Teológia - Hittudományi Folyóirat 14. (1980)
1980 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kéri Jolán: Keresztény jövő - jelen nélkül?
AZ EMBER-JÉZUSSAL találkozom a hitben. Ebben a találkozásban a világ Értelmét és Igazságát egy Személyben ismerem fel. A világ értelme az emberekért adott létében jelenül meg. Szeretetként nyújtja magát, engem is szeret, és e szeretet ajándékában az életet érdemessé teszi arra, hogy éljem. Az Értelem tehát a „Te", aki semmi más megalapozást nem igénylő Alapja mindennek. Találkozás a ,,Te”-vel, — ez az Értelem, szeret engem, ezért Őrá bízhatom magam. — A Szó lényegileg „valakitől kiinduló" és „valaki más felé irányuló" Valóság, amely teljes egészében út és élet. Mondhatjuk tehát, hogy Benne áll fenn az igazi dialógus Isten és ember között; ez életet közvetít (Jn 11,25). Továbbá azt jelenti, hogy Krisztusba-avatottságunk belépés abba a létbe, aminek alapja az Isten irántunk való szeretetteljes ismerete: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van" (vö.: Jn 3,15; 5,24; 20,31). Aki hisz, az párbeszédet folytat Istennel — és ez az élet. Ez a dialógus Krisztusban él; Benne egyúttal rátalálunk a másokkal való közösségre, kiknek útja ugyanúgy Rajta keresztül vezet Istenhez és egymáshoz. Az Istenhez fordulás őbenne egyszersmind ennek a másokkal való életközösségnek az elfogadása. Tóta Benedek MIKOR KEZDTEM elhagyni a gyermek szokásait, már tudatosan, odafigyelve, itt-ott kritikus szemmel olvastam a Bibliát, s mégis azt kell hogy mondjam: nem ekkor értettem meg igazi üzenetét, nem ekkor fogtam föl teljesen a benne rejlő igazságok mélységét, hanem akkor, amikor egyedül maradtam a Könyvvel, amikor egyetlen támaszom maradt hitem erősítésében. Erre a honvédségnél eltöltött évek adták meg a lehetőséget. — Egy szentbeszédben hangzott el a következő: „Háromban él köztünk Krisztus: a Kenyérben, a Könyvben és az embertestvérben". Szent János apostol evangéliumában pedig ezt olvashatjuk: „Vizsgáljátok az írásokat..." (Jn 5,39). — Ezek az idézetek egyről tanúskodnak: A Bibliában Isten és Krisztus szól hozzám. Ez az első, amit a Biblia jelent nekem: Istent és Krisztust. És ez a Könyv most már így van fogalmazva: Isten és Krisztus sohasem hagyott cserben, hanem segített. Mikor bánatos voltam: együtt bánkódott velem és megvigasztalt; mikor öröm ért: együtt örült velem; mikor elhagyatott voltam: fölemelt; mikor szeretet-éhségem volt: elárasztott szeretettel; mikor gőgös voltam: alázatra intett; mikor megbántottam valakit: bocsánatkérésre ösztönzött; mikor bajok és megpróbáltatások értek: visszaadta lelkem derűjét, és még folytathatnám tovább. — Nagy szükségét éreztem, hogy olvassam, mert szükségem volt az állandó dialógusra és találkozásra Istennel és Krisztussal. Berkes Árpád A SZENTiRÁS olvasása „Istennel való társalgás". Ha ezt egyszerűbben fogalmazom, akkor azt mondom, hogy imádság. Az írás biztosít egyféle kapcsolatteremtési, fenntartási lehetőséget, amikor szöveget ad. Olyan szöveget, amelyből Isten szól hozzám, de nem csak szól, hanem választ is vár. Erre a válasz-adásra is megtalálhatjuk a példát, hiszen az írás beszél Isten által szólított és meghívott emberekről, akiknek válasza számomra is válaszadási lehetőség. A legfőbb példát pedig maga Jézus adta számunkra. Benne teljesedik be az Ószövetség és ő nyitja meg az utat számunkra az Élet, a teljesebb Élet felé az Újszövetségben. — Mivel pedig az írás ilyen forrást, ilyen „É!et”-teret nyit meg számunkra, ezért vele szemben kötelességeink vannak. Csakis tisztelettel közeledhetünk hozzá, azt teljes egészében tisztelnünk kell, vagy Tertullianus szavaival: „Tisztelem az írások teljességét, mivel kinyilvánítja előttem Alkotóját és annak tetteit." — Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a Szentírással szembeni magatartásunknak mindig bizalommal teli, hivő magatartásnak kell lenni, amely kizár minden tudóskodást, de tág teret nyit az igazi tudományosság, és még inkább az elmélyülés számára. Soha nem szabad elfedekeznünk arról sem, hogy az írást igazán megismerni csak abban az életközösségben lehet, amelyben keletkezett, vagyis az írás lényegét senki sem ismeri jobban Krisztus iskolájánál. Balogh Szilárd ,,Aki helyesen szeret, kétségkívül helyesen hisz és remél is. Aki pedig nem szeret, hiába hisz, mégha igaz is, amit hisz; hiába remél, mégha valóban tanítják is, hogy az igazi boldogsághoz tartozik mindaz, amiben remél." Szent Ágoston 128
