Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Koncz Lajos: A ma embere és az istenhit
Tanulságosnak Ígérkezik választ keresni a kérdésekre: milyen tényezők okozták (és okozzák) a hit mai válság-helyzetét; jelenleg hogyan állunk ez ügyben? Továbbá milyen legyen az a hit, amit ma is hitelképesen és vonzónak fel tudunk mutatni a világnak? A hit hármas krízise S. Freud a felvetett kérdés első részét az újkori embert ért hármas megrázkódtatás bemutatásával válaszolta meg.3 A 16. századig az ember — Jézus is szerinte — abban a hitben élt, hogy az Isten a világmindenség központjában adott otthont az emberiségnek, minden e földgolyó körül forog, és így az ember a világ ura. Kopernikus azonban megrendítette e hitet és életérzést, az ember a világmindenség parányi bolygójának esetleges lakója lett csupán, — ez a kozmológiai megrázkódtatás vezetett a hit első kríziséhez. Megszűnt a boldog naivitás korszaka, az ember nem érezheti magát többé ilyen egyszerűen az Isten tenyerében, a világ szívében .. . Aztán a múlt századig hihette az ember, hogy ő egyedül és közvetlenül az Isten teremtő kezéből került ki; Isten hasonmására alkotva, értelemmel és halhatatlan lélekkel, s ezért alapvetően különbözik az állatvilágtól. De jött Darwin, és bebizonyította rokonságunkat az állatokkal, — ez a biológiai megrázkódtatás újabb hitválsághoz vezetett, —• Freud szerint a fejlődéselmélet győzelmével. (S ki ne érezné, hogy igazat is mond? Mert az ember és Isten közti kapcsolat, amely az embernek sajátos méltóságot adott, többé nem olyan közvetlen és maaától értetődő!) Szóval megrendült a föld a lábunk alatt, testi mivoltunkról ugyancsak kiábrándító dolgok jöttek napvilágra. De a leautóbbi időkig legalább bízhattunk a lelkűnkben. Ez már igazán a mi otthonunk, legbensőbb biztos bázisunk, szuverén birtokunk, a szabadság, autonómia hordozója. Nos, jött a mélylélektan, és feltárta, micsoda sötét, zűrzavaros, tudatalatti irracionális világ rejtőzik mindegyikünkben, amely jórészt felderíthetetlen, s mint ilyen, bármikor megalázó meglepetéseket okozhat, nem tartjuk biztonsággal a kezünkben. Ha pedig az ember agyi, ideg- rendszeri manipulálhatóságát is idevesszük a jövő nyomasztó, de reális látomásaiból teljessé válik a harmadik, pszichológiai megrázkódtatás képe is. A hit és a vallás végső válsága következhetik be, ha az emberrel kaocsolatos alapvető fogalmak elvesztik értelmüket (szabadság, bűn, erkölcsi felelősség stb.). A sötét képet még ki lehetne egészíteni a történelmi tényező, a relativizmus, pluralizmus betörésével a teolóaiába és hitbe, melynek következménye a bibliai, sőt dogmatikai hermeneutikának a megbizonytalanodása. Mindez természetesen csak kisarkítva jelentkezik ilyen élességgel. De hogy a hitnek és vallási életnek mégis komolv problémákat is ielentenek. egyformán tapasztalhatja a lelki- pásztor és hivő ember. Amikor például a világ teremtését, ember származását kell értelmezni, az ókori világképből, keleti gondolkodásból, képes beszédből kibontani és elfogadtatni a kinvilatkoztatási, üdvösségi igazságot. Vagy aéldául amikor elméletben, vagy a gyóntatószékben felmerül —- az egyéni felelősség, beszámíthatóság, az ösztön és bűn misztériumának problémáia. És semmiképp sem volna helves, ha a hitnek és vallási életnek ezen elvi és konkrét valósággyökerei nem volnának figyelemmel a kérügmában, kateké- zisben. egyéni lelki vezetésben, főképp ahogy a hitről beszélünk, a hitre nevelünk, ahogyan a modern ember hitét igyekszünk formálni, erősiteni. Természetesen azokat a problémákat is bölcsen helyükre téve és megválaszolva, amelyekről előbb esett szó, teológiai, antropológiai és lélektani szempontból. „A vallásosság új hulláma'' De most lássuk ennek a negatív jelenségnek az ellenkezőjét is! Mert a legprofánabb tudományoknak a vallás és hit esélyeire nézve meglepően pozitív előrejelzéseik is vannak. Általános jelenség a marxista körön kívül (de valami itt is érződik), hogy a tudományok mindenhatóságában és megváltó erejében való hit — illúziónak bizonyult. Az élet cáfolta meg ezt a hitet: az emberiségre szakadt problémák megoldatlansága (melyeknek egy részét épp a tudományos haladás okozta), a tornyosuló szociális bajok, o legjólétibb társadalmakban is növekvő, irracionális lázadás, terrorizmus jelenségei, s alapvetően: a lét és élet értelmének feloldatlan misztériuma. Mindez a „vallásosság új hullámát” fakasztotta fel a világban, melynek komoly tudósok is a regisztrálói, sőt szószólói. Nem mozgalmakat akarunk itt felsorolni (amilyen pl. a Jesus-people, vagy keleti vallások és egyéb mítoszok stb), hanem a tudomány eszmélését idézni, ahogy kihallja és regisztrálja a világ zűrzavarából ,,a növekvő vallási nyugtalanság” és keresés szignáljait. Nemcsak az egzisztencializmus bölcselői panaszkodnak már az ember ,,metafizikai árvaságáról", létbe való kidobottságáról. A biolóqus Monod szerint a tudományos világkép megrendülésének következtében „az ember felismerte totális elhagyatottságát, tudja már, 85
