent Jeromos legjelentősebb írásait is, de néhány görög egyházatya munkáját is. Teológiai nézeteinek kialakításában elsősorban Sevillai Izidorra és az általa követett Szent Ágostonra támaszkodott, de nagy hatással voltak rá Pseudo-Dionysius Areopagita és Maximus Confessor művei is. Ezeket azonban nem qörög eredetiből idézte, hanem Scotus Eriugena és Anastasius Bibliothecarius fordításaiból.25 Annak ellenére, hogy fő forrása Sevillai Izidor lexikonszerű munkája volt, ezt a tényt az akkori szokások szerint egyszer sem említette a Deliberatio-ban, mert az „Ethymologiarum libri XX." a korai középkorban közismert és közhasználatú, és még a vidéki monostorok könyvtáraiban is megtalálható mű volt.23 Aki a Deliberatio-t tanulmányozza, hamar észreveszi, hogy az akkori természettudományok minden ágában otthonosan mozgó Szent Gellért előszeretettel astronomiai ismereteit használta föl. Az „egek”, „égboltozat", „nap", „hold", „csillagok" szavaival kapcsolatban a Ptole- maiosz-féle rendszer nézeteit közölte, és ezekből kiindulva fejtette ki a különféle éqitestek misztikus jelentését. A Deliberatio Szent Gellértnek a bölcseletben való jártasságáról is tanúskodik. Sevillai Izidor alapján ismertette a filozófia meghatározását, felosztását, sorolta fel a különböző filozófiai rendszereket, ismertette az akkori filozófia három ágazatát, a fizikát, etikát és logikát. Bölcseleti tudása, amely általában a kor színvonalán mozgott, ezt a nívót nem mindig érte el. Ezért nem lehet csodálkozni, ha több bölcseleti fogalom, például az analógia, az idő, az örökkévalóság stb. fogalma, nála eléggé zavaros, illetve nem tisztázott.26 A profán tárgyakban való képzettségét természetesen messze felülmúlta a Szentírásban való jártassága. Tökéletesen ismerte a különféle szentírásmagyarázati irányzatokat és kitűnően alkalmazta is azokat, különösen az allegorikus, misztikus magyarázási módot. Ha a Szentírással kapcsolatos tudását nem is érte utol dogmatikai tudása, és ha ez a műve nem is dogmatikai jellegű, könyvében a dogmatikának jóformán minden lényeges kérdését érintette és a Deliberatio-ból, mint ezt Ibrányi el is végezte, össze lehet állítani a katolikus dogmatika egész rendszerét. Míg régebben néhány magyar kutató, csak a mű hiányosságait (így pl. a korai középkor rossz latinságát, a kitűzött témától való gyakori elkalandozást stb.) tekintve, lekicsinylőleg nyilatkozott erről a hatalmas munkáról, újabban nemcsak a hazai tudósok, de számos külföldi szaktudós is, például 1. A. Endres, G. Morin és M. Manitius nagy elismeréssel írnak a Deliberatio-ról. Manitius kora egyik legsajátosabb, legeredetibb és legértékesebb könyvének mondja a Deliberatio-t.27 A magyar tájakon elsőként született nagyszabású mű egyik legkitűnőbb magyar elemzője, Bodor András joggal írja: „Még ma is csodálatot kelthet az a roppant ismerethalmaz, amellyel Gellért püspök a Deliberatio szerint rendelkezett.”28 A Deliberatio jelentőségét mindenekelőtt eredetisége, kisebb mértékben pedig a Kelet teológiájának Nyugat számára való közvetítő szerepe biztosítja. Ezt a közvetítő szerepet, annak mértékét és hatását, továbbá Gellért görög műveltségét (mindkettő a Deliberatio legvitatottabb problémái közé tartozik) egyesek, pl. Karácsonyi, Ibrányi, Csóka sb. túlbecsülik. Szent Gellért azáltal, hogy új meglátásokban gazdag és a Kelet teológiájával megtermékenyített tudását áthagyományozta az utókor számára, hozzájárult a virágzó középkor fejlett egyházi tudományának, a skolasztikának kialakulásához. Szent Gellért a Deliberatio-n kívül számos egyéb művet is írt, melyek sajnos mind elvesztek. Létezésükről és rövid tartalmukról onnan van tudomásunk, hogy maga Gellért említi azokat a Deliberatio-ban. Az elveszett írások általában szentírásmagyarázatok, de készített egy dogmatikai jellegű munkát is, melynek címe „De divino patrimonio" volt, és a Szentháromságról szólt.29 Gellért püspök műveit nemcsak hazánkban ismerték és olvasták, beszédeit nemcsak magyar paptársai használták, hanem az ország határain túlra is kérték, és ott is forgatták írásait, 134
