Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 1. szám - KÖRKÉP - Bozóky Mária: "Kereszténynek lenni... annyi, mint embernek lenni"
„KERESZTÉNYNEK LENNI... ANNYI, MINT EMBERNEK LENNI” „...az Istennel való kapcsolatunk, az új, a másokért való élet —, a Jézus életében való részvétel” (Entwurf einer Arbeit, 1944.) Dietrich Bonhoefier — noha élete delén (s egyben vége felé) úgy ítélte meg, hogy: „Szellemi létünk torzó marad” (Widerstand und Ergebung, E. Bethge, München, 1952.) — kétféle módon, mint ember s mint teológus is, jelzőoszlopként áll előttünk. Azokhoz a nagy keresztény személyiségekhez tartozik, akiknek sikerült életüket összehangolniok eszméikkel, elképzeléseikkel, kutatásaikkal, hitükkel, mégpedig a kor követelményei és fettételei között. Mindaz, amit Bonhoeffer ebben a válságos, szenvedéses „összehangolásban” megtalált és meghirdetett, a sajátos „bonhoefferi" megoldásokat meghaladó szintézisben ragyog ma előttünk: az akarat és fegyelem, a tervezések és állandó tettrekészség, a megfontolások és tántoríthatatlan előrelendülés szintézise ez. Ma, amikor a második világháborúnak, — ha nem is történelmi, de egyénileg átélt — emlékei és borzalmai a kollektív életösztön segítségével lassanként halványodnak s új kor, új korszakok felgyorsuló menetében élünk, nem feledkezhetünk el ilyen példaképről. Bonhoeffer élete meglepetést tartogat számunkra. Először talán gyanakodva fogadjuk, hogy miféle „kilépést”, felszabadulást, tágasságot vívott ki magának ez a sváb-porosz családból származó intellektuel, ifjú tudós és lelkipásztor, aki néhány évvel a második világháború kitörése előtt, a klasszikus polgári jómód kellős közepette kezdte meg működését. Bonhoeffer, a modern teológia és az ökumenizmus egyik protestáns úttörője, 1906. február 4-én Breslau-ban, jómódú nagypolgári környezetbe született bele. Családjának nem egy tagja később, ellentétes politikai felfogása ellenére is, tekintélyes pozíciót töltött be a hitleri Németország társadalmában. Apját, Kari Bonhoeffer berlini ideggyógyász-professzort, 75. születésnapján akkor tüntetik ki 1943-ban a Goethe-éremmel, amikor egy hétre rá vejét letartóztatják. Bonhoeffer ikernővére, Sabine és zsidószórmazású férje, Gerhard Liebholz, 1938-ban Angliába menekülnek. Bonhoeffer anyai nagybátyja, Paul v. Hase altábornagy, Berlin város-parancsnoka, 1944. július 30-án még meglátogathatja unokaöccsét a tegeli katonai börtönben, de egy évre rá őt is kivégzik a júliusi hitlerellenes merénylet után. Dietrich bátyját, Klaus Bonhoeffer jogtanácsost, 1945. április 23-án sógorával, Rüdiger Schleicherrel együtt agyonlövik. Másik sógorával, Hans v. Dohnanyival ugyanaznap végeztek a nácik, mint Dietrich Bonhoefferrel, de Sachsenhausenben. Legjobb hűséges barátja, dr. Eberhard Bethge, — később a berlini Humboldt Egyetem tanára, a glasgowi egyetem díszdoktora — csak annak köszönhette életbenmaradását, hogy májusra kitűzött perének tárgyalásával még vártak a végperceit élő hitleri birodalomban. Boenhoeffer családját a húszas évek kezdetén nem érintették különösebben azok az okok és aggályok, amelyek a „versaillesi” Németországot gúzsba kötötték és az eseményeket a veszedelmes és tragikus „kibontakozás" felé sodorták. Bonhoeffernek még megadatott az a szerencse, hogy semmiféle beszűkítő, látókörét korlátozó hatás, sőt maga a politikai elégedetlenség sem érintette eleinte közelről. Védett helyzetben, szerencsés sorsfordulatok közepette készülhetett teológiai pályára és gyarapíthatta széles körű ismereteit. Eszmerendszere olyan szellemi atmoszférában fogant meg, mely később magátólértetődően váltott át tettekre, és tudatos magatartására később soha, egyetlen pillanatban sem cáfolt rá. S ha a tegeli börtönben nem minden keserűség nélkül is írta le a fent idézett gondolatot, misze- r'_nt "Szellemi létünk torzó marad (...), hiszen hol marad a gyűjtés, feldolgozás és kifejtés? ^ — Bonhoeffer élete mégis megrendítően és hitelesen gazdag és egész. Már a felkészülés éveiben, legelső tanulmányaitól kezdve, Bonhoeffer eszmevilágában központúlag érlelődik az una sanda (ecclesia) fogalma és valósága —, mindaddig, míg egyre inkább helyet nem ad a tettekre átváltott, mindent átfogó Krisztus-központiságnak. Az una sanda fogalmában és jelentésében találja meg az összefüggéseket és a következtetések teljességét: ezzel méri össze a történelem eseményeit és aktualitásait, saját célkitűzéseit és egész társadalomszemléletét, végül ez az összevetés, illetve meggyőződés acélozza meg kemény próbákat kiálló emberi magatartását. Pályáját kezdettől fogva mérhetetlenül sokféle tevékenység tölti ki, szinte képtelenség megvonni a határt, mikor és hol vált át a hivatására mind alaposabban felkészülő, első lelkipásztori feladatait is lelkesen végző ifjú korszaka, a máris tekintélyes, tudományos címet viselő teológus korszakára (huszonkétéves korában habilitálják a berlini teológián) s 38