Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)

1979 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Sulyok Elemér: A Szentírás, a szentíráshagyomány és a tanítóhivatal

vagy felkészítés csupán. Tartós, személyes köteléket jelent Jézussal. Ebben a kötelékben tanulók, hallgatják Jézus szavait, szemlélik tetteit, de még inkább tanúi mindannak, amit a Jézussal való együttlétükben (conversatio) megtapasztaltak. ,,Nem tehetjük meg, hogy amit láttunk és hallottunk, azt el ne mondjuk” — feleli Péter és János a főtanács előtt (ApCsel 4,20). „ . . . amit hallottunk, amit saját szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünk tapintott, az élet Igéjét hirdetjük nektek" — mondja János evangéliumát kísérő iratában (1Jn 1,1). Megemlítjük, hogy pl. Máté evangéliumában, amíg a farizeusok, az idegenek sőt a 12 közül Judás is Tanítónak szólítják Jézust, addig a tanítványok következetesen Kyrios-nak nevezik. A Kyrios-titulussal Jézust Megváltónak, a világ eljövendő Bujájának ismerik el. Ennek az esz. katoloaikus távlatnak Máté számára létfontossága van: az egyház az Emberfia és az ítélet várásában él. Ez azt jelenti: a „tanítványok Jézus követőit az utolsó ítéletnek ezen az oldalán mutatiók be, a túlsó oldalon azonban már nem tanítványok lesznek, hanem „igazak" (13,43; 25 31.37). vaqy „választottak" (24.31). A ielen időben csak egy dolguk van: tanulni Jézustól, szavaiból, tetteiből, ragaszkodni hozzá és követni őt a szenvedésben (vö. J. P. Martin, The Church in Matthew, Interpretation 1975/1, 50—51).

h) Jézus tehát a kinyilatkoztatás továbbadására tanítványokat választott, hogy később ma- ouk is tanítványokat válasszanak, akiknek továbbadhatják mindazt, amit maguk is kaDtak. (nv az egymást váltó nemzedékek lesznek Jézus szavainak és tetteinek hordozói és hirdetői néldáiukka! és intézményeikkel. Azután az élő szóban öröklődő Jézus-esemény kikristálvosítia a keresztény hit első igehirdetés- és hitvallás-formáit, amelyekben az evangélium első alakját szemlélhetjük az evangéliumok írásba foglalása előtt (ApCsel 3.13kk 4,10kk; 1Kor 15,3kk stb ). A rövid formák — szinte végletes sűrítésben. — kizárólagosan Jézus Krisztus haláláról és f"l,ámadásáról szólnak. Jézus húsvét előtti életének és munkásságának ismertetése nélkül Az átörökítés közben rögtön nehézséqek is támadnak. Problémák, amik általában lelki-szellemi tartalmak formába öntésével, külső formáiénak kimunkálásával járnak eqvütt. A röqződő igehirdetés- és hitvallás-formák meaértésének kérdéséről van szó. amely kísérő jelenséae a nemzedékváltás nyomán járó nvelvi, S7emléleti változásoknak, liven módon a formákat átvevő emberek képzése kiegészül a formák helyes meaértésének az áthaavománvozásával

Az anostolok és az apostoltanítvánvok a Jézus szavait és tetteit meaőrző és átadó művet n"m magúkra haavatva végzik, hanem a Szentlélek ihletésének seaítséaével. (Ebhen az összefüggésben. érthető, ahoay a Tridentinum „Solritu Sancto dictante' formuláiét a Del Verbum a ,Soiritu Sancto suggerente" kifejezéssel váltia fel). Jánosnál Jézus ajkáról hanazik el: ,.Méa sok mondanivalóm volna, de nem vagvtok hozzá eléa erősek. De amikor eliön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a telies igazságra” (16 12). ,,S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit maid a nevemben küld az Atya, meatanit benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent (et suggeret vobis omnia), amit mondtam nektek" (14,26). A Lélek emlékeztet mindarra, amit Jézus szólt és tett, eaész életművére.

Ha az üdvösséa eseményének eszközei és módiai között az aoostolok példáia és intézményei is szerepelnek, akkor a Szentlélelr ihletése nemcsak az igehirdetésüket, hanem az általuk alapított eayházak avakorlati életét és vezetését is érinti. Az eavház életét ihlető Szentlélek m'tniráiának szép példáival találkozunk az AoCsel és az apostoli levelek tudósításaiban.

e1 A feltámadás meatapasztalása után és a Lélek emlékeztető hatása alatt az aoostolok és az apostoltanítvánvok előtt fokozatosan feltárul Jézus szavainak és tetteinek mélyebb értelme, Jézus kimondott szavaiban és végbevitt tetteiben az üdvösséa eseményének kimondhatatlan és kifeiezhetetlen valósága. Szavakkal, kifejezésekkel viaskodva rányílik a szemük az Ószövetség könvveire, amelyek seaítséaükre szolgálnak a Jézusesemény szóvá tételében. G. Bornkamm más összefüggésben mondott használatát felhasználva, festőkhöz hasonlítanak. Palettáiukra felviszik a kézen levő Ószövetség teológiáját és kikeverik belőle azokat a színeket, amelyekkel megfestik Jézus portréiát.

Vaion mi indította az apostolokat és az apostoltamtványokat arra, hogy a szóbeli iaehir- detés mellett az írott szót is iaénybe vegvék? Az Ószövetség kialakult könyvei mellett nyilván Ks7tKn7ő|ea hatott Jézus példája, aki igehirdetésében felhasználta az Ószövetség könvveit Az Ószövetségben uavanis Isten *zavóról van szó, amelyről Jézus kijelenti: „nem megszüntetni iöttem. hanem teljessé tenni . . . egv i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik" (Mt 5.18). Amint Jézus életében egészen a kereszten kimondott . beteliesedett”-ig (Jn 19,30) azon fáradozott, hoqy az Írás beteljesüljön (Mt 26,54; M!< 14 49; In 19,30), úgy az apostolok az első pünkösdi iaehirdetéstől arra törekednek, hogy küldetésüket — Jézus életét és művét — az Ószövetség szövegeivel megvilágítsák és igazol iák. Azután bátoríthatták őket az Ószövetség prófétái is. akik bár szóban hirdették bten iaéiét. de később vaav maguk vagy tanítványaik írásba foalolták. Kialakulóban van tehát a kinyilatkoztatás továbbadásánk két módja: a hagyomány' és a Szentirás. (vö. A. Bea. Das Wort Gottes und die Menschheit, Verlag Katolisches Bibelwerk, Stuttgart, 1968. 109—10.)

220