Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)

1979 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - "Krisztus követségében járunk" (2Kor 5,20) (A bp-i Szent Imre Plébánia munkaközössége)

TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK „KRISZTUS KÖVETSÉGÉBEN JÁRUNK” (2KOR 5,20) A 2. Vatikáni zsinaton, a „Gaudium et spes" lelkipásztori konstitúció IV. fejezetében az Egyház megfogalmazza, hogy hogyan is gondolja hivatásának kibontakoztatását a humá­num síkján, hogyan fejleszthető a kölcsönös érintkezés és segítségnyújtás mindabban, ami valamiképpen az egyház és a világ közös területe. Három kérdés köré csoportosítja mon­danivalóját: Milyen segítséget igyekszik nyújtani az egyház — 1. az egyénnek, 2. a társadalomnak és — 3. az emberi tevékenységnek. Mielőtt rátérnénk egyházközségünk ilyenirányú tevékeny­ségének ismertetésére, röviden össze kell foglalnunk a konstitúció tanítását, ami ihletője te­vékenységünknek. — A mai ember úton van személyiségének mind teljesebb kibontakozta­tása, valamint jogainak egyre teljesebb felismerése és biztosítása felé. Az egyház arra ka­pott megbízást, hogy az ember számára feltárja létének értelmét. Az egyház jól tudja, hogy csak az Isten, akinek ő maga is szolgál, képes kielégíteni a szív legmélyebb vágyait, mert ez a szív földi táplálékokkal sohasem telhet el. Az ember lénye legmélyén sohasem válik teljesen közömbössé a vallás problémájával szemben, mert keresi, mi az értelme éle­tének, tevékenységének és halálának. Ezekre a feleletet Krisztus evangéliumában találjuk meg. Nincs az a törvény, amely az ember személyi méltóságát és szabadságát annyira biz­tosítaná, mint az evangélium, mely közli és hirdeti Isten gyermekeinek szabadságát, s min­den változatban elutasítja a szolgaságot, szentül tiszteli a lelkiismeret méltóságát és dön­tési szabadságát. Az evangélium lankadatlanul figyelmeztet, hogy minden emberi tehetsé­get Isten szolgálatára és az emberek javára kell kamatoztatni, s végül mindenkit minden­kinek a szeretetébe ajánl. A nagy emberi család egységét az egyház is munkálni akarja. Krisztus olyan célt tűzött az egyház elé, hogy az emberek közösségét az isteni törvény sze­rint építse és szilárdítsa. Az egyház elismeri mindazt a jót, ami korunk társadalmi mozgal­maiban jelentkezik, különösen az egység felé való fejlődést, az egészséges szocializálódás és a társadalmi, meg gazdasági összefogás folyamatát. Az egység előmozdítása hozzátar­tozik az egyház legsajátosabb küldetéséhez. E gondolatok kiemelése után nézzük meg, hogyan próbálja a mi egyházközségünk ezeket az alapelveket a valóságban — mint „kis egyház" — megélni. — Milyen segítséget igyek­szik nyújtani egyházközségünk az egyénnek? Az egyházközségi Caritas munkatársainak be­számolóiból közöljük a következő részleteket. Megérezhetjük belőle egyrészt, hogy milyen módon nyújthatunk segítséget a nehéz körülmények között élő, sokszor a szeretet melegét teljesen nélkülöző embertársaknak, másrészt pedig, hogy a megélt hit által gyarapodik erkölcsi tőkéje híveinknek. A SZERETET BOLDOGÍT! Kellemes tavaszi estén mentem hazafelé, amikor szomorú látvány­ban volt részem. G-ék háza előtt mentők, rendőrség. Szóval: a szokásos! A kb. féléven­kénti beszállítás a Hárs-hegyre! G-ék évek óta gondozottaink. A mama több mint 70 éves, súlyos érelmeszesedéssel. A lánya 44 éves, születésétől kezdve elmebeteg. Szegények, ma­gányosak, tehetetlenek, — és a környék rémei. — Ezen az estén is sürgősen be kellett szál­líttatni őket. örült a karhatalom, amikor segítségükre voltam a csomagolásban, öltözködés­ben. így simán ment... Mintha a szeretet szólítására az elmegyógyintézetbe való bevonu­lás is elviselhetőbb lenne! Elvitték mindkettőjüket. Ott maradt az üres lakás, — és a Tanácstól elhozott munka. Bedolgozás. Ez nem volt más, mint „csupán” 5000 db diafilm-keret, amit három napon belül összeszerelve (széleit lecsiszolva, párokba illesztve, meghatározott kötegekbe csoma­golva) kellett leszállítani a Tanácsnak, mert ellenkező esetben újabb munkára nem számít­hattak. Lakásomra vittem a cementes zsákokban tárolt hatalmas mennyiségű keretet. És mikor halomba ömlesztve ott állt szobám közepén, jóízűt mosolyogtam: „kicsi halom vagy te ah­hoz, hogy el ne hordjon a szeretet! — Telefonáltam egy egyetemistának, ő tovább másik kettőnek, azok ismét tovább, — és 24 órán belül a nagy halom dia-keret mellett még 14 51

Next

/
Thumbnails
Contents