Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tarjányi Béla: Az evangéliumok történeti hitelessége
Jegyzetek: 1. R. Schnackenburg: Zum Offenbarungsgedanken in der Bibel (Schriften zum Neuen Testament. Kösel Vlg., München, 1971. 34—57.) —■ 2. /. de la Potterie: La vérité dans Saint Jean I—II, (Analecta Biblica 73—74. Roma, 1977; 213—228.) — 3. H. Schlier: Das bleibend Katholische (Das Ende der Zeit, Herder Vlg, 1971. 297—320; Theologisches Jahrbuch 1972. St. Benno Vlg. 93—106. Idézet a 102. lapról.) — 4. Offenbarung als Geschichte. R. Rend- tori és U. Wilckens közreműködésével, Göttingen, 1961. (Idézi és kritizálja R. Schnackenburg i. m.) — 5. II. 5. — 6. La fői chrétienne (Essai sur la structure du Symbole des Apötres, Aubier, 1969. 260—261.) — 7. Theologische Sprachtheorie und Hermeneutik (Kösel Vlg. 1970.) 13. — 8. Le gout de Tun (du Seuil, 1963. 14.) — 9. Hitvédelmi tanulmányok (Szt. István Társ. 1943.) — 10. Kleine Schriften (Berlin 1937. 387.) — idézi: B. Casper Sprachphi- losophische Überlegungen im Hinblick auf das Sprechen Jesu (in: Jesus, Ort der Erfahrung Gottes Herder Vlg. 1976. 69—95). — 11. H. Fries: Verstehender Glaube (St. Benno Vlg. 1976. 10.) — 12. Krise der Giaubenssprache als hermeneutisches Problem (Concilium, 9. 321—328; Theologisches Jahrbuch 1947.) — 13. Vö. A. Grillmeier: Die altkirchliche Christologie und die moderne Hermeneutik (Theologische Berichte ll. 1972. 69—169.) — 14. W. Kasper: Wort und Sakrament (Glaube und Geschichte, Matthias Grünewald Vlg. Mainz, 1970. 285—310; Theologisches Jahrbuch 1976.) — 15. B. Mondin: II linguaggio teologico (Corns parlare di Dio, oggi? Ed. Paoline, 1977.) — 16. Verkündigung (Pastoralkatechetische Hefte 50/4. St. Benno Vlg. 1973.) Tarjányi Béla AZ EVANGÉLIUMOK TÖRTÉNETI HITELESSÉGE Az egyház kétezer éve vallja, hogy a négy kánoni evangélium tévedhetetlen és hiteles foglalata a Jézus által adott kinyilatkoztatásnak, és történetileg is megbízható módon közli Jézus életének eseményeit. A Szentírás történeti hitelességét a szentírástudomány hivatott igazolni. Nem kis feladat ez, hiszen az evangéliumokban elbeszélt eseményekkel kapcsolatban egyéb történeti feljegyzésekből, írott forrásokból alig tudunk meg valamit. A Szentíráson kívül ránk maradt adatok gyakorlatilag csak azt igazolják, hogy Jézus élt, sok követője volt, kivégezték, és halála után követői továbbra is fennmaradtak. Ennyit tehát manapság a vallás legserényebb kritikusai is történeti ténynek ismernek el. A keresztény ember azonban természetesen nem elégedhet meg ennyivel. A hivő számára a Szentírás minden szava „szentírás'', vagyis tévedhetetlen és igaz. Sokféle dolgot közölnek az evangéliumok. Például: „...Erre a mintegy kétezer sertésből álló konda a meredekről a tóba rohant, s vízbe fulladt" i(Mk 5,13). Vagy: „...a negyedik éjszakai őrváltás órájában elindult feléjük a vízen járva” (Mk 6,48). Vagy; „Te vagy Krisztus, az élő Isten fia” (Mi 16,16). Ezek is, mint a Szentírás számtalan kijelentése, komolyan próbára teszik a gondolkodó embert. Nem lenne nehéz igaznak tartani az evangéliumokat, ha a fentiek helyett, mondjuk a következőket olvashatnánk: ,,Az apostolok kihajtották legelni a birkanyájat”; „Jézus a vízbe vetette magát és odaúszott hozzájuk”; „Te vagy a Názáreti Jézus, az ács fia”. — Ha az evangélisták ilyen dolgokat jegyeztek volna fel, és nem állítanák, hogy Jézus, az ács fia betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel, és hogy végül maga is feltámadt, mert Isten Fia volt, nem jelentene problémát, hogy írásukat hitelesnek tartsuk. Éppen úgy hitelesnek tartaná mindenki, mint ahogy elfogadjuk — igaz, megfelelő kritikával — pl. Josephus Flavius feljegyzéseit vagy más régi dokumentumokat. Jézus működéséről négy szerző tollából is olvashatunk. A problémákat ez még csak növeli. Se szeri, se száma azoknak a helyeknek, ahol a négy evangélium — ugyanarról az eseményről szólva — kisebb-nagyobb mértékben ellentétes dolgot állít. Jézus családfája két evangéliumban is szerepel — és a kettő figyelemreméltó eltéréseket mutat. Márk és Lukács szerint Jézus a vak Bartimeust gyógyította meg Jerikónál, Máté szerint két vakot (Mk 10,46— 52 pp.). Jézus üres, nyitott sírjánál Márk szerint egy ifjú ült, Lukács szerint két ifjú állt, Máté evangéliumában pedig egy angyal szállt le, elhengerítette a követ és ráült. — A kereszt felirata eltér mind a négy evangéliumban. Számtalan eltérést találunk Jézusnak és más evangéliumi szereplőknek egy és ugyanazon alkalommal mondott szavaiban. Olyan fontos szövegek is eltérnek egymástól, mint a Nyolc Boldogság, a Miatyánk, az Oltáriszentség alapításának szövege. 203
