Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)

1979 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: Az öregkor szociológiája és a lelkipásztorkodás

ben konkrétan bekapcsolódnak az ünneplésbe — akár csak azzal, hogy odaülnek az idősek mellé, s néhány kedves szót szólnak nekik, vagy hogy autójukkal a templomba vagy a plébániára szállítják a járni nehezen tudókat), — A fiatalok és gyermekek pedig — akik énekkel, szavalattal, ajándékkal kedveskednek az időseknek — ilyenkor megtapasztalják, hogy az idősek imádkoznak, szenvednek értük, megsejtenek valamit az öregség, a szenvedés titkából.

Ugyanilyen jelentősége van a betegek kenete közösségi kiszolgáltatásának is. Ezért ilyen alkalmakkor különösen ügyelni kell arra, hogy a szentségkiszolgáltatás — amint erre a római rendelkezés is figyelmeztet — valóban családias ünnep legyen, amelyen az egyház- község minden korosztálya jelen van, és ne csak az öregek külön összejövetele.

Az idősnek hirdetni az örömhírt

Az öregedés, illetve az öregség korának kérdéseire, a szenvedésre, a halál közeledtére csak az evangélium tud örömteli, biztató választ adni. Csak az evangélium tudja azt mondani az élet vagy az öregség bármely szakaszában: ,,A te életednek éppoly haszna, értelme van, mint bárkiének: sőt aki többet szenved, az többet tehet Isten Országában.” A lelkipásztorkodásnak meg kell találnia azokat a módokat, ahogy az időseknek Jézus és a feltámadás örömhírét hirdetheti.

AZ IDŐSEK EVANGELIZÁCIŐJÁNAK több területe van. Különbözőképpen kell szólni azokhoz, akik fiatal korukban is vallásosak voltak, és azokhoz, akik idős korban találnak vissza Istenhez; másként kell szólni attól függően, hogy ki hogyan viszonylik saját öregségéhez, illetve másként kell szólni az öregség különböző korszakaiban.

Ami a vallásos időseket illeti, általában számolnunk kell azzal, hogy a 60 éven felüliek a plébániai közösségnek elméletileg 20, gyakorlatilag 30—50%-át alkotják. E megállapítás egyrészt nem csökkenti a felelősséget, hogy a kereszténységnek a lelkipásztorkodásnak minden korosztályhoz küldetése van, azaz nem nyugodhat bele, hogy egy-egy közösség csak idősekből áll; másrészt azonban az egyetemes küldetés azt is jelenti, hogy a lelkipásztoroknak küldetésük van e jelentős létszámú korcsoporthoz is. (Sokszor éppen a velük való kapcsolatok által találhat utat más korosztályok felé.) — E korcsoport egyik jellemzője, hogy több ideje van, és szabadabb az időbeosztása, ezért nemcsak késő este, hanem a nap bármely szakában is tarthatunk velük foglalkozásokat. — Az idősek másik jellemzője, hogy általában van igényük és érdeklődésük a külön számukra tartott foglalkozások iránt is. Az igehirdetésnek ezt a lehetőségét tehát ki kell használni. — Az idősekkel való templomi foglalkozásoknak számos formája lehetséges: bibliaóra, imaóra, beszélgetés a hitről, vagy közös testvéri szellemű elbeszélgetések egyaránt elképzelhetőek. Szerencsés, ha az együttléteken a közös imák, szertartások vagy előadások mellett oldottabb közösségi formákra, beszélgetésekre, ünneplő baráti együttlétekre is mód nyílik, amelyek által valódi testvéri közösség alakulhat ki.

Sajátos feladat az idős korban megtérők evangelizólása. Nagyon helytelen lenne elutasításuk vagy lebecsülésük, mondván: „Most jön templomba, most akar megtérni, mert közel érzi halálát!” — Noha igaz lehet, hogy azért jött, mert rádöbbent a halál valóságára, de ez legkevésbé sem jogosít fel a lebecsülésre. Az öregség sokak számára egy sajátos kegyelem (gratia externa), amely ráirányítja a figyelmet a lét nagy kérdéseire. Ezért az ilyen korban felébredő vallásosságot tisztelettel és az isteni kegyelem iránti hálával kell fogadni. — Korunk lelkipásztori feladatai közé tartozik megtalálni azt a hangot, amelyen az ilyen idős emberekhez Istenről szólni lehet — megfogalmazni azt a hittankönyvet, amely az ő nyelvükön, az ő kérdéseiknek hullámhosszán válaszol a lét és a keresztény élet kérdéseire. — Ha az nyilvánvaló, hogy az ifjúságnak, a házasságra készülőknek vagy a keresztelés előtt álló szülőknek saját helyzetükből, problémáikból kiindulva kell hirdetni az evangéliumot, akkor az is kézenfekvő, hogy az idős korban is sajátos hangon kell megfogalmazni az evangélium örök igazságait (vö. 14.51 k).

Ami az idős korhoz való viszonyulást illeti, lényeges különbségek vannak az idősek között. Van, aki ismerkedik, barátkozik az öregséggel, van aki tudomásul veszi azt, és megtalálja benne helyét, egyensúlyát, és van olyan, aki legbensejéig tiltakozik, és nem tudja elfogadni életkorának, helyzetének adottságait. — Az evangélium hirdetésének módja, a lelkipásztor és a keresztény közösség feladata természetesen különböző lesz az egyes esetekben.

Az öregkorral ismerkedők jelentős részben a 60-as évek táján járók közül kerülnek ki — irányukban a lelkipásztorkodás feladata az idős korra való felkészítés, Isten üdvözítő tervé60