Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Charytanski, Jan: Katekézis és liturgia
mazására. Az áldozatban való részvétel nem lehetséges, ha az emberben nincs személyes felajánlás, amelyet a konstitúció szerint a híveknek egész életükön át tanulniuk kell. Nem lehet lelki haszonnal a lakomán, az áldozás szertartásain részt venni, előkészíteni az adományok felajánlását, a hívek könyörgését szeretet és lelki egység nélkül. A prefáció éneke pusztán szavak meghallgatásává lesz, ha a hívekben nincs meg mind az emberi, mind a vallásos hálaadás. Akkor tudunk igazán belekapcsolódni a szentmisébe, ha ezekre a lelki alapokra nevelnek minket. Ezt a lelki alapot nem lehet kialakítani pusztán egyéni törekvéssel, sem csak szavakkal. Mindezt közös emberi tapasztalatból kiindulva szerezzük meg. így az eukarisztikus nevelésre a katekézis minden évében törekedni kell. Ugyanezt mondhatjuk a többi szentségre nevelésről, a keresztséghez, a bérmáláshoz és a többi szentséghez szükséges lelki alap kialakításáról. A liturgia és a hit érettsége Úgy tetszett Istennek, hogy nem külön-külön üdvözíti az embereket, hanem néppé teszi őket, — ezt mondja az Egyházról szóló konstitúció. Ezért a kinyilatkoztatás mindig Isten népének közösségében hangzik el, ott valósul meg az üdvösség is. Istenhez az egyház közösségén keresztül vezet az út. A katekézisnek nemcsak az a feladata, hogy közölje a hit igazságait az egyéni hit felkeltésére, vagy hogy tanítson a szentségekről a kegyelemben való egyéni részesedés érdekében, hanem elsősorban módszeresen be kell vezetni a fiatal keresztényeket a helyi egyház közösségébe, ahol jelen van és megvalósul az egyetemes egyház. Egyébként is a kisgyermek nem képes önálló és személyes hitaktusra. Hite részesedés az idősebb családtagok, azonkívül az egyházközség hitében, ezért hitének érleléséhez szükséges a felnőttek állandó tanúságtétele. Az a katekézis, amely megelégszik a katekéta és a gyermek kizárólagos kapcsolatával, nem tudja ezt az érzést biztosítani. Lehet-e ilyenkor a liturgiához fordulni? A hit Isten szavának hirdetéséből fakad és erősödik, amely főként a szentségek liturgiájában hangzik el. Elsősorban az eukarisztia liturgiájában látjuk, hogy mennyire kiváltságos helye és ideje az ennek a hirdetésnek. A liturgiában tapasztaljuk a hit szilárd begyökere- zését az Ó- és Újszövetségi Szentírásba. A kinyilatkoztatást olyan hitigazságok sorrendjeként fogjuk fel, amelyek azonos értékűeknek látszanak, de amelyek kiemelkedő pontokhoz kapcsolódnak; ezek a pontok elsősorban a húsvét, azután a megtestesülés és az epifánia. A liturgia szemléletesen elénk tárja az igazságok hierarchiájának alapelvét, amelyről az ökumenizmusról szóló zsinati határozat és az „Egyetemes Kateketikai Direktórium” beszél, amelyet az 1977-es szinódus is alaposan megvitatott. Az igeliturgia megmutatja, hogyan irányítanak minket a szavak a szentség felé. Ezért nem meglepő, hogy egy idő óta a kateketikai mozgalomban egyre erősebben jelentkezik a követelmény a hitoktatás tantervének összhangba hozására az egyházi évvel. Még a felsőbb osztályokban sem kellene elhanyagolni a húsvét és karácsony közelebb hozását. Vajon nem vezet-e a katekézis az egyházban való életre, amelynek középpontja az eukarisztia liturgikus közössége? A katekézis, legalábbis intézményes formában befejeződik az iskoláztatás végével, de mindig megmarad az egyházi év liturgikus katekézise. Ha nincs határozott és világos kapcsolat az intézményes katekézis és az egyházi év katekézise között, kétséges, hogy a fiatalok meg fogják-e találni helyüket az egyházi közösségben. A gyermek, a fiatal is éhezi a világot, éhezi a találkozást a valósággal. Ez képekben és közvetlen tapasztalatokon keresztül történik inkább, mint szavak segítségével. Több-kevesebb eredménnyel törekszenek bejutni a felnőttek világába, együtt akarnak lenni velük. Az. egyetemes egyház számukra elvont dolog. Konkréttá a helyi egyházban, a templomukban, egy meghatározott helyen élő emberekben válik, — az együttélés, együttműködés megtapasztalható formáiban megfigyelik és követik a példákat. Éppen a liturgiában tudják átélni az egyház valóságát. Ha a katekézis folyamán tanult igazságokat a felnőttek tanúságtétele megerősíti, akkor azok saját igazságukká lesznek. Lehet-e a karácsony gyermeki átélésekor másról beszélni, mint ami megvalósul a hívek közösségében? A fiatalok meglátják a liturgiában a hierarchikus szervezetet, tapasztalják az egyház közösségi jellegét, a szavaknak, a szentségeknek szerepét, főként pedig a kölcsönös szeretetnek és egységnek mindenkit összekötő fontosságát. Megtapasztalják azt is, hogy az egyház a világ felé fordul, — épp ez lesz utolsó tárgyalási pontunk. 75
