Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)

1979 / 1. szám - KÖRKÉP - Paleta Éva: Mit írsz te ott Tamás?

A török nem szokta azonnal azt követelni, hogy hitüket elhagyják, megelégszik azzal, hogy az évi sarcot behajtsa, és hagyja őket kedvükre élni. — Van ugyanis, hogy elhurcolja az egész lakosságot távoli országokba rabszolgának. Némelyik ország azonban oly nagy és népes, hogy lehetetlen az egész lakosságot elhurcolni. Ott tönkreteszik a nemeseket, és a birtokokat olyanoknak adják, akik örömmel tagadják meg hitüket, a többit pedig nyomorban tartják. Békén hagyják a kereskedelemben dolgozókat, vagy akik ajánlkoznak, hogy a háborúban szolgálják őket. De ha egy országot néptelenül, kihalton hagynak, azt más népek lepik el, akiknek nincs földjük. — Gyermekeiket oda zárják, ahová akarják, és elveszik őket szüleiktől, úgy, hogy sohasem látják viszont őket. Fiatal lányokat szajhának, fiatalembereket pedig háborúba visznek, gyerekeket kiherélnek.32 Vajon kell-e azon előre gondolkozni, hogy ha elhurcolnak valakit, meghal-e inkább, vagy elhagyja hitét? — Egyesek szerint nem kell. Ez azonban helytelen, mert Krisztus gyakran szólt arról, hogy a hitet nyíltan meg kell vallani.33 Ha napjainkban oly égő lenne a hit, mint a letűnt korokban, kevés tanácsra és vigasztalásra lenne szükség.34

A vagyon előnyei az ember létét és kényelmét szolgálják. Jelen életének kurta idejét. A világi hatalom, állás, hivatalok, megbecsülés, befolyás, — mi jó van ezekben önmagukban? Birtokukban az ember jó is lehet és rossz is: a tapasztalat szerint inkább rossz. A szultán és basái vagyonuk gyarapodásával nem kerekedtek-e magasan a keresztény birtokok fölé, leigázva a nemeseket? A nagy királyságok és hatalmas birodalmak oly ingatagok, s oly hamar cserélnek gazdát. Akkor hát te, vagy én, vagy akármelyik úr, — akár a legnagyobb az országban —, nagyra tarthatjuk-e magunkat azért, mert egy halom ezüst, arany, vagy réz birtokában vagyunk? Természetüknél fogva nincs több hasznuk egy kis csillogáson kívül mint a nyers és rozsdás fémnek, a vasnak.35 Nagy emberek nem óhajtják hallani az igazságot. Ulászló király azonban,— ha egy szolgája valamely tettét, vagy személyes jótulajdonságát magasztalta, (ha úgy látta, hogy igazat szólnak) szó nélkül hagyta. De ha azt látta, hogy hízelgésből teszik, kurtán így szólt: Ne magasztalj hazugságokkal, mert én ezt nem szeretem I35

Nem szolgálhatunk két úrnak. Olyan is van, — Vince szerint —, hogy valaki nem kényszerül egészen elhagyni Krisztust, sem az egész keresztény hitet, csak egyes részeit, melyek nem egyeznek Mohamed törvényeivel, — és csak igaz prófétának kell tartania Mohamedet, és szolgálnia a törököt a keresztény fejedelmek elleni háborújában. Nem akadályoznák abban, hogy Krisztust is dicsérje, tisztelje, szolgálja. — Nem, nem! — kiált fel Antal — Krisztusnak nincs szüksége arra, hogy félszolgálatot fogadjon el, hogy őt is, ellenségét is szolgálják!37 Ne gyújts kincset a földön, mert a tolvajok kiássák, és ellopják. Az égbe rejtsd el kincsedet, ott biztonságban lesz, oda nem jöhet tolvaj, üdvözítőnk is ezt tanácsolja Máté evangéliuma 6. fejezetében, „ahol a kincsed, ott a szíved is.” Ha szegényeknek adod pénzed, biztonságban lesz, — mert ki is keresne egy koldus bátyújában pénzt?38 Vince felteszi a kérdést: Mit tegyen, hogy ha a török mindenétől megfosztaná, ha nem hagyná el hitét... — S ha a húsába vágó testi kínra gondol, úgy retteg, hogy beléreszket a szíve is. 39

— Hűséges az Isten — mondja Szent Pál — Nem kísért erődön felül, s a kísértéssel kiutat is mutat. Nem mindenki hivatott a vértanúi glóriára. Biztosak lehetünk abban, hogy vagy nem engedi meg Isten a török megszállást, vagy ha igen, ellenállást is teremt. S ha követjük a kijelölt utat, nem esik bántódásunk, sőt, még jó is származhat belőle. Bonis omnia cooperantur in bonum. A jónak minden javára válik.40

Fogság, rabság, szolgaság, amikor az embernek azt kell tennie, amit mások követelnek tőle, s nem, amit szabadon maga kíván tenni.41 A fogság természeténél fogva az ember személyiségének a korlátozása, akár tágasabb, akár szűkebb területen mozoghat is, mert a korlátozott területet nem hagyhatja el.42

Vince bevallja, hogy sokszor küldött a foglyoknak alamizsnát, de személyesen nem ment oda, félve a nyomor látványától. Antal szerint kimondhatatlanul sokat használ az ember lelkének, ha a szegény foglyokat személyesen látogatja meg. — Mindenkinek, aki szabadon jöhet-mehet, — légyen bár a város legszegényebb koldusa —, jobb a sorsa, mint azé a királyé, aki csak oda mehet, ahová engedik. — Ha valakit halálra ítéltek, de kivégzésének napja még a királytól függ, s addig biztos helyen tartják, — fogoly-e ez az ember? — Fogolyabb a fogolynál. Egy másikkal keményen bánnak a fogságban, de tudja, hogy egyszer ki fog szabadulni. — Melyikük van a rosszabb helyzetben? — Mindegyikük abban van.43 Sokan irtóznak a haláltól. — Ennek oka, öcsém, lehet hit hiánya, a remény, s végső soron, az értelem hiánya. Akik nem hisznek a túlvilágban, nehezen hagyják itt a gazdagságot, mivel azt gondolják, mindent elveszítenek. Szent Pál vágyott Istennel lenni, de mások érdekében örült, hogy kínban, veszedelemben itt élhetett (2Fil 1,23—24.).44 Ha a mennybéli örömökre gondolunk, el kell viselnünk bármily kínos halált. Az írás szól ezekről az örömökről, ahol „fulgebunt iusti sicut sol, et qui erudiunt ad iustitiam tanquam scintillae in arun47